X

ANTHONY HWANG

Ripka Gergely

Királyudvar évjáratbemutató/2012

Immár hagyománnyá kezd válni a júniusi Királyudvar-bemutató az új évjáratok boraival. Jó látni, hogy Anthony Hwang és Juhász Szabolcs, borász nem sajnálja az időt és az energiát, hogy Budapesten ültetett kóstolón bemutassák egy értő közönség előtt mindazt, amiért például az én horizontomon is az ország három legeredményesebb borászata közt van jelen a nagy múltú tarcali birtok. A csúcsra járatott villányi, szekszárdi, egri sztárok vajon miért nem rendeznek hasonló bemutatókat? (Tavaly már föltettem ezt a kérdést?) A jó ég tudja.

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar évjáratbemutató/2009-2011

tovább a megkezdett úton

A hagyományos nyárköszöntő Királyudvarolás idén sem maradt el. Most egy szép május végi napon látogatott el Mr. Hwang a budapesti Gerbaud Házba, s hozta el a pince újdonságait, különös tekintettel a 2011-es évjárat debütáló mintáira. A tavalyiés a tavalyelőttikóstoló csillagzápora is bebizonyította, hogy a tarcali nagyborászat a mai napig egyike Tokaj és hazánk legizgalmasabb borászati műhelyeinek. Édesben és szárazban is közelinek tűnik a világszínvonal. Pezsgőben sincsenek lemaradásban, sőt éllovasok (hála a loire-völgyi testvérbirtoknak). Tavaly elvileg biodinamikus útra léptek, s eredményeik biztatóan alakulnak. Pályafutásuk pedig évről évre izgalmasabb lesz a 90-es évek végi erős kezdő csapat okán (Demeter Zoltán, Szepsy stbstb). Egyelőre az új éra 8-as, 9-es, 10-es borai igazolni látszanak a birtokigazgatót, aki köztudottan nem csak Tokajban minőségmániás a kezdetektől fogva. Sok újat nem lehet róluk mesélni…talán én is kezdek leszokni újabban az önálló posztokat kitevő bevezetőkről. (Remélem, van aki örül ennek):

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar Tokaji Demi Sec (BECSEK) 2005.**

a maradékcukor csodái

Szőlőfajták: 70% Furmint, 30% Hárslevelű
Dűlők: 100% Becsek
Alkohol: 12,2%
Cukor: 19,2 g/l
Sav: 7,3 g/l
Erjesztés: 5 hl hordóban
Érlelés: 4 hónapig

A Bordoktor 17.5 pontot adott rá korábban, Alkonyi László 15 pontot és közel 4 csillagot. Kató András, a kereskedő is nagyon dicséri mostani állapotát. A fenti analitikából számomra mindenképp szemet szúr az első Demi Secnél, hogy fahordós érlelése még igen rövid volt (a 2009-esnél már 7 hónap ez az érték). Ennél jobb sav csak 2006-ban volt ebben a tételben. Cukortartalma a Demi Secek közt inkább alacsony (2008-ban: 26 g/l, a jelleg továbbra is igen zavarosan van kommunikálva: a címkén magyarul félédes, angolul semi dry, az egyébként rendszeresen frissülő honlapon is a félszárazak közt szerepel). Ez a bor a pince szortimentjében mindig is a mádi Becsek-dűlő kiváló adottságairól szólt, csak a Jóisten tudja, miért döntött úgy annak idején Anthony Hwang, hogy ezt a címkén egyenesen titkolja. Demeter Zoltán a hajdani borász kifogástalan alapanyagról beszélt két hete a 2005-ös évjárat (Sec-je) kapcsán. Az idő pedig már több helyütt igazolni látszik ezt a visszás esztendőt édes és száraz borok terén egyaránt. Ezért bontottam föl ezt a bort húsvét alkalmából a családnak:

Tovább

A Medvék

Királyudvar Patrícia 2006.**

a muskotály csodája/#1-2 (FRISSÍTVE)

Tudjuk, hogy a tarcali Királyudvar alapvetően édesben erősebb. (Fél)szárazaik közül a Secé a főszerep, a Demi sec már gyakorlatilag félédes, majd a Lapis dűlős töppedt Furmint és Hárslevelű fajtaborok adják az alapokat az Ilona és a Lapis illetve birtokaszúk alatt. Feltűnően kevés szó esik azonban egy borról, mely az Ilonával azonos árszínvonalat képvisel a pincénél, s mely szintén egy szép női nevet, a Patríciát kapta. Az Ilona 1999 óta klasszisnak számít a modern tokaji cuvée-k között (hárslevelű és furmint). Ám érdekes, hogy a pince valamiért készített már több késői szüretelésű Sárgamuskotályt is. Erre a fajtára (édes borok kapcsán) az átlag fogyasztó inkább úgy gondol a Furmint és a Hárs mellett, mint a tokaji borok fűszerére. Nekem is az a tapasztalatom, hogy például aszúkban is elég csupán pár százalék és a játékos muskotályosság szinte átüt mindenen. Valamiért azonban 2005-ben és 2006-ban önállóan is palackba került a Királyudvarnál ez a fajta. A birtoknál korábban munkálkodó Szepsy István szerintem inkább a már említett „fűszerezéses” elv mentén hasznosítja a fajtát (ld. Szepsy Cuvée-k); viszont Demeter Zoltán saját borain végignézve azt látom, hogy szereti helyzetbe hozni például az őszhegyi muskotályát (ld. a 2008-as Anett bora vagy száraz Őszhegy SM, melyek egyébként 2011-ből is készülnek majd). Így az én tippem az lenne, hogy a Patríciát is főként neki köszönhetjük. Nagymamám névnapjára bontottuk ki ezt a kisebb csodát, úgyhogy gondoltam, szánok neki egy rendes posztot, mert minden téren nagyon tetszett. (Illetve ilyen se sűrűn van. - A véletlen úgy hozta, hogy pár nappal később Marci is bontott egy saját palackot ugyanebből a borból...úgyhogy nemsokára frissülni fog a poszt az ő benyomásaival is.)

Tovább

Ripka Gergely

Száraz tokajiak 5 éves üzenetei

Mi lett a szűkebb 2005-ös évjárat dűlős boraiból?

Az egész történet onnan indult, hogy még egy évvel ezelőtt sikerült rálelnem Pécsett Szepsy István első Nyúlászójának, ennek a régi klasszis száraz, dűlős Furmintnak egy utolsó kövületére. Akkor nem éreztem még magamban elég elszántságot, fölkészültséget, hogy meg merjem venni (tartottam az évjárattól is), de azóta utána olvasgattam, s mivel a vinotékában azóta is megvolt a palack, édesapámnak meg pont arra volt dolga nem rég, így mégis lecsaptam rá (egy 5-ös Szent Tamás még most várja gazdáját, akit érdekel, írjon, elmondom merre van, viszont cserébe én is ott lennék fölbontásakor). Hozzácsaptuk még az egy korú, szintén első Szerelmi Hárslevelűt Demeter Zoltántól és egy évjáratazonos Királyudvar birtokbort, mely szintén a fenti két borász munkája (ők a bolt eldugott szegleteiből kerültek elő egyébként), elkerülhetetlen volt, hogy ne így együtt kerüljön ki belőlük a parafa. E három 2005-ös száraz tokajival a poharakban arra a kérdésre kerestük hárman a válaszokat, meddig jutnak a legszínvonalasabb tokaji pincék nagyra becsült száraz (dűlős) fajtaborai egy visszafogottabb, hűvös, csapadékos, országosan közepesnél gyengébb, Tokajban mondjuk közepes/átlagos évjáratból (?).

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar kóstoló

Tokaji klasszisok 2007, 2008, 2010-ből

Lassan valóban hagyománnyá válik évente a júniusi "Királyudvarozás" a Terroir Club jóvoltából. A pince bemutatói amúgy sem egyszerű évjárat-bemutatók. Mindig kerül Mr. Hwang bűvészkalapjába más meglepetés is a múlt bizonyító erejű lenyomataként, de ezt igazából a kóstolósorból előre lehetett most is tudni. Tavaly is igazi klasszisokhoz volt szerencsénk 2003-tól 2009-ig, s az újabb évjáratok maradéktalanul bizonyították, hogy a két favoritborász távozásával sem fér bele semmiféle minőségi botlás sem a színvonal terén (is) igen szigorú, egyébként mindig sajátos, derűs elhivatottsággal mesélő tulajdonos számára. Annál is inkább, mivel 2010-től a birtok - nem magyar szervek által... - ellenőrzötten biodinamikus alapokon működik tovább, Tokajban elsők ebben. Mindez amiatt is különösen érdekes, mert A Művelt Alkoholista borász-kérdőívében sok elkerekedő tekintetet válthatott ki, amikor a Királyudvar (ha mennyiségre nem is, de) minőségre 9/10-esre értékelte a tavalyi, sokak által leminősített esztendő alapanyagát. - Egyedüliként. A bemutató alapkérdése így csakis valami ilyesmi lehetett: Vajon a szőlő természetes életközösségének kibontakoztatásával tényleg ennyivel jobb lehet a termésbiztonság?  Lehetett egyébként interaktív módon kérdezni a birtokigazgatótól, megtudtuk például, hogy vásárolt már egy kartonnyit magyar borból, méghozzá Kaló Imrétől; nem nagyon tud arról, hogy a Királyudvar alapanyagban történt volna valaha is almasavbontás (amiben igen, annak egy része Zemplén Hegyhát bor lett, másik részét eladták a környékbeli borászoknak); illetve elmondta azt is, amit már oly sokan az elmúlt pár évben: "a bor a szőlőben készül, a pincében már csak elvenni lehet belőle."

Tovább

Ripka Gergely

Tokaji Furmint-klasszikusok

A furmintról, őszintén

Mennyi, de mennyi minden történik mostanában, ami megint csak Tokajjal kapcsolatos, vagyis inkább neki köszönhető. Épp csak pár napja értünk haza a borvidékről (mely kapcsán készül egy egész bejegyzés-ciklus). S rögvest arra jöttünk vissza, hogy itt a fővárosban februárban minden a borvidék fő fajtájáról, a furmintról szól. Ennek kapcsán talán a legkomolyabb rendezvényt Kató András és csapata hozta tető alá, a Terroir Clubbal. Nem csupán hétköznapi furmintokat vonultattak föl, hanem mellettük gigantikus óriásokat is előszedtek, akik azóta a száraz tokaji iskola legendás sarokkövei, mérfölkövei, viszonyítási pontjai lettek az elmúlt fontos évtized alatt. Akinek netán kétségei lennének afelől, hogy a furmint jó eséllyel a világ egyik legsokoldalúbb, legszínpompásabb fehér szőlő fajtája (szárazban, édesben is), javaslom, - akár szép fokozatosan - ismerkedjen meg az alábbi tételek még fellelhető darabjaival!

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar évjáratbemutató/2009.

A beltartalmi számok nem jelentenek semmit

Najó, ez most már kezd kóros lenni. Lassan minden poszt tokajról és a Királyudvarról szól. Ígérem, ezen hamarosan változtatunk, de ha már megtiszteltek e nagyszerű lehetőséggel, s részt vehettem a Terroir Club és a Királyudvar felejthetetlennek ígérkező közös bemutatóján, akkor miért ne írnék róla... Pláne, ha olyan meglepetések is terítékre kerültek, mint a Lapis aszú 2003-ból és 2006-ból. Az ambiciózusan szerény külföldi befektető, Anthony Hwang volt jelen, s osztotta meg velünk gondolatait. Sok érdekeset mesélt az egyik legnívósabb, legnagyobb reményű tokaji pince titkairól.

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar @ Lapis Furmint 2000|2006|2007.

félig-meddig édesek

Önök milyen viszonyt ápolnak a félédes borokkal? Én pl kicsit úgy vagyok a félédesekkel, mint a Királyudvar borokkal...sokszor nem tudom őket hova tenni. Tetszettek a ’98-ban, nagy reményekkel induló borászat száraz borai, korrektek, nagyon is korrektek, de az átütő siker, az a bizonyos plusz-élmény valahogy várat magára (bizonyára kicsit mélyebbre kéne nyúlnom a zsebemben ha a legkomolyabb boraikra szomjaznék). Ennek ellenére nem adtam föl, sőt! Fölbuzdulva a sokat dícsért tokaji Királyudvar korábbi évjáratú borainak nemzetközi és hazai sikerein, illetve a 2005-ös száraz Furmintjuk pályafutásának szép ívén, majd a Sec/07 kissé „félszec” ígéretein, fogtam magam és (egy nem mindennapi kedvezményes lehetőségnek hála) beszereztem az egyik első osztályú, történelmi hegyaljai termőhely, a Lapis-dűlő 3 fontos évjáratú, ám megannyi kontrasztot mutató Furmintját. Ezek ráadásul nem szárazak... Egycsapásra két, számomra ezidáig „keserédes” témát is érintenék az alábbi bejegyzésben.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább