X

Sokbor

Ripka Gergely

Montium Barna Furmint 2015.*

Kedvenc legyesbényei borászatunktól az új blogger-kedvenc darab! Illatban sárga virágok és pirosas gyümölcsök játéka: málna, ribizli, barack, birs (egyszerre emlékeztet Balassa és Bott borokra is). Ízre meglepő, mennyire komplex és sokrétű bor. Furminthoz képest kimondottan kedves, gyorsan levesz a lábunkról. Miközben csupa-csupa vidám gyümölcs és zamat minden cseppje. Maradékcukor is lehet benne, amit finom savak szelnek át. Több, mint meggyőző darab. Elegáns, izgalmas és még nagyon fiatal száraz tokaji.

Ripka Gergely

Bradon Pince Tokaji Aszú 2013.**

Már az új szellemben, puttonyszám megjelölése nélkül fog vélhetően forgalomba kerülni 2017 tavaszán. Illatában és ízében is egyértelműen modern és még nagyon fiatal. Méz, érett trópusi gyümölcsök, illatos virágok, tehát kicsit inkább a hárs játékosságát lehet felismerni orrban. A botritisz sem tolkaszik előre. Ízben a magas, 200 körüli cukor egyáltalán nem érződik: könnyed, igézően gyümölcsös, pont jó savú aszúbor. Hosszú és rendkívül komlex, de egyáltalán nem a minden paraméterben extrém, krémes vonal, amit sokan erőltetnek mostanában, hanem egy elegánsabb, korszerűbb értelmezése a tokaji aszúnak.

Ripka Gergely

Kamocsay Ákos Hilltop Prémium Kalács-hegy Sárgamuskotály 2015

A címke kicsit sokat akar mondani. Az nem teljesen világos, hogy most a Hilltop miért erőlteti nagy, arany betűkkel a Kamocsay nevet, holott az egész pince kezdettől fogva a Hilltop-brandet építi külföldön és idehaza is. Mindegy. Ne is vesszünkel a marketing útvesztőiben. Illatban például rögvest lebilincsel a kedves báj, ami árad virágaiból, muskotályos parfümjéből. Ízben nagyon rövid, savvezérelt ital, de amíg tart, addig friss, roppanó és élénk, enyhén szénsavas bor. 

Ripka Gergely

Kavaklidere-Anatolia Ancyra Merlot 2013

Kedves ismerőstől kapott különleges ajándék. Merlot-hoz képest elég halvány bíbor színt mutat. Illatra eleinte piros bogyósok, keleti fűszerek, füstölt sonka érkezik. Levegőn aztán erősödik benne egyfajta fémesség, ami kevéssé áll neki jól, majd végül étcsoki, cappucinos, rumos, puncsos melegség jellemzi orrban (érdemes hosszabban szellőztetni). Ízre a mi szánk ízének nagyon idegen lágyság érezhető benne. Törökországban azért más hőösszeggel kell számolni az érési időben, ez megmutatkozik ezen a boron is. Szinte nincsenek savai, csak sima és puha tannin, édeskés gyümölcsök, selymesen vaníliás hordó, édes fűszerekkel, keserűcsokis végszóval. Elég rövid, és kimondottan lágy, bársonyos textúrájú bor, melyhez a magas szesz és a túlérett gyümölcs ad némi testet. Minden szokatlansága ellenére élvezetes, izgalmas bor, kár hogy a törököknél a borok árképzése nem valami vásárlóbarát (13 euro környéke).

Ripka Gergely

Disznókő Lajosok Furmint 2012

Mindössze 725 palack egyike (a 2006-osnál már tapasztalt gyönyörű, francia stílusú címkével). Lajosok, magasan fekvő dűlő, suteros (világos mogyoróbarna, apróköves) talaja van. Meglep, mennyire fiatalos az illat. Egészen váratlanul elegáns illata, birssel, termőhelyiséggel, s a hordós érlelés szekunder jegyeivel. Aztán ízre mégsem rendezett eléggé és fával vegyes korai oxidáció lappangó jegyeit is magán viseli. Külön mozog a krémes-kesernyés fa (ami korábbi évjáratoknál is előfordult már), a sav sem igazán beépült, ugyancsak külön utakat jár, de legalább nem lágy a bor a forró év ellenére sem, az évjárat gyümölcsös zamatai is ott vannak a háttérben, de mégsem tudnak igazán előre jönni a fa és a sav mögül. Valahogy az alap Disznókő furmint nagyon feszesre van húzva, a Lajosok meg mindig kimondottan fásra. Értem én, hogy két külön stílust próbálnak megfogalmazni, de egyszer megnézném már tőlük egyszer az arany középutat is.
A másik érdekes dolog az évjáratkérdés. Most kezd igazán megmutatkozni, mekkora különbségek tudnak lenni évjárat és évjárat furmintjai közt. 2012. Egy forró, lelágyult év bora biztos, hogy soha nem fog hosszan, pláne nem szépen érni. De mégis hogy van ez? Ma 4 tokajit vásároltam, ebből ez az egy volt száraz és mégis meg vagyok győződve arról, hogy a másik három édes bor nem fog csalódást okozni.... Mi lesz veled száraz tokaji?

Ripka Gergely

Kikelet Lónyai Hárslevelű 2015.•

Löszös Tokaji-hegy, tarcali oldal. Sárga virágok, citrusok, deli gyümölcsök, szépen, frissen, elegánsan, hársasan, érzékien, Stephanie-san jönnek a fajtajegyek. Tele van energiával, bájos szépséggel. A korty cizellált, tiszta, csiszolt, de egyben kerek és komplett is. Egyszerre melenget a tartalom és hűsít a száraz sav. Senki nem tudja ezt ennyire szépen: úgy üdén savas ez a bor, hogy jól áll neki és a penge savra rengeteg finom dísz van felfűzve hosszan, és mégsincs sehol sallang, vagy fölösleges elem. Furmintoknál sem nagyon fordul ez elő ilyen kifejezetten. Sós és csontszáraz a vége. Fiatal is még. Fantasztikus fehérboros ételpárok jutnak eszembe mellé.

Ripka Gergely

Villa Tolnay Rajnai rizling Tavasz 2015

Szeretem a rajnait, és szeretem a villa tolnay rajnaijait is. Mindig mosolygósabbá teszik a napom. Ezt a bort nyáron, Veszprémben egy mámoros, eláztatott fesztiválon  már próbáltam (majdnem egy egész üveggel, meglepően rövid idő alatt...de abból értelemszerűen poszt nem született, csak egy szép, elázott nyári este). Elsőre elég fülledt, leveszöldséges, zelleres, karalábés buké (halványan trópusi gyümölcsökkel). Szebb is lehetne mondjuk. A korty szerencsére tiszta, rajnais savai mellé kellemes, dús maradákcukor ad tartalmat. Sok a gyümölcs, élénk citrusok, finom zamatú a korty. Tisztán hagyja a szájat is. Kellemes, gurulós darab.

Ripka Gergely

Chateau Cloche 6 puttonyos tokaji aszú 2010

Egy borfesztiválon már szerencsét próbáltam a szerencsi pince boraival, de akkor vagy én nem voltam formában vagy a borok, de úgy is mondhatnám: vagy én voltam akkor fiatal, vagy a pince boraiban sok a régi iskola (így aztán a Tokajkalauzban is eltekintettem tőlük). Most azonban örömteli fordulat állt be. Talán nem is azért, mert ez a bor akkora dobás lenne, hanem mert megdöbbentő, hogy egy nehéz évjárat, fiatal aszúja, mekkorát tud változni egy nap alatt. - Elsőre olyan, mintha nem lenne tiszta: tormás, fanyar buké, nagyon nincs itt valami rendben (mondtam magamban, végleg lemondva a pincéről). Másnapra azonban előbújnak szépen az aszús jegyek: kajszi, birs, barack, narancshéj, déli gyümölcsök kicsit fésületlen, zabolátlan összevisszaságban, de mégis láthatóan komoly alapanyagból kiindulva. Ízben épp csak egy kicsit krémes tapintású, inkább izmos savú. Valójában nem nagyon hosszú, nem is őrületesen mély vagy rétegzett, de mindenesetre nagyon élénk, vibráló korty. - Teafű, baracklekvár, melegség érződik ízében. Még pár évet bátran pihentessük.  Kéksajttal is remek. Soha nem szabad egyetlen pincét sem leírni! A 2010-es évnek hála, a következő kiadványban biztos jut valahol hely a Cloche-nak.

Ripka Gergely

Zombory Pince Tokaji Fordítás 2008.

Érezni rajta egyfajta érett, enyhén retro-tokaj jelleget: dió, gomba, avar, halványan sherry, aszalt sárga gyümölcsök és barackosság. Ízre még inkább ezek a jegyek erősödnek, diós, kesernés érett jegyekkel. Akárhogy is nézem, ez azért csak egy másodaszú. A savai rendkívül erőteljesek, a citrusos jegyek dominálnak, ami 2008-ban nagyon jellemző, de a fordítás áztatási technológiájából is adódhat a pici cseresség, amit érzek. Ne igyuk túl hűvösen! - Akkor a krémessége, gazdag texturája is jobban kivehető. Mert hogy meglepően testes is, de leginkább hosszú, finoman, elegánsan hordozza magán Tokaj utánozhatatlan ízeit. Érdekes, hogy nekem is a szivar jutott hozzá először eszembe, és utóbb látom, hogy a címkén is egyetértésben hirdetik ezt.

Ripka Gergely

Hudácskó/Hangavári 6 puttonyos tokaji aszú 2007.••

Egy kiváló évjárat nagyszerű aszúja a vendégszeretetükről híres bodrogkisfaludi családi borászattól (nagycsoportok részére még mindig az egyik legjobb tipp). Makulátlan illatában körtekompót, zöld trópusi gyümölcsök, kivi, zöldalma, aszalt kajszi. Ízre csodás egyensúly, hosszú, krémes, de nem émelyítő. Tele van harapható és lédús gyümölcsökkel. A szolgai savak csak a háttérben támogatják a vaskos édességet. A cukor biztos, hogy nagyon sok benne, egyértelműen nem a citrusos, sokkal inkább a napjainkban kihívást jelentő nagy desszertboros irányhoz húz, de megugorja a maga által kijelölt lécet, kompótos, határtalanul zamatos körtenektárszerű lecsengéssel. Kéksajttal a legjobb, de pisztáciás trüffellel is működik. 

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább
Poszt hamarosan

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Negyed évszázad megbízhatóság Hegyalján

25 éves a Disznókő

Nehéz lenne mondani még egy olyan birtokot Tokaj környékén, ahol ennyire stabil és precíz minőséggel volt dolgunk a kezdetek, a rendszerváltás óta. Akármilyen borkategóriáról beszélünk, a Disznókő mindenben nagyon kiszámítható a magas minőséget tekintve. Nyilván az aszú a legfontosabb boruk, de mint nagyborászat, a piac tőlük is elvárja már a megbízható száraz bort, ami náluk belépőbor és nem több, a magaslatokat az édes borok jelentik, melyek late harvest és szamorodni alapokon nyugodnak. Mészáros László bevezetőjében is elhangzott, hogy az AXA Milessimé cégcsoport ugyan számos történelmi borvidéken készít borokat (Bordó mellett, Burgundiában, Portóban is), de Hegyalján kellett a legkreatívabbnak lenniük. Annyival egészíteném ki, hogy a legbátrabbaknak is itt kellett lenniük. Márpedig a Disznókő forradalmat indított a 90-es évek aszúival. Mérföldkövekkel ünnepeltük a 25 év komoly munkásságát:

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgőt innék egész nyáron

Herczeg Ági MasterTasting/7

Herczeg Ágnes javában vizsgázik eközben Londonban. Ezzel a poszttal is szeretnék neki nagyon sok sikert és szerencsét kívánni a nagy megmérettetésen! Óriási felkészülési munka előzi meg az ilyesfajta vizsgát. Nyugodt és eltökélt volt, mikor legutóbb együtt kóstoltunk. Amolyan laza ünneplés gyanánt pezsgőkkel koccintottunk az utolsó közös kóstolás alkalmából. Mindenféle stílusba belekortyoltunk: prosecco a maga fiatalos lazaságával, könnyű gyümölcsösségével, Cava a maga sajátos érleltéségével, Lambrusco a megszokhatatlan édességével (nem is tudtam igazán írni róla), néhány kuriózum és természetesen az örök csúcsok-csúcsa: Champagne, a finom kis részletekkel. Mindig mondom, hogy pezsgőt én bármilyen év- és napszakban képes lennék inni, de nyáron aztán végképp szezonja van: frissítő bubik, esküvők, kertipartik, jókedv...ezek szinte elképzelhetetlenek jó pezsgő nélkül!

Tovább
Szilvolgy

Ripka Gergely

Tovább