X

CUVÉE

Ripka Gergely

Polgár//40

Egy vérbeli borász visszatekintése az életműre

Sosem találkoztam még Polgár Zoltánnal. De még képen sem láttam, ami azért az internet világában igencsak furcsa. Hiszen mégiscsak a villányi ősbirtokok, nagy öregek egyike. Év borásza is volt, sőt egy másik érámban árultam is a borát. Mit jelentsen akkor ez? – Annyit biztosan, hogy Polgár Zoltán kerüli a felhajtást, nem az a borceleb alkat és ez nekem per pillanat inkább szimpatikus egy olyan korban, amikor egy új borászgeneráció több képviselője kezd átmenni facebook-hősbe: ha épp beborul/kisüt a nap/lemegy a nap a pincénél, muszáj leglább egy instagramos szelfimontázst közölnie.

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Cuvée 2015.

A klasszikus 10 euró alatti édes tokaji. Fiatalos, botritisztől mentesebb, tiszta tropikális illat, propolisszal, mézes teával, birssel, körtekompóttal. Ízre inkább édes, de hosszú. A cukor elég tekintélyes, közben húsos, nektáros édes bor. Ananász, mangó, érett gyümölcsösségben tobzódik.  Nem kimondottan komplex, lehetne kifejezőbb a sav is, a citrusosság is, de így is elmondja a lényeget nagy vonalakban Tokajról. 

Tovább

Ripka Gergely

TROICA Shiraz Sangiovese 2014

Izraeli cuvée dél-európai fajtákkal. Biztos, hogy nagyon meleg helyről, érett alapanyagból készült. Intenzív illat, édes és érett sötét húsú gyümölcsökkel. Szilva, meggy, szeder. Vastag, telt, testes bor. Nagyon jó, bársonyos tannin. Hosszú íz, szép hordó. A Shiraz teltsége és a Sangiovese friss savai is benne vannak. Sok gyümölcsöt ad bele a shiraz. Édeskés tónusokkal.

Tovább

Ripka Gergely

Friss Vayi Borok Olaszliszkáról

A történész Ungváry Krisztián új tételei

Ungváry Krisztián talán sosem tartozott a reflektorfényt vonzó, sem a reflektorfényre repülő borászok közé. Néhány évvel ezelőtt többet láthattuk, kóstolhattuk borait, de limitált mennyiségük okán sem lehetett könnyedén összeismerkedni velük. Pár éve aztán arculatváltás állt be a címkék dizájnjában. A karddal átszúrt körte helyett metszetek állatai vették át a főszerepet rajtuk. A végső Vayi-paletta mára örömtelien letisztult lett: muskotály, egy 100 éves névre keresztelt száraz bor, édes cuvée és egy denevér mögé rejtett pinot noir is egyre gyakrabban színezi a sort. Az aszúról később még lesz szó. Egy történésszel kóstolni, aki ráadásul bort is készít, amellett, hogy nyilván komoly külföldi referenciák adják borízlésének alapjait is, mindenképp egyedi világba enged betekintést. Egyben jelzi számunkra, micsoda mélységei vannak Hegyaljának, ha egész más profilú emberek is ilyen mélyen alámerülnek benne. Ráadásul a hírhedt Olaszliszka bugyrait gyakorta érintve.

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Cuvée 2012

Az első évjárat volt, melyből kimaradt a hajdani borász, Áts Károly vezetékneve. Számomra máig érthetetlen az elővigyázatlan vakmerőség egy angol tulajdonú pincétől, hogy a borászáról nevez el egy márkát. Kicsit visszafelé sült el az amúgy példás sikerű márkaépítés. Az arculat és a brand persze jellegében nem sokat változik: követi a jól bevált recepteket (három helyi fajta, szinte nulla hordó, frissesség, örömbor, megfizethető áron, gyorsan).
Gyümölcsös illat, egy pofonegyszerű, bonyolításmentes late harvest buké. Ízre kellően komplex és telt, életteli, van benne némi krémesség és tartalom is. Egyensúlya is épp rendben van, bár azért a cukor irányába hajlik kissé az évjárat. Most is hozza az elvárható erényeket, bonyolítások nélkül.

Tovább

Ripka Gergely

Vayi Cuvée 2012

Ha valakinek az édes tokajiról csak aránytalanul drága borok és csakis az ünnepi alkalmak jutnak eszébe. Íme egy remek cáfolat. Abszolút hársas jegyek: mézes tea, érett, lédús gyümölcsök. Gazdag édes bor. Sok cukor, a meleg évjáratra jellemzően nagyon, de nagyon kevés sav emeli ki némileg az édességet.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Classic: komolyzene ihlette klasszikus borok

Mád egy kissé elfeledett ősbirtoka a hőskorszakból a Classic, mely klasszikusan szintén azok közé a pincék közé tartozik, akik a magyar piaci harcok megvívása helyett a külföldi kapcsolataikra bízták magukat. Nem is bánták meg. A három tulajdonos közül kettő német, a harmadik magyar. Ő pécsi, komolyzenével foglalkozik, s a rendszerváltás után tért csak vissza Magyarországra. Pécs környéki kísérletek után úgy döntött, hogy a klasszikus zenéhez egy klasszikus borvidék passzol igazán, így Tokaj környékén kezdett önálló birtokot építeni. Aztán 93-94-ben a bátyja is bekapcsolódott a területek felkutatásába, így végül 7 hektárra tettek szert az első osztályú Királyban és a Betsekben, 0,7 hektárra a Juharosban (besorolatlan terület, Szarka Dénesnek készülnek innen izgalmas borai). A hozam 30-35 mázsa/ha körül mozog. A birtok az édesorientáltságú pincék közé sorolandó. Néhány éve kevés száraz bor mellett alapvetően a cuvée-ben és az aszúban próbálnak minden évben domborítani.  Aszúból évente két féle készül, melyek 3, 5 vagy 6 puttonyosok, illetve aszúesszenciák lettek.

Tovább

Ripka Gergely

Szarka Dénesnél kóstoltam

Még egy régóta tervezett látogatást sikerült leszerveznem Mádra a plusz egy hegyaljai napomon. Szarka Dénes fontos szepelője a mádi közösségnek. Egyre több szerepet vállal. Amellett, hogy ő készíti a Pelle borokat, a Gusteau Kulináris Élményműhely üzletvezetője és persze saját borokat is készít néhány éve a fiatal borász, méghozzá igen jó érzékkel, amint látni is fogjuk. A feltörekvő mádi tehetségek fontos képviselője, ami nem kis szó, hiszen Mádon talán a legnagyobb az egy négyzetkilométerre jutó jegyzett borászok száma Hegyalján. Amellett, hogy elkészítette 2009 legjobb aszúját (bezsebelve a Pannon Bormusta Champion díját) nagyon tiszta és világos szemlétettel közelít a borkészíteshez; azzal a szélesebb látókörrel, nyitottsággal, ami szerencsére az egész borvidéken kezd terjedni a fiatal tehetségek körében. A beépült újabb és újabb élmények, tapasztalatok, az évjáratok kihívásai mind-mind meglátszanak borainak magabiztos stílusán, egyfajta izgalmas fejlődést, csiszolódást mutatva (márkában, arculatban úgyszintén). A kiemelt termőhely a Juharos.
A kalauzban is leírtam: a környék egyik legígéretesebb tálentuma a borász, akire oda kell figyelni.

Tovább

Ripka Gergely

Heimann Franciscus 2008

Hónapokkal ezelőtt már kóstoltam. Barnásodik a széle, de máskülönben a kor nem hagyott még rajta mély nyomokat. Illatában szárazra aszalt szilva, tarpai szilvalekvár (az a vághatóan sűrű, kemény típus), mellette szedresen sötét színek, bőr. Ízre hosszú, nagytestű, meleg, délies jelenség. Erősíti bennem az érzést, hogy sok forró évjárat közt a mérsékeltebb 2008-as üdítően hat. Ízben is sok a szilva, mellette jó minőségű tanninokkal. Mélységgel, vadsággal, harapós tüzességgel. Délies jellege, alkoholja kivehető, de nem lesz darabos vagy nehézkes. Szép formában van még most is.

Tovább

Ripka Gergely

Három új St Andrea a horizonton

Ellentmondások közt az igaz utat keresve

A Lőrincz György érzékeny szakmai hozzáállásával jópár éve csúcsra járatott St Andrea pincészet egyike a hazai borászatok sikersztorijainak. Borász, befektető(k), marketing- és kereskedői munka hasonló szintű és eredményű kooperációja extrém ritkaság számba megy idehaza. A csúcsra hágás óta sok esztendő telt el. Az arculat, a szortiment szerteágazódása egyértelműen sokat, de meglátásom szerint a borok stílusa is számottevően változott az elmúlt pár évben. A fa mindenképp háttérbe vonult, ami csakis pozitívum lehet. Voltak borok, melyek mára kikoptak, és az ember szíve vérzik miattuk (a teljesség legkisebb igénye nélkül: a 2005-ös Ferenchegy Chardonnay mérföldkő volt például számunkra, de a 6-os Ferenchegy Pinot a mai napig képes megvillantani, hogy az igazán összetett magyar Pinot a megfelelő termőhelyen képes szárnyalni; s hasonlók mondhatók el a Magyalosokról is). De eközben üdvösnek mondható a letisztulás folyamata is. Eger ugyan burgundiai behatású borrégió, ahol Tokajhoz hasonlóan a sokszínű dűlőknek megvannak a maguk fontos üzenetei. De talán nincs szükség Egerben sem egy birtokról 8 féle (bonyolult fantázianévvel ellátott) dűlős fajtaborra (noha a dűlőfaggatásnál izgalmasabb dolog aligha létezik a borok világában). Persze azt sem lehet állítani, hogy Eger kizárólag a sokfajtás cuvée-k hazája lenne…fajtaborokra is ugyanúgy szükség van, csak ez a kép meg aztán végképp nem tisztult még le Egerben (nemhogy a bikavér vagy akár az egri csillag stílusa).

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább