Halvány citrom szín. Illatban tiszta és diszkrét furmint, már-már burgundias rétegekkel! Ez bizony remek! Friss, modern ízjegyek, szuper savak játékosságával, sós utóízzel, teltséggel, szép egyensúllyal, és finom pörkölési jegyekkel (az amúgy saját készítésű hordókból).
Elsőre fura gumis illat, visszafogott hordóval, diszkrét és elég zárkózott furmint karakter. Ízben aztán meglepően komplex és mély. Sokmindenről mesél a fajta és a termőhely tekintetében. Szép savak, húsos gyümölcsök, hosszú korty, édeskés (félszáraz) lecsengéssel. Második kóstolásra még jobban szerettem. Érdemes lesz odafigyelni a tállyai kisbirtokra...!
Halvány szín. Illatban kis szúrósság, fiatalos, primes aromák, direkt fajélesztős iskola, almás és őszibarackos jegyekkel. Friss és üde íz, édeskés cukorral (félszáraz a bor analitikailag), barackos, fiatalos ízvilággal (a szúrós illatjegy a zamatban is felbukkan).
Illatban vaníliás, puncsos, eléggé erőteljes illat, ahol az érlelésé a főszerep. Ízben is elég erőteljes a hordó jelenlée, faforgácsos. fűrészporos, puncsos hatással, sajnos kevesebb gyümölccsel, mint, amit egy 2 éves fehérbortól várnék. Sajnos nekem máig sem világos, hogy ha egy bor vállaltan dűlőszelektált, akkor ugyan miért a hordó játsza a fő szólamokat illatban és ízben (?).
Mély szalmasárga szín, vegetális, pörkölt fás illat...kevéssé az én ízlésemnek való, intenzív érlelési jegyekkel. Ízben kesernyés hordó, összességében elég kusza szerkezet mellett. A sav ugyan élénk, de nincs a borban struktúra, itt egy kis cser, ott egy kis érettség, és mindenekelőtt rengeteg fa! Látszik, hogy szép alapanyag lehetett, de így ebben a formában ez a bor rendesen megszűri (a mai ízlés szerint) a közönségét.
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Illatban gyakorlatilag csak a hordó érződik, semmi más. Ízben is tolakodik a fa, pörkölési jegyekkel, szép savval, de a végén is puncsos, durván hordós karakterrel. Az eleganciát és a terműhelyet viszont nem találtam meg benne sajnos.
Termálvíz, füstösség, gyógyszeres, gyógyvizes furmintkarakter, ami lehet fülledés nyoma, de a fajta is hajlamos rá. Ízben tetszenek viszont a zöldfűszeres, modern ízjegyek, a vibráló és tiszta savérzet, a zöldalmás díszek. Finom és eleven részletek, 2021 ropogós arcélével, sauvignonos izgalmaival. (Az illatért kár egy kicsit...)
A fiatal borászat első csendes bora (legalábbis, ami hozzám eljutott). Pörkölt fa, kifejező hordóhasználat, de finoman, moderáltan. A korty zamatos, lédús gyümölcsökkel, szép fával, majd a végén egy kis édesség teszi tompává. Kezdetnek egyáltalán nem rossz ez...
Erőteljes pörkölt fás illatok. Ízben az évjárat finom fanyarsága mellett cseres szárítás is érződik. Markáns a hordó jelenléte a kortyban is, de érezhetően kiváló anyag, szuper savakkal, sóssággal a hosszú utóízben. Tetszett: profi, magabiztos munka, remek évből.
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: