Lassan valóban hagyománnyá válik évente a júniusi "Királyudvarozás" a Terroir Club jóvoltából. A pince bemutatói amúgy sem egyszerű évjárat-bemutatók. Mindig kerül Mr. Hwang bűvészkalapjába más meglepetés is a múlt bizonyító erejű lenyomataként, de ezt igazából a kóstolósorból előre lehetett most is tudni. Tavaly is igazi klasszisokhoz volt szerencsénk 2003-tól 2009-ig, s az újabb évjáratok maradéktalanul bizonyították, hogy a két favoritborász távozásával sem fér bele semmiféle minőségi botlás sem a színvonal terén (is) igen szigorú, egyébként mindig sajátos, derűs elhivatottsággal mesélő tulajdonos számára. Annál is inkább, mivel 2010-től a birtok - nem magyar szervek által... - ellenőrzötten biodinamikus alapokon működik tovább, Tokajban elsők ebben. Mindez amiatt is különösen érdekes, mert A Művelt Alkoholista borász-kérdőívében sok elkerekedő tekintetet válthatott ki, amikor a Királyudvar (ha mennyiségre nem is, de) minőségre 9/10-esre értékelte a tavalyi, sokak által leminősített esztendő alapanyagát. - Egyedüliként. A bemutató alapkérdése így csakis valami ilyesmi lehetett: Vajon a szőlő természetes életközösségének kibontakoztatásával tényleg ennyivel jobb lehet a termésbiztonság?  Lehetett egyébként interaktív módon kérdezni a birtokigazgatótól, megtudtuk például, hogy vásárolt már egy kartonnyit magyar borból, méghozzá Kaló Imrétől; nem nagyon tud arról, hogy a Királyudvar alapanyagban történt volna valaha is almasavbontás (amiben igen, annak egy része Zemplén Hegyhát bor lett, másik részét eladták a környékbeli borászoknak); illetve elmondta azt is, amit már oly sokan az elmúlt pár évben: "a bor a szőlőben készül, a pincében már csak elvenni lehet belőle."

De kicsit komolyra fordítva, nagyon kíváncsian vártam, miket fog a 10-es évjárat és a biodinamika összefüggéseiről mesélni Anthony Hwang. Egy dolog már most biztos: a Királyudvar a megszokott mennyiség harmadát tudta leszüretelni ebben a kemény évben. Az esőmennyiség ellenben háromszorosa volt a megszokottnak, a magas páratartalommal pedig minden betegség kórokozója sokkal intenzívebben tudott elszaporodni. Ám a bevezetőben megtudtuk, hogy a nagy kísértés ellenére mégsem élt a borászat a felszívódó vegyszerek adta védelem lehetőségével. Tanulságokban bővelkedő esztendő volt a tavalyi. Egyfelől kiderült, hogy a terület kétharmadán a szőlő nem tolerálja az ilyen szélsőséges stresszhatást. A biodinamika tehát átfogó védelmet nem adhatott, és nem is egy matematikailag racionalizálható eredményt adó módszer. Ám talán sokkal fontosabb a részletezve nyert tendencia, hogy dűlőnként más és más módon viselkedett a növényállomány, aminek egyenes következménye, hogy termőhelyenként más és más biodinamikai finomhangolásnak kell majd alávetni az ültetvényt is a jövőben (érdekes). A második fontos tanulság nem kevesebb volt a tulajdonos számára, miszerint a legedzettebb, legmegbízhatóbb kulcsfigura a borvidéken - számára - egyértelműen a Furmint! Ez a sajátos év volt a méltó bizonyíték arra, hogy ez a fajta szinte minden körülmények között kimagasló teljesítményt nyújt Hegyalján, s az ő hasonlatával élve: "a többi fajta, úgy mint a kedves, ámde sérülékenyebb, törékenyebb Hárslevelű, Muskotály és a többiek legfeljebb táncpartnerei lehetnek a Furmintnak".

Királyudvar Pezsgő Henye-dűlő 2008* (methode traditionelle)
Már volt egy forgalmi évjárata 2007-ben is a pincészet palackos erjesztésű pezsgőjének, de a friss 8-asnál kicsit még tovább gondolták a receptet. Azt gondolom, a jobb savú, hűvösebb 2008 még nagyobb lehetőségeket tartogatott a champagne-i színvonalú és módszerű pezsgőkészítéshez. Számomra Demeter Zoltán világított rá erre (is), hogy minden borvidékünkön lehetőség, sőt szükség lenne az ilyesmire (más kérdés, hogy van-e idehaza, aki megfizeti ezt a pezsgőminőséget). A kereskedő úgy tudom, nagy rajongója, ismerője az eféle pezsgők világának, - márpedig szerintük hazai viszonylatban új etalon született most ebből a műfajból. 2007-ben 100% furmint alkotta, s így van ez most is. Ő most még tovább volt seprőn tartva, degorzsálva, (természetesen) palackban pihentetve is. Azaz nem kapkodták el a forgalomba hozást, ami fontos is a jó pezsgőnél. Nyomása 1 Bar-ral meghaladja elődjéét. Extra brut lehetne ő is analitikailag, (átlag expedíciós likőr helyett) dosage-ként a Danczka-dűlő aszúesszenciáját fölhasználva, végül mégis maradt pár grammnyi maradékcukor benne (szerintem zseniális, a borvidékhez méltó technológiai megoldás ez). Elegáns zöldes arany szín, ami jellemző sok Királyudvar tételre. Kitöltés után almás, parfümös jelleg szabadul föl a pezsgőből. Pörgetve már egyértelműen keményebb, élesztős, majd termálvizes buké jelentkezik benne. Szájban markánsan fanyarkás (8,2-es a sava), miközben jellemzően ásványos is. Gyöngyözése, szénsavassága a magasabb nyomás ellenére is alig érezhető, mondhatni enyhe. Lecsengésében ismét élesztő, igen hosszú ízmaradékkal bír egy megszokott pezsgő-élményhez képest. 7

Királyudvar Sec 2010.*
Az első 2010-es tételt feszült várakozás fogadta (talán nem csak részemről). Ha egy olyan szintű száraz tokaji, mint a Sec palackba került, akkor oda bizony minőségi alapanyagra is szükség volt! A Sec és Demi sec összetétele szinte állandó: kb. háromnegyed rész furmint, mellette töredéknyi hárssal, most azonban több, mint 90 %-ban a Percze Furmintjából áll a bor. Tavaly ilyenkor a 2009-est emlékszem, nagyon fiatalnak éreztem.
Visszafogott citromszín. Friss, reduktív beütésű, tejfölös, natúr joghurtos illat (aki a 2009-es Demeter Zoltán Verest kedvelte, annak ez is tetszeni fog, én el tudok képzelni sokkal tetszetősebb fehérborillatot is, pláne Tokajban). Elhangzott a kóstolón is, hogy összevetve mondjuk a soron következő (hozzám közelebb álló) 8-as Sec-kel, ez a 10-es sokkalta nyugatiasabb, modernebb beütésű. Nyers, fiatal, zsenge, gasztrobort várok illat alapján. És nem hazudtol meg. Szikár, mégis elegáns, tiszta savak, egyenes vonalvezetés, melyért a 10,5-ös (!...aszúkat vastagon megszégyenítő) savak tehetők felelőssé. Anthony Hwang elmondta, a savak miatt szeretett bele Tokajba, ha azok nem lennének ennyire sokszínűek, sajátosak, nem lenne itt ő sem. Volt aki virágosságot érzett a borban, számomra a zöldalma és a savhangsúly (szinte tanninos jelleggel) egy kicsit sok volt benne, de filigránsága mellett persze méltó lehet még nevéhez. 6+

Királyudvar Sec 2008.**
Nagyon tetszett egy éve, bár sokan a 2009-es Sec kristályos szerkezetét többre tartották. A pince értelmezésében is (az eddigi) csúcsévjáratként emlékeznek 2008-ra, melyet igazán csak e borok érése igazol. Szebb savak nem sok évjáratot jellemeztek az elmúlt időkben; közel állnak ízlésemhez a 8-as fehérborok, ezt már több borász munkája megerősítette bennem.
Számomra a "nem édes" - szakasz sztárja most ő lett. Határozott és elbűvölő egyéniség. Az elmúlt pár hónapban nem sok szebb fehérbort kóstoltam, ez biztos. Fontos e helyütt egyúttal megjegyeznem, hogy az élmezőnyhöz képest is mennyire szép arányokkal rendelkezik szinte kivétel nélkül minden Királyudvar bor. Természetesen nem használnak fajélesztőket, de náluk sosem kell rettegnünk elszállt és perzselő alkoholtól, könyöklő fától, torz sav-cukor aránytól. Valahogy az összes bort egy megbonthatatlan balansz hatja át (s egytől-egyig profi munkának tűnnek mind).
Édes sütis, elképesztően krémes és intenzív, izgalmas illat. Benne mineralitás felső fokon. Érett aroma, a legjobb értelemben vett tercier jegyek szépsége. Pici füstösséget éreztünk mind, mely Szepsy István borai óta nekem a markáns dűlőjelenlét bélyege (itt a Percze tehető ismét felelőssé, s azt kell mondjam, hogy más, füstös érzetű dűlős furmintoknál, legyen az Szepsyé vagy Bárdos Saroltáé, itt mégis elegánsabban, érzékletesebben van jelen ez a füstösség). Minden ízében hihetetlen elegáns, szépen strukturált bor (a 7,5-ös savak a létező legharmonikusabb frigyre, nirvanara jutottak el a 11,3-as cukorral, bámulatosan szép, tanítani való egyensúly). Leheletnyi kis kesernye zárja a hosszú ízt. Pazar, parádésan kecses (fél)száraz tokaji, megbonthatatlan balansszal. Magabiztos 2 csillag. 8+
(Sokkal szebb, mint a 2007-es Sec...kicsit sajnálom, hogy nem a 8-ast, hanem a 7-est kóstolta Gary Véj-nör-csákk a Daily Grape-en nem rég.)

Királyudvar Demi Sec 2008.**
Sajátos színfolt a tokaji palettán a Demi Sec is. Eleinte nem igazán értettem, mit akar a birtok ezekkel a franciás hangolású tételekkel, nevekkel, de a tavalyi bemutató borai is képesek voltak feledtetni velem a kissé tájidegen elnevezéseket. Ez a sajátosan tálalt, (átlag félszáraznál) kissé magasabb (de még messze nem édes érzetű) maradék cukor igen érdekessé, elegánssá teszi ezeket a borokat. Nem szokványosak, nem könnyen értelmezhetőek a mi szánknak, de egyértelmű sztárja volt nekem a tavalyi, "nem édes" - szakasznak a tavaly még szintén igen friss 2009-es Demi Sec.
A cukor itt már közel 26-os, a sav 7-es. Ennek is mély, intenzív édességet sejtető, picit petrolos az illata. Mégis kevesebb a pompa, egy kicsit tompa (de valószínűleg csak a csodás Sec-hez képest érzem ezt). Így is szép! Vastagabb, a cukortól nyilván sokkal intenzívebb a zamata, bár némileg lomhább ízű. Krémes, szépséges egyensúly megint, finom, édeskés lecsengéssel. Láthatóan tehát a cukor itt már próbálja kisajátítani kicsit a színpadot, de nem bánta ezt senki. Kerek, gömbölyded érzet jellemzi, s azért a savak itt is kiválóan helyrebillentenek mindent, érzésem szerint kesernyés ízekből is több jutott ebbe a borba, ami szintén kicsit lustábbá teszi a Demi Secet (ugyanakkor itt minden viszonyítás kérdése). 8
Már tavaly is egyértelműen láttuk: a thai konyha remek, felfedezésre váró kísérője lehet még egyszer a Demi Secből, akárcsak a soron következő, édes Lapis Furmintokból.

Királyudvar Lapis Furmint 2010.
Igazi brand lett mára a Lapis Furmint, mely 10. születésnapját ünnepelheti e bor kibontásával. Ugyan a 2000-es mára csak emlék, februárban a 2002-es megdöbbentett (félédes) vitalitásával, ma is vibráló savszerkezetével. A recept gondolom minden évben hasonló: késői szüretelésű, de nem botritiszes alapanyagból a lehető legjobb minőségű gyümölcs fölhasználásával megmutatni a termőhely erényeit, egy elérhető árú édes borral.
Bajban voltunk páran a második 10-es tételnél. Emlegettek elől gyöngyvirágot meg sárgadinnyét, én (illetve sokan mások is) mintha túlkorosnak éreztem volna a bort így fiatalon is (bármire is utaljon ez így fél év után)... Már a színe is meglepően "koravén", barnás arany. Megszagolva pedig kissé fülledt: gombás..."dugós?" - nézünk össze... Talán. Másik palack....kicsit jobb a helyzet, de még mindig olyan erőteljes száraz szamorodnis, sherrys jegyeket érezni a borban, ami összezavar mindent kezdve a botritisztől mentes alapanyagon át a friss, könnyed üdeségig (amit egyébként az előző minimum két évjáratban már simán hozott ez a tétel). Lehet, hogy a hordóhasználat a ludas, én nem vagyok borász, hogy ezt kiszimatoljam, de ízben sem stimmel valami egészen... Nevezhetjük korrekt, idős édes tokajinak, de a cím szerint nem az....... (írjon, aki ott volt, s van bármilyen véleménye).

Királyudvar Lapis Furmint 2008.*
Lapisok közt is klasszis darab az ismerők számára. Üdébb, kedvesebb, izgalmasabb, mint a kiforrott stílust megalapozó 6-os és 7-es előd. Úgy éreztem, benne sem csalódhatok, bármikor szívesen kóstolom újra, s öröm, hogy a 2009-es utód is őt követi jellegében (s még az áruk sem vészes, s nem csak a pince többi borához mérten). Már februárban elhangzott a kereskedő részéről, hogy a pince nagy hangsúlyt fektet a Lapisban az optimális alapanyag tökéletesítésére (levélfelület-, hozamkorlátozás stb). Pozitív dolognak tartom, hogy van olyan borászat is Tokajban, amelyik szortimentjének alapborai közt is főszerepet szán egy komolyabb dűlős édes bornak, a tengernyi száraz birtokbort kompenzálva). Anthony Hwang hangot is adott annak, hogy ezt a bort kifejezetten a hazai borkedvelő közönségnek szánja, s épp ezért itthon is tartja a készlet nagy részét!
Újabb magabiztos 8-as tételek bizonyították, hogy ez az évjárat bizony több, mint figyelemreméltó. Itt már egészséges, szép palackbukét találunk. Szinte nem is édes bort sejtetően ásványos jegyek (hasonló árszínvonalú édes borban kevés kifejezőbbet találni etéren). Tűzkövesség. Színe is élénkebb. Vibráló savak és kecses kis maradék cukor valóságos táncát érezni a szánkban. El is lehet merengeni rajta, mennyire szép és bájos a struktúrája, de közben habzsolnivalóan finom is, egyszerűen mindene pont olyan, amilyennek lennie kell, mégsem szükséges magyarázni, természetes könnyedség árad belőle! Édessége sokkal többnek érződik (pláne az elődökhöz képest). A Demi Sec-kel rokon, gömbölyded jelleg. Tudatosan "nem klasszikus" desszertbor műfaj a Lapis Furminté, sajtok mellé ajánlható inkább. 7

Királyudvar Ilona 2008.***
Tavaly ilyenkor nem tudtam megadni neki a 3. csillagot. Sokkal többnek éreztem persze az átlagos late harvest szintnél, ugyanakkor sajnos töményebbnek, édesebbnek is az egyensúlyosnál. Persze ez lehetett akkor még (közvetlen a palackozás után) átmeneti gyermekbetegség is, hisz sok bor nehez(ebb)en találja meg helyét a szűkös palackba zárva. Szóba is kerültek ezek a dolgok most is a 8-as Ilona kapcsán. Hisz egyébként azóta többen is megtalálni vélték benne Tokaj legszebb arcát. Most újabb lehetőséget kaptunk mindketten, hogy jobban összebarátkozzunk egymással. Örülök, hogy így alakult, mert ismét bebizonyosodott: egy kóstolás, nem kóstolás.
Nos talán lelőhetek ennyi poént: a szó szoros értelmébe vett desszertborok mind brillíroztak, s mind meg is szerezték a három csillagot, nem adhattam nekik mást egyszerűen. Ha a 10 pontot nem is éreztem bennük, a 9-es átlagot szerintem simán hozták! Talán mind közül mégis az Ilona testesítette meg mindazt leginkább, amiben a hagyományosnak mondható "tokajiság" leledzik. Kajszi és sárga virágok eleinte. Porcukros süti és porosság jön aztán. Fiatalos töménysége sejteti, hogy még szép hosszú jövő állhat előtte. Egyre csak az járt a fejemben, hogy Szepsy István, a mester hagyatéka érződik e borban, méghozzá a 2007-es cuvée-jének intenzitása, elsöprő töménysége, kiegészülve egyfajta szamorodnis szerkezettel, melyekbe illatban is, ízben is bele-bele botlottam. Mézes, cukrosan édes íz, amit tavaly is éreztem (190-es cukor, - szinte biztos vagyok benne, hogy jövőre a 2008-as aszúk is sok izgalmat nyújtanak majd). Egy esztendő alatt azonban sokat szépült. Integrálódott minden, szépen lecsillapodott, révbe ért, amit nem csak a borok fölött bábáskodó Hwang úr érzett most így. Elérte egyensúlyát tavaly óta. Megérdemel minden dicsérő, méltató szót ez a kivételes struktúra. Krémesen gazdag és kivételes, intenzív íz jellemzi. Az évjárat káprázatos, 9-es savai közben biztos hátteret vonnak az egész műsor mögé. Parádés bor. 8+

Királyudvar 6 Puttonyos Tokaji Birtok Aszú 2007.***
Micsoda év, micsoda aszúk a múltból finálénak? A Királyudvarnak (minimum) a Top 3 aszúkészítő borászat közt van a helye szerintem. Az Oremushoz hasonlóan, (magas palackszám mellett is) kivételes beltartalmú aszúi (s persze Ilonái) azok, melyek igazán kiemelik a birtokot az élmezőnyből is! 6 puttonyosnál lejjebb természetesen nem adják (hála a kezdetekkor jelen levő borászok szellemiségének is). Egy évvel ezelőtt a 2006-os aszúik egész egyszerűen új dimenziót nyitottak meg számomra a műfajban, veszélyesen közel a 10 pontos tökéletességhez. Úgy van meg bennük minden, amitől egy klasszikus aszú szép, hogy közben újszerűek, sajátosan krémes, kifinomult textúrával, élvezhető sűrűséggel, végtelen gazdagsággal. Nem annyira a direkt gyümölcsökre, friss új stílusra vagy barackosságra mennek rá (mint mondjuk az Oremus), hanem kicsit különálló, modernebb, valahogy mégis szilárdabb és összetettebb struktúra felé mutató irányt kezdenek kijárni maguknak, ami már önmagában is érdem egy olyan nagy múltú és kiforrott műfajban, mint a tokaji aszú.
Gyönyörűség ez a bor, s ebből az évből is könnyebben szerettem meg a kecses birtok aszút, mint a nagyobb darab Lapist. Világos arany szín, még mindig. Visszafogott illat, mely tavaly is hasonlóan zárt volt. Kompakt, tömör, lassan bontakozik ki, de megéri várni rá. A 6-osnál sokkal gyümölcsösebb, kedvesebb, bájosabb. Később poros, de szép botritiszesség jelentkezik, némi barackkal vegyítve. Harsány, tömény íz, gigászi, 217-es cukor, mely mellett a 7-es körüli savak meglepően derekasan helytállnak. Ismét szépséges mézesség, bravúros struktúra, kivételes hosszúság. Mámorítóan krémes aszú. 9

Királyudvar 6 Puttonyos Lapis Tokaji Aszú 2007.***
Ahogy már elhangzott: a Királyudvar mindig is főszerepet szánt munkásságban az első osztályú Lapis-dűlőnek. Az első igazán tudatosan (édes borokhoz) kalibrált területük, mely a 10 év alatt szépen megvillantotta a késői szüretelésű Furmintokban is, aszúkban is sajátos erényeit (fiatal és érett állapotban egyaránt). A Royal Tokaji mellett egyelőre nem sokan készítenek dűlő-szelektált aszúborokat vagy más dűlős desszertborokat (ehhez nyilván megintcsak nagyobb egybefüggő területek kellenek, amiből e két birtokot leszámítva nincs sok), pedig bizony meglehet, hogy édesben a nagyvilág is hamarabb felfigyelne Tokaj termőhelyeinek sokszínűségére, hamarabb mint az újabb keletű (bár kétségtelenül kivitelezhetőbb) szárazakban. A Lapis borai is rászolgálnának az érdemekre (ahogy be is zsebeltek már külföldön néhány elismerő pontszámot a korábbi évjáratok).
A birtok aszú könnyebb, szebb, jobban fogyasztható, de a Lapis robosztusabb, igazi hosszútávfutó, melyre 8-10 év múlva talán nagyobb élmény lesz visszanézni. Itt már élénkebb aranyszín a jellemző. Akárcsak az egy évvel idősebb megfelelőjében, benne is eltéveszthetetlen termőhelyiség bontakozik ki illatban. Ismerős dohány, gomba, avar, mindez szofisztikált és elegáns módon kommunikálva. Mármint nem telepszik ár semmi durva aroma a borra. Hihetetlen, hogy az eltéveszthetetlen dűlőkarakter már most ennyire fölülír minden egyebet, rögtön az illatban. Idővel barack és füst jelenik még meg orrban. Hihetetlen, szinte émelyítő mélység jellemzi, közel 8-as savval, a 215-ös cukor mellé. Cukortartalma viszont számomra érthetetlen módon mintha ennek lett volna túlzóbb, töményebb, s az alacsonyabb savú birtokaszúnak egyensúlyosabb (de már az előző bemutató egyik fő tanulságaként is azt fogalmazta meg a birtok, hogy az analitika nem más, mint számok üres sora...). Sajátos, mézes teás, véget nem érően nektáros íze egyedien tömény édességben tetőzik valahol. 9
Szóba került az aszúk kéntartalma is az aszúk kapcsán, ami érdekes témának bizonyult. Kevés szó esik róla sajnos, pedig a kén bizony egy kényes, szükséges rossz a borokban, amiről érdemes beszélni a borásszal is néha. A bor tartósságáért elsődlegesen felelő, legősibb konzerváló mód boroknál a kén. A tokaji boroknál is fontos szerepet kap, mennyisége 200-300 mg/l körül mozog, ami viszont sokkal kevesebb, mint a legtöbb Sauternes esetében, ahol 400 felé közelít ez az érték (köszönhető ez ott az illósavak nagyobb szerepvállalásának és a jellemzően nedves, nem száraz aszúszemek használatának). A Lapis aszúban mindössze 144 mg/l-t mértek, ami extrém alacsony érték tehát.

Kevés borászatot ismerek, melynek minden bora, szinte kivétel nélkül csillagért kiált (kivétel a most még kérdőjel módjára szereplő 10-es Lapis Furmint volt). A Királyudvar még mindig (minimum) egyike a legszimpatikusabb, emellett legnívósabb külföldi tőkével újjáélesztett tokaji birtokoknak (bár azért nem elhanyagolható szempont, hogy az árra a magyar vásárló mindig nagyon érzékeny...ebből egyelőre nem enged a birtok, ami persze szíve joga). A tulajdonos lelkiismeretesen és erős kézzel tartja a gyeplőt az 1998-as kezdetektől fogva, szigorúan a minőségnek alávetve továbbra is minden tényezőt (egyértelmű oktalansággá vált a továbbiakban borászok hajdani távozását firtatni; belátható: a magas minőséget ez a legkisebb mértében sem érintette).
Bár ezen talán már itthon is némileg túl vagyunk, de végképp belátható, hogy a biodinamika nem csupán hókuszpókusz... Mondhatjuk akár azt is, hogy számottevően nagyobb kár a hagyományos termelők körében tapasztaltakhoz képest nem volt. Az olyan évjáratok is, mint 2010 (reméljük, nem lesz belőlük túl sok) igazolják az elv, az elmélet létjogosultságát (bár a biodinamikus szőlő sérülékenysége, betegségekre való fogékonysága majd hosszabb távon lesz lekövethető), sőt a fönntartható, környezettudatos szemlélet és nem utolsó sorban a minél természetesebb élelmiszerek fontossága is egyre terjedőben van szerencsére hazánkban is. Bízom abban, hogy kitartó lesz ez a sor átgondolt, precíz koncepció, s bár a Királyudvar borok csupán meglepően kicsi töredéke kerül Magyarországon eladásra, kívánom, hogy hosszabb távon is szilárdítsák meg sajátos értékeik tekintélyét, nem csak borvidékükön!

(Mindössze az érdekesség kedvéért: a kóstolt 9 tétel palackjainak összértéke kiskereskedelmi áron meghaladja a 80.000 Forintot.)