X

DÉL BALATON

Ripka Gergely

Konyári Lolipop Rosé 2013

Epres, cukorkás, édeskés, picit vegetális illat. Ízben érezhető a felszínen némi édeskés cukrosság. Könnyed, laza buborékok, nem túl intenzív gyöngyözés. Laza szerkezet a laza külső mellé. A nyaramat simán lekísérném vele bármikor. Ezentúl egyébként fehér változat nem, csakis rosé lesz a Lolipopból.

Tovább

Ripka Gergely

Itt a Sauvignon ideje!

körkép a bortársaságnál

Mitől is lesz sikeres egy szőlőfajta? Mitől lesz egy sikeres szőlőfajtából világfajta? A három fehér testvér közül a legszínesebb világpolgár a Sauvignonból lett. A Chardonnay és a Rajnai is több útlevéllel rendelkezik, szépen meg tudják mutatni a termőhelyi jegyeket is, van nekik európai, ausztrál (magyar) stb referenciájuk bőven, de mégis a Sauvignon tudott a legvidámabb, legüdébb maradni, bárhonnan is kóstoljuk. Nem veszi magát véresen komolyan, és én ezért szeretem annyira. Ha súlyos borra vágyom, Chardonnayt bontok, ha elegánsan izgalmasat, akkor Rajnait, ha mosolyogni akarok, csak a Sauvignon...!

Tovább

Ripka Gergely

Légli Chardonnay 2012

Füst és kő illatban. Körte, sok-sok lédús gyümölcs tölti meg az ízét, a végén egészen agyagos, gyurmás ásványokkal és mandulával. Minerális és épp csak kissé krémes textúrájú, modernebb chardonnay karakter.

Tovább

Ripka Gergely

Miért imádom a rajnait?

Pár éve lettem igazi rajnai-rajongó. Nem szeretem kategorizálni a fajtákat. Minek? Egyrészt eljutottam én is oda, hogy inkább a termőhelyi jegyeket, semmint a fajtajegyeket keresem egy borban, másrészt minden fajta tud jól és még jobban teljesíteni, ami szintén a termőhely, a borász és persze az évjárat függvénye. Vannak kiváló termőhelyeink és vannak rátermett borászaink, a rajnait pedig pontosan azért szerettem meg, mert a legtöbb évjáratban hozza a formáját. Itt van mögöttünk két forró évjárat (2011 és 2012), s a legkorrodálóbb savú fajtáink (furmint, juhfark, kéknyelű) is rendre elvéreztek, de a rajnaiak mégis sikeresen vették az akadályokat. Miközben a legtöbb furmint unalmas, lusta és lágy lett, szépen lassan beleszerettem a rizlingbe, mert mindig megvigasztal. Friss, eleven, virgonc borokkal örvendeztetett meg minket, és arra lettem figyelmes, hogy rendre rajnait választok az éttermek, borbárak borlapjait szemlélve. Meleg évben a rajnai vidámabb, gyümölcsösebb, sőt illatosabb lesz (traminival való rokonság)…hűvös évben sem hagy minket cserben: szigorúbb és keményebb lesz, de remekül érik és a penge savak mellé szinte mindig jut kellő beltartalom is (ez sok esetben a sauvignon esetében sem triviális). Úgy örülnék, ha ez a mi furmintunkról is egyszer elmondható lenne. Példának most egy melegebb évjáratból származó, alap árú dél-balatonit választottam:

Kislaki Jánoshegyi Rajnai rizling 2012

Orrban az a bizonyos petrol, áradó trópusi gyümölcsök, egy pici fa, vaníliával. Friss, de integrált, lekerekedett savérzet. Sima és élmentes karakterű rajnai. Van az ízben is hordó és alkohol bőven, mégis vidám, virgonc, élénk bor. Jó inni, kitartó az íz, de öncélú bonyolításoktól mentes. Kellemes bor, amit bármikor, bárkinek szívesen kibontanék az elkövetkező napsütéses hónapokban... 5+

Tovább

Ripka Gergely

Légli Ottó összes

Pár héttel ezelőtt esett meg ez a kóstoló, ahol lehetőségem nyílt a mostanság igencsak szerteágazó Légli szortimentet keresztbe, hosszába megízlelni. A Dél-Balaton egyik meghatározó figurája Ottó. Fehérborai mindigis fontos példákkal szolgáltak különféle fajtaborokra. Hosszú évjáratok óta követhetők nyomon, s most az derült ki, hogy a Rajnait és a Chardonnayt egész jól érti a borász.

Tovább

Ripka Gergely

Karácsonyi Zwack Open/2013

Magyar borok színe java a Soroksári úton

Régen írtam? Lehet. Most annyi a kihívás, teendő, hogy erre nem jutott annyi idő, mint korábbi évvégeken. Nem is mentegetőzöm. Ettől függetlenül a blog megy tovább. Ígérem, próbálok időt szakítani a tornyosuló jegyzeteim és a rendkívüli borélmények rendszerezésére is (itt is, GM-en is). Remélem, a szándék valamire elég. A kitartó olvasókat viszont semmiképp nem szerettem volna karácsony előtti poszt nélkül hagyni. A rendkívül izgalmasnak és írás szempontjából is eseménydúsnak ígérkező 2014 előtt még próbálok jelentkezni. Jöjjenek azonban most a december eleji Zwack Open borai:

Tovább

Ripka Gergely

Az első Olaszrizling Októberem

Az Olaszrizling. A mi Olaszrizlingünk. Büszkék vagyunk rá. Gyakorlatilag csak a miénk, sőt nálunk valamiért az ősök akkora fantáziát láttak benne, hogy máig legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtánk. Mi újat lehet még elmondani a rizlingről? (Sajnálom, és tudom, hogy a hatlövetű megmondóemberek kedvenc vesszőparipája a „rizling=rajnai, olaszrizling=olaszrizling” - tézis; de ahol mi szüretelünk szőlőt, ott egy rizling van, az olasz, úgyhogy legalábbis erre az októberi posztra én rövidíteni fogok.)

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Sauvignon blanc 2012

Karalábé, zeller, szénsavas üdítőitalok illata. Ízre elképesztően izmos sav még a fajtához képest is (egy Sancerre megirigyelné). Hosszú és meglepően széles ívet húz az íz, végén határozott hordóval. Vegetális fajtajegyek, tetszetős egyvelegben.

Tovább

Ripka Gergely

Két rajnai és egy olasz

pannonhalmáról és léglitől

A héten töredékesebb posztok fognak következni, amolyan lazább nyári üdítők gyanánt. Egy-egy rövidebb, pár boros kóstolóélmény, ami valami miatt (akár egy hosszabb sor részeként) emlékezetes, tanulságos tudott lenni. Ebben a részben három rizling szerepel, két rajnai, egy olasz. "De hát a két fajtának semmi köze egymáshoz!!". Nem baj. A Pannonhalmi Apátság metsző tisztaságú, reduktív alapborai hosszú évek óta okoznak kellemes meglepetéseket 2000 Ft körüli árban. Néha kisebbeket, néha nagyobbakat. Két 2012-es bora mellett egy 2009-es Légli Gesztenyés került most a poharamba:

Tovább

Ripka Gergely

Légli Sauvignon Blanc 2012

Fában erjedt és tartályban érlelték. Meglehetősen tompa illat. Zöldalma. Citrusok vezette íz, frissen, fiatalosan, de azért van benne alkohol is bőven, mely kissé nehézkessé teszi. Most még elég durvák az illesztések. Befejezetlennek hat és nehezen áll össze a kép.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább