Licsis, sárgadinnyés illatában a nehéz év is nyomokat hagyott érzésem szerint. Ízben aztán több, mint korrekt furmint Hegyaljáról, tiszta, friss barackos jegyek, furmintosan diszkrét, és noha elég egyszerű és nem is hosszú bor, mégis erénye, hogy jó inni, és abszolút egyben vannak alkotóelemei. Egy remek dűlő, mely egy kihívásos évben is hozza a formáját.
Cabernet, merlot és franc. Mély rubin szín, de a kora nem látszik megjelenésében. Érdemes szellőztetni. - Illatban hordófűszerek, édes fűszerek, kis paprika, mák, fekete bors, kis dohány, babér, csupa mély bordói jegy, moderáltan, elegáns pörkölési jegyekkel. Ízben is telt, széles, nagy test, komoly, szárító tannin, de szépen illeszkedő alkotóelemekből áll össze. Jól áll neki a hordó is. Lecsengésben jönnek az illatban érezhető bordói fűszerek, borssal, paprikával, mákkal, és bevillan egy kis oda nem illő pincés jegy is, amitől el tudok tekinteni, ha muszáj... Összességében profin elkészített magyar vörös, a pincétől megszokott minőségben.
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Múlt héten egy tokaji dűlős 2020-asról tettem említést, ez az egri dűlős, ugyanabból az évjáratból nem kevésbé adja fel a leckét. Mély szalmasárga színe is jelzi korosságát. Illatában csupa zavaró elem: kénhidrogán, húsleves és markáns érettség 3 év után. Ízben aztán több szépséget is mutat. Meglepően telt idomú, húsos bor, aztán kimondottan sós, hosszú és komplex ásványos jelleget mutat. Nagy kár az illatért...
Ha már Furmint Február, akkor jöjjenek egy nehéz év gyorsan érő furmintjának tanulságai. Szalmasárga szín. Eléggé koravén, oxidált, kénszegény illat, melyben az érettség dominál. Ízbn is üresedik, gyümölcsöt se nagyon találtam benne, és a kénnel is túlzott óvatosságot érzek benne. Nem győzött meg.
10 éves jubileum 21 borral ünnepelve!
Az egyik legjobb dolog, ami Tállyával (és tulajdonképpen Máddal is) történt az elmúlt 10 évben az az, hogy elindult a TR Művek. Az érdekes az, hogy már az indulásuk utáni évben az első TokajGuide-ba is bekerültek. Mivel felületesek voltak a tállyai ismereteim akkor, emlékszem, Homoky Dorkára bíztam, hogy a tollat végigvezesse Tállya izgalmas borászatain (így lett ő a guide első és egyedüli vendégszerzője egyébként), és egy külön fejezetben ő már bemutatta a 3 szemtelenül fiatal pesti kötődésű alapítót és borászatukat a spirál kötésű 2014-es kiadásban. Azóta tulajdonosból kettő maradt, Szamosújvári Pál és Mátyásfalvi János, Pali felesége, Kada Anikó az érző lelke lett a TR brandnek, Uliczki Dénes pedig a motorja. Mind jóbarátok, tele életörömmel, optimizmussal, lelkesedéssel, amik nélkül lehetetlen ma Hegyalján talpon maradni.
Ez érdekes, mert évek óta nagyon meggyőz mindig, de most egy kicsit egy dimenziósnak tűnt. Színe is, illata is koncentrációt mutat, de leginkább hordóvanília terén, gyümölcsből alig. Konyakos buké. Ízben nagy test, durva alkohol (15%), sok tannin és alapvetően kevés élvezet. Olyan vörösbor, amiből egy pohárka is bőven elég.
20 tokaji évjárat portréja szárazban
Mindig értékelem, ha egy pince szép csendben, különösebb hivalkodások nélkül teszi a dolgát, és közben hű az elveihez is. Hegyaljáról több példát is lehetne hozni azokból, akik így dolgoznak. A Dobógó például soha nem akarta túldobogni az elmúlt évtizedekben a borvidék (elég tompa) alapzaját. Korai aszúikért rajongtam, és keveset beszélünk róla, de a TokajDry műfajban is a pionírok közt voltak. A Dobogó Furmint ugyanis 2003 óta minden évben elkészül! És soha nem akar több lenni, mint ami: egy korrekt árú alap száraz tokaji bor, ami megéri az árát. A legutóbbi hasonló vertikális napján (2018 ősz) Fiáth Attila emlékezetes facebookos kirohanása azt a harsány kritikát fogalmazta meg a tokaji furmintról, hogy úgy érik, mint Barbara Streisand. Azt nem állítom én sem, hogy minden furmint eszményi módon fejlődne a palackban, de pont azért tanulságosak az ilyen retrospektív kóstolások, mert megmutatják, melyik évjáratban mire képes a fajta, a termőhely, a borász, és szépen kirajzolódnak a különbségek, korlátaink, hogy tudniillik vannak olyan évjáratok, amikor a furmint lehet igazi csoda szárazban, és vannak évek, amikor sajnos 1-2 év alatt fogyasztandó bort is alig-alig ad. Nincs ebben semmi gond, nem kell szerintem ebbe semmi többet beleképzelni, mert bizony máshol is így megy ez. A Dobogó úgy kezdte el mindennek az értelmezését, hogy egy korrekt alapbort le tudjon tenni a fogyasztó asztalára, lehetőleg minden évben, és pont. Lássuk, melyik években jutottak ebben a munkában 20 év alatt legmesszebb…
2020 és 2021 a Hoop Wines borain keresztül
Mátrán továbbra is izgalmasan zajlik az élet. - Újra és újra felkapom a fejem egy-egy közepesen vagy kevéssé ismert kisebb pince szuper borára. A Hoop Wines ténykedését már évek óta van szerencsém nyomonkövetni. Érezhető a borokon, hogy törődéssel, jó ízléssel készülnek, noha nincs sem több generációs előzmény vagy gigaberuházás, avagy supergroup stáb mögöttük influenszer kampányokkal vagy éppen arcaba mászó online aktivitásokkal. A borok egyszerűen szépek, igényesek, magukért beszélnek, híven kifejezik Kerekes Zoltán, a tulajdonos ízlését, hozzáállását. Másfél hektáros kis birtok, a portfólióban pedig a lassan ikonikus Gereg-dűlő mindig kiemelt figyelmet kap. Nézzük, milyen egy nehezebb és egy könnyebb évjárat legelterjedtebb szőlőfajtánkon, a kékfrankoson keresztül a Mátrán!
Advent előtti kincsvadászat, címke nélkül (száraz novemberi kiadás)
Közelegnek az ünnepek. Boldog lennék, ha ez a néhány hét édes tokajiak mértéketelen fogyasztásáról szólna itthon és/vagy külföldön (az AszúGlass-projekttel igyekszem kicsit helyzetbe hozni a borvidék legfontosabb borítpusát), de a nap végén tisztában vagyunk vele mind, hogy száraz korszakot élünk. Itt is van a száraz november, amit rögtön kihasználva a TokajDry műfajról igyekszem fátylakat lelibbenteni ezzel a néhány kortárs vakon kóstolt tétellel (2017 és 2022 között mozogva). Lesz benne új név és lesz olyan is, amit már májusban is teszteltünk. Kinél milyen minőségek kerültek palackba az elmúlt pár évjáratban? Melyik palackra essen a választásunk, ha egy ütős furmint kell? Mindig a csillagos pincéknél találjuk a csillagos minőséget? Hol tart a natúr movement Tokajban (Tállyán)? Lássuk huszadik vaktesztünk eredményeit!
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: