Itt egy gazi tavaszi pezsgő! Halvány citrom szín, kitartó, apró buborékok áramlanak a pohárban. Aromáiban intenzív fűszerek, hagyma, parfüm és virágosság tobzódik. Populáris stílusú pezsgő. Ízben finom gyöngyök, a muskotály magától értetődő bodzavirágos zamatai; mintha egy marék sziromba harapna az ember. Frissítő íz, virgonc savak játékossága, finom buborékszerkezet, sok primer, fehér húsú gyümölcsös íz, mindez kellemes dosage-érzettel keretezve. Tiszta és üdítő, akár a friss forrásvíz.
Sokatmondó illat, felismerhetően szép száraz tokajisággal, a borász (vakon) szintén jól kivehető kukoricás jegyeivel! Ízben széles, húsos bor, elegáns, hosszú és izgalmas bor, gyönyörűen lavíroz a modernül friss, mégis tartalmas határmezsgyén. Tiszta korty, sok sárga húsú gyümölcs, magas szerkezettel, élvezetes kortylefutással. 2021 szuper szárazban is. Egy év alatt semmit nem hanyatlott! Erősen ragyog a csillaga.
Barack, citrusok, direkt, friss aromák, korrekt technológiai jelleggel, zöldfűszeres díszekkel. Ropogós, friss savú, citrusosan élénk furmint, igaz a meleg év és a meleg borvidék ad neki egy sajátos lágyságot is közben. Egyszerű, rövid és kissé üres a vége, de hétköznapi fehérborként megállja a helyét szépen.
Halvány citrom szín. Illatban tiszta és diszkrét furmint, már-már burgundias rétegekkel! Ez bizony remek! Friss, modern ízjegyek, szuper savak játékosságával, sós utóízzel, teltséggel, szép egyensúllyal, és finom pörkölési jegyekkel (az amúgy saját készítésű hordókból).
Elsőre fura gumis illat, visszafogott hordóval, diszkrét és elég zárkózott furmint karakter. Ízben aztán meglepően komplex és mély. Sokmindenről mesél a fajta és a termőhely tekintetében. Szép savak, húsos gyümölcsök, hosszú korty, édeskés (félszáraz) lecsengéssel. Második kóstolásra még jobban szerettem. Érdemes lesz odafigyelni a tállyai kisbirtokra...!
Kora ellenére vidám, kedves és vonzó virágossággal, narancsos palackbukéval kényeztet. Ízben is kifejező tokajdry jelenség, sóssággal, hosszúsággal. Sima, tiszta és rétegzett dűlős bor, mely komplex és szép arányokkal bír, a termőhely mellett friss gyümölcsökkel. Profizmus árad minden cseppjéből.
Halvány szín. Illatban kis szúrósság, fiatalos, primes aromák, direkt fajélesztős iskola, almás és őszibarackos jegyekkel. Friss és üde íz, édeskés cukorral (félszáraz a bor analitikailag), barackos, fiatalos ízvilággal (a szúrós illatjegy a zamatban is felbukkan).
Licsis, sárgadinnyés illatában a nehéz év is nyomokat hagyott érzésem szerint. Ízben aztán több, mint korrekt furmint Hegyaljáról, tiszta, friss barackos jegyek, furmintosan diszkrét, és noha elég egyszerű és nem is hosszú bor, mégis erénye, hogy jó inni, és abszolút egyben vannak alkotóelemei. Egy remek dűlő, mely egy kihívásos évben is hozza a formáját.
Orrban púder és virág, furmint létére eléggé intenzíven indul az illat! Ízben sok citrus, élénk, friss és üde bor, fiatalos, primer stílusjegyekkel. Könnyed, piacos, laza furmint profin megalkotva, érezhetően magabiztos kezek által elkészítve!
Illatban vaníliás, puncsos, eléggé erőteljes illat, ahol az érlelésé a főszerep. Ízben is elég erőteljes a hordó jelenlée, faforgácsos. fűrészporos, puncsos hatással, sajnos kevesebb gyümölccsel, mint, amit egy 2 éves fehérbortól várnék. Sajnos nekem máig sem világos, hogy ha egy bor vállaltan dűlőszelektált, akkor ugyan miért a hordó játsza a fő szólamokat illatban és ízben (?).
Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk. Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
