X

CABERNET

Ripka Gergely

Karácsonyi Zwack Open/2013

Magyar borok színe java a Soroksári úton

Régen írtam? Lehet. Most annyi a kihívás, teendő, hogy erre nem jutott annyi idő, mint korábbi évvégeken. Nem is mentegetőzöm. Ettől függetlenül a blog megy tovább. Ígérem, próbálok időt szakítani a tornyosuló jegyzeteim és a rendkívüli borélmények rendszerezésére is (itt is, GM-en is). Remélem, a szándék valamire elég. A kitartó olvasókat viszont semmiképp nem szerettem volna karácsony előtti poszt nélkül hagyni. A rendkívül izgalmasnak és írás szempontjából is eseménydúsnak ígérkező 2014 előtt még próbálok jelentkezni. Jöjjenek azonban most a december eleji Zwack Open borai:

Tovább

Ripka Gergely

Ikon Tulipán 2009

Ősz óta nem sokat változott. Jó érzés kimondani, de a Jánoshegyi Kékfrankos után szinte közhelyszerűen megszokott jelleget mutatott ez a Cabernet. Paprika, bors, obligát hordófűszerek. Egyensúly terén, kifinomultságban itt sincs hiba, ahogy a hordó is szép benne. Lecsengése bőrös, hosszú.

Tovább

Ripka Gergely

Figula újdonságok fehérben, vörösben, vakon

A néhai idősebb Figula Mihálynak elévülhetetlen érdemei vannak a Füred-Csopaki borok minőségi fejlesztése terén. Fehérborai nagyon széles körben kedveltté váltak és sokakat győzött meg arról, hogy a Balaton északi partjain az ország egyik legjobban iható fehárbora készül. Részemről a nagy rácsodálkozások komolyabb magaslatok felé továbbra is váratnak magukra a régióból, de az nem baj, ha vannak dolgok, amikhez az ember apró lépésekkel közeledik. Az alábbi borokat úgy kóstoltam, hogy fogalmam sem volt, hogy milyen termelő, milyen régió borairól van szó:

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Görögszó 2007.*

Fiatalos szín, sötétbíbor, élénk széllel. Illatban feketebors, szilva, rumos meggy (némi túlérettség). Sűrű, sötét kontúrok jellemzik az ízt. Elég nagy test, viszonylagos simaság, krémes elegancia, szuperérett tanninok. A korty végén azért van alkohol, ami az összképet egy kissé szögletessé is teszi, de érezhetően nagyon szép alapanyagból indult a történet.

Tovább

Ripka Gergely

Ferenczi Cuvée 2007

Elődjéért rajongtam, és sajnos már pár hónappal ezelőtt sem győzött meg egészen a 7-es verzió. A 2007-es borok közül a szolidabb, gyümölcsösebb Pinot-t sokkal jobban szerettem.
Illatban elég közvetlen: eleinte Cabernet-s fűszerek (bors, paprika), később vidám gyümölcsök egész hada (eleinte vadszeder, aztán sok lédús, piros bogyós: ribizli, meggy, fülledt rumosszilva stb). Zamatos, édeskés korty, rengeteg szilvás gyümölcsösséggel megint, ám a 2006-osénál jóval kevesebb letisztult struktúrával és izgalommal, záróhangban feketecsokival és kis kávéssággal...ami azért izgalmasan hangzik, de pont az hiányzik ebből a borból, amit a szavak nem tudnak átadni. Valahogy nem érzem egy teljes, kerek egésznek ezt a bort. Lehet, hogy a házasítási arányok nem találták el az ízlésemet, nem tudom. Közepes test, rövidebb íz...s ha a (két csillagos magaslatokig jutó) 2006-ost fehér asztalhoz ajánlottam, akkor ezt inkább a hétköznapok könnyed italának mondanám.

Tovább

Ripka Gergely

Dúzsi Görögszó 2005

Dúzsiék csúcsbora igazi szélsőség a nagy borok közt. Egy nehéz évjárat, nehezen érthető bora, mely sokak számára kihívást jelenthet. Két Cabernet házassága, melyben a Sauvignon fűszeressége, zöldpaprikás illata és ízjegyei határozzák meg az alapirányt. Akik kedvelik az igazán kemény, nehéz bordói borokat, azoknak feltétlenül ajánlható.

Tovább

Ripka Gergely

Konyári Selection – Szárhegy, Loliense, Sessio, Páva

2008-ban az év borásza Konyári János lett. Valóban rengeteg érdemet tudhat magáénak utóbbi 20 évnyi borászati munkásságának révén. Többek közt a barrikhordó hazai elterjesztésében is kulcsszerepet játszott, ami vörösboraiban is igen szép árnyalt formában tettenérhető; de a ’90-es évek elején, önálló, családi kézből kikerülő palackos borai is újdonságszámba mentek még, nem beszélve dél-balatoni, nagy tesű vörösborairól, melyekre manapság már nem legyintenek úgy a nagy(ra értékelt) villányi, szekszárdi, de esetenként a külföldi kollégák sem. Bejárta az egész borvilágot nyomdokain járó fia, Dániel, akiről általában mindenütt csak annyit említenek meg, hogy a barrikhordós érlelésből írta szakdolgozatát, de begyűjtött már jónéhány külföldi tapasztalatot is. Bizonyára tisztában van a külföldi borászati trendekkel, melyekkel egyelőre nem nagyon tudunk még lépést tartani, mégis a tapasztalatok hazahozása, itteni értelmezése elengedhetetlen a fejlődéshez, a kemény, hosszú távú borászati fejlesztési munkák „megtermékenyítéséhez”.

Nézzük, mely borokkal érdemelte ki a (kissé megtépázott presztizsű, de mégis) legnagyobb elsimertségű hazai borászati elismerést.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább