x

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

 

  1. A név Leon-ra utal, ahonnan egyébként a tulajdonos Alvarez család is származik (és ami mindössze 15 km a birtokközponttól), az Alion borászat maga Ribera del Duero vidékén, a forgalmas Vallodolid-Soria út mellett található csodás környzetben.

  2. A cél egy tipikus Ribera del Duero blend készítése, melyhez átlagosan 30 éves tőkék Tinto Fino (azaz Tempranillo) fürtjeit dolgozzák fel.
  3. Az Alion 1993 előtt a Vega Sicilia borai közt kapott helyet, de azt követően önálló filozófiával és saját pincével ruházták fel a márkát. 1993-ban 350 000 palack készült.

  4. 2000-ben komoly újrarendeződés volt jellemző a borászatnál, és 2001-től az Alion is tölgyfában erjed (‘oak tanks’, melyekből 20 db van); a fermentáció szabályozott hőmérsékleten történik.

  5. 2009-re a pince elérte a végleges kapacitását is.

  6. A pince arborétumában tölgyfák gyűjteményét találjuk.
  7. 1000 új, bordói tölgyhordót használnak jelenleg a bor érleléséhez különféle kádároktól. Az érlelés 12-14 hónapig tart. Minden hordót csakis egyszer használnak az Alionhoz!

  8. Töltés után további 15 hónapig palackban pihennek a borok.

Az Alión összesen 130 hektárnyi területről származik, mely  három nagy tömbre osztható. Magán a Vega Sicilia birtokon 70 hektár található; további 30 hektár Padilla de Duero településen, ahol a pincészet is van; egy harmadik, 30 hektáros blokk pedig a közeli Pesquera de Duero városában fekszik.

Ebben a borban nagyon sokféle talaj találkozik a tájat formáló három elemnek köszönhetően: folyami, kolluviális és szél. Kiterjedtségéből adódóan a folyóvízi környezet a legjelentősebb, amelyet az évezredek során hordalékot lerakó Douro-folyó anyagai alkotnak. Ennek összefüggéseiben alakult ki az alioni talaj alsó és középső terasza.

A legjellemzőbb talajok igen mélyek, jó vízelvezetésűek, durva szerkezetű részekből állnak, fehér vagy vöröses tónusúak, barna finomabb rétegekkel váltakoznak bőséges kvarckavicsokkal, ami hordalékos eredetüket bizonyítja. A mélyben felhalmozódott karbonátok jelenléte e talajok nagyfokú érettségét és evolúcióját mutatja. De találunk laza szerkezetű vagy akár homokos, jó víz- és tápanyagmegtartású talajt is. Ezen talajok vízszabályozása korai érést biztosít a szőlőültetvényeknek. Mindez az ültetvények kiegyensúlyozott fejlődéséhez vezet, melyre bizonyíték az elsőrangú szőlő.

 

2013**

(Hűvösebb, mérsékeltebb év, ahol több válogatásra volt szükség a szőlőben is.) Füstölt sonkás pörkölési aromák, mentás, gyógynövényes díszítések, lehengerlő stílussal már illatok terén is. Ízben mindenekelőtt szuper finom tanninja fog meg (ami legyünk őszinték: idehaza ritka, mint a…), a füstölt húsos fűszerek a kortyban is feltűnnek. Végül hosszú, húsos és összességében még igencsak fiatalos jegyekkel búcsúzik. (A borászat 15-20 éves érlelési potenciált lát benne egyébként.) 7+/8

 

2012**

Bőrös, szilvás, csodás gyógynövényes kavalkád fogad illatban. Ízben itt is magas, de remekül érett és integrált tanninok, sőt magas a sav is, miközben még fiatal (!) a szerkezet, sok-sok primer szilvás gyümölccsel, és a levegőn is nagyon sokat alakul, jelezvén, hogy a bornak bőséggel vannak még tartalékai. Talán ő emelkedett ki a legjobban, de mindhárom bor annyira magas szint… 8

 

2011*

Érettebb hangulat lengi körül bukéját. - Több animalitás, kólás gyógynövényesség, édes fűszerek. A kortyban a már megismert markáns, de remek tannin. Sima, érett, széles és nagyon komplex ez is. Húsos textúra, és a végén sajnos egy kissé magas alkohol billenti ki az egyensúlyát. A három bor közül talán ez a legkevésbé kifinomult és életteli, de így is 7

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább