Illatban gyakorlatilag csak a hordó érződik, semmi más. Ízben is tolakodik a fa, pörkölési jegyekkel, szép savval, de a végén is puncsos, durván hordós karakterrel. Az eleganciát és a terműhelyet viszont nem találtam meg benne sajnos.
Fiatal, firss illat, mandulás, jellegzetes somlai karakterrel. Ízben is a termőhely sós jegyei a meghatározóak, a furmint eőteljes, fanyar savai kíséretével. Sok citrusos íz, mellette vegetális jegyek, fiatal, fejlődő szerekezettel. (Mellette a top selection kiadás egy ponttal kevésbé tetszett.)
Sörös, sajtos, aztán sárga virágokat is kapunk. Komplex, mély, mézes íz. Nagyon hosszú korty. Gazdag, vastag, még érlelhető karakter. Kis gyógynövénnyel búcsúzik. Összességében elég kusza kép jellemzi egyelőre...
Szép szalmaszín, tutti-fruttis, kimondottan late harvest illat, sok almás, körtés, birses jeggyel: izgalmas, összetett és gazdag somlai buké jellemzi. Komplex, mély, vastag és kimondottan testes olasz, hosszú ízzel, még fiatal díszekkel. Izgalmas és egyedi karakter, szép hordós érleléssel, amit érdemes lesz megnézni évek múlva is!
Némi identitászavarral küzd a bor. Sauvignonos olaszrizlingről már sokat hallottunk, de hogy ez fordítva is létezhet, az nekem újdonság... Megtréfált rendesen. Olaszrizlinges, mandulás, friss, üde déli gyümölcsös jelleg, friss őszibarack érezhető orrban. Ízben aztán eléggé tompa és lomha a fajtához képest, kesernyés, egyszerű, fiatal olaszrizlingességet éreztem vakon (de nagy bornak szánták biztos). Tiszták az ízei, de beleszeretni mégsem tudok…
Késői zeusz és hárslevelű házasítása Somlóról: szokatlan együttállás. Sárgásabb szín. Kissé technológiai édesboros illat. Élénk savak, friss, laza, citrusos, narancsos, barackos, sárgás jelleg. Szép szerkezet, jó egyensúly.
7 tokaji díjazott az MTA Borai közt
A meghívásos, kisebb hazai borversenyek közt az MTA Bora idén ünnepli a tizedik születésnapját. Szép hagyomány kezd megszilárdulni, ahogy a tudományos élet találkozik, összefonódik a borkultúrával. A hagyományokhoz híven idén tavasszal is bemutatták a jubileumi esemény díjazottjait a Széchenyi téren. Két minőségi kategória, 7 bortípus, 14 borvidék, 48 pincészet és 142 bor mentén kereste a 9 fős zsűri a legjobbakat. A bíráló bizottság elnökei: Freund Tamás, akadémikus és Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke adták át idén is az okleveleket. Talán nem lep meg senkit, de kis kitérők mellett idén is elsősorban tokajiak mentén ismerkedtem a győztes mezőnnyel. De borversenyek ide vagy oda, nekem is megvan róluk a véleményem: nem díjak, plecsnik és érmek alapján döntöm el, hogy melyik bor érdekel és melyik nem, mégis: itt évről-évre tényleg szuper borok nyernek, amiket öröm kóstolni. Minden díjazott masszívan 5 pont fölött mozgott most is:
A somlai nagyborászat felső polcos furmintja, meleg évből. Igazán somlói illat: tengerparti kövek, sós levegő. Nem érezni illatban öregedést, csak elegáns érlelést. A kortyban már feltűnik egy tercier-furmintos hangulat. Ízre is a termőhelyről mesél: sós, hosszú, a forró év ellenére hosszúak a savak, szépen viszik a korty lendületét, tartják a fókuszt, de nincs élük. Gyümölcsből sajnos kevesebbet érzek, melegedve a krémes hordóból valamivel többet, de abból sem sokat. Azon kevés száraz furmintok egyike, melynek az érettség sem vált hátrányára. Somló ebben biztos, hogy előbbre tart bármely borvidékünknél. Ez a bor több, mint négy éves, de jól áll neki, meg lehet inni örömmel, miközben izgalmas, van mondanivalója hozzánk.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: