X

LAPIS

Ripka Gergely

Carpinus és Balassa duett//2015

Tokaj, a legjobb társaság

Rajongok azért a hangulatért, ami tokaji-kóstolás közben kialakul, gyakorlatilag tetszőleges miliőben, társaságban. Valójában ez lehet a kulcsa a Tokajért való határtalan vonzalmamnak is: a megismételhetetlen érzés, hangulat amit a bor kivált az magát a bort és a tarsaságot, ezzel végső soron az alkalmat emeli. Az talán megint egy másik kérdés, hogy bármilyen borkóstolón veszek is részt, szinte mindig Tokajra terelődik a szó és Tokaj körül alakul ki végül szenvedélyes/komoly szakmai eszmecsere (talán a Tokajkalauz miatt lehet ez persze). – Ám, ha valóban tokajiak nyílnak is ki, érdekes módon mindig megtörténik a varázslat. – Sokszor leírták már sokan, én is: Tokaj kapcsán valahogy minden kérdés és válasz sokkal egyértelműbb és érdekesebb, és annyi minden levezethető belőlük, ami aktuális és fontos. – Erre nem sok borvidék képes világon!

Tovább

Ripka Gergely

Bodrog Borműhely Lapis furmint 2013

Jó arányok, szép fa, enyhén túlérett gyümölcsösség. Komoly, testes, izgalmas furmint, a pincétől megszokott hibátlan kivitelben. A Lapis a történelmi dűlőklasszifikációk során soha nem kapott méltó figyelmet. Mai borai jelzik számunkra, hogy egy plasztikus klasszifikációs rendszerrel mennyire könnyedén lehetne a hasonló termőhelyeket új megvilágításból nézni, értékelni. Ezzel az érzákeny rendszerrel a mai napig adós a borvidék...

Tovább

Ripka Gergely

Ábrahám Pince: távol a mainstreamtől

„Ki kell lépnünk az önsajnálatból.”

Nem tudom, hogy írt-e már Ábrahámékról korábban valaki önálló nagyposztot, de most inkább tekintsünk el a Bemutatkozik kezdetű címtől. Az egyik megbecsült tokaji borász azt mondta nekem pár héttel a megjelenés előtt, hogy a Tokaj kalauzból óriási hiba lenne kihagyni az Ábrahám Pincét. Pedig bizony így történt. Bocs. Addigra már sajnos a nyomdai anyagon dolgoztunk, így a kiadvány nélkülük jelent meg, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy fölvegyem őket a listám elejére. A pince első évjárata a 2006-os volt. Összesen 7 hektárt (Kerektölgyes/Rátka és Kakasok), 15 ezer tőkét, művelnek szerte a borvidéken, amiből ötezer palack bort töltenek átlagosan. A gyomirtást kizárólag kaszálással oldják meg.

Tovább

Ripka Gergely

Hudácskó/Hangavári látogatás Kisfaludon

Abaújszántó is not dead

Bodrogkisfalud egyik tradicionális családi pincéjeként ismerjük a Hudácskót. Kevesen tudják (hát most megtudhatja ország-világ), hogy a borászat 2009 óta nem is ezen a néven fut, hanem úgy döntöttek, átkeresztelik magukat a magyarosabb Hangavári Pincére. A birtok 15 h-os. Nagyszülők indították el a borházat huszonöt éve, mely a mai napig folyó borral is szolgál a betérő érdeklődőknek. - Számomra kellemes élmény volt látni, hogy háztól is viszik az emberek a mindennapi betevő bort, kell, hogy az ultraszelektált csúcsminőség mellett működjön ez a szegmens is, meghatározott minőségi keretek közt a petpalackos borok helyett; sok termelőnek jelent plusz bevételt és sok halandó embernek biztos és megfizethető borforrást. Még izgalmasabb volt azonban számomra a felismerés, hogy a pince tételei közt megbújva, új köntösben öltött testet egy kedves, régi ismerős a messzi északról. A palackos tételek közül az alábbiakat kóstoltam meg:

Tovább

Ripka Gergely

Hosszú, vegyes, 11-es száraz tokaji sor tele tanulságokkal (hosszú címmel...)

Sauska, Oremus, Demeter Zoltán, Balassa és Szepsy//2011

Legutóbb két igen izgalmas hegyaljai családi pince tételeit írtam le 2011-ből. Számomra Gizella is, a Kikelet is azt bizonyította, hogy a meleg évjáratban nagyon résen kellett lenni a száraz borok készítésénél (hogy azok valóban kimerítsék a száraz bor fogalmát és a borok élvezhetőek legyenek több év távlatában nézve is). Egyre inkább meggyőződésem, hogy a kis volumennel dolgozó, szerényebb, közepesen ismert minibirtokok sokszor magabiztosabban teljesítenek, mint a nagyobb nevek.

Úgy döntöttem, nem darabolom tovább a sort. A következőkben öt ugyancsak jól csengő tokaji név száraz borainak jegyzetei jönnek:

Tovább

Ripka Gergely

Hárslevelű – kóstoló a Kakasban

exkluzív sor jó társaságban

A szűk körben elköltött különleges kóstoló ötlete a Bocuse d’Or folyamán, lyonban merült föl az év elején, ahol az Onyx sommelier-csapatát erősítő Gervai János és Berecz Stéphanie épp arról cseréltek eszmét, hogy a Hárslevelű is megér egy misét a Furmint mellett. Sokan mondogatják már ezt egy ideje, össze-össze súgnak úton útfélen, hogy talán a száraz Hársak legalább akkora figyelmet érdemelnek. Abban egyetérthetünk, hogy a Hárs kifinomultabb eleganciát tud mutatni a Furmintnál. Nem annyira kemény bor, több a dísz, talán a sallang is, de a megfelelő kezek közt kiművelt/kiműveltebb formát tud ez ölteni. A beszélgetőpartnerek végülis fölvetették egy átfogó Hárs-kóstoló ötletét, melyet végül egy forró augusztusi estén sikerült tető alá hozni, méghozzá Demeter Zoltán Kakas-dűlőben fölépült teraszának teteje alá.

Tovább

Ripka Gergely

Királyudvar évjáratbemutató/2012

Immár hagyománnyá kezd válni a júniusi Királyudvar-bemutató az új évjáratok boraival. Jó látni, hogy Anthony Hwang és Juhász Szabolcs, borász nem sajnálja az időt és az energiát, hogy Budapesten ültetett kóstolón bemutassák egy értő közönség előtt mindazt, amiért például az én horizontomon is az ország három legeredményesebb borászata közt van jelen a nagy múltú tarcali birtok. A csúcsra járatott villányi, szekszárdi, egri sztárok vajon miért nem rendeznek hasonló bemutatókat? (Tavaly már föltettem ezt a kérdést?) A jó ég tudja.

Tovább

Ripka Gergely

Beszippantani a borkultúrát Londonban/#3.

*Demeter Zoltán borainak bemutatója

Az előzetesen kiírt ültetett, individual tasting sajnos elmaradt, de haramadik személyként, bloggerként talán még izgalmasabb volt kívülről látni egész közelről, hogyan fordul rá egy brit éttermes, borboltos egy új stílusú tokaji borra, a borász személyiségére. Élmény volt látni a befogadás szintjét, a borok közti árnyalatok érzékelésének a szintjét. Legyen itt most annyi elég, hogy sokak szemében lehetett látni a meglepetést: „Ez Tokaj?”.
Tovább

Ripka Gergely

A Királyudvar falai között

stabil hegyaljai bástya

A Királyudvar újjáépítése az egyik legnagyobb sikere a külföldi tőke hegyaljai megjelenésének. Az utolsó órákban mentették meg és varázsolták újjá ezt a több évszázados csodálatos épületet a végső pusztulástól, arról nem is beszélve, hogy igen rövid idő alatt nem csak a borvidéken, de hazai viszonylatban is az egyik legizgalmasabb borműhely jött létre, ahol borvidéki és francia szakemberek egyaránt igen komoly borminőségeket alapoztak meg az elmúlt évtizedben. A Secről, Demi Secről, Ilonáról vagy épp a Királyudvar pezsgőről már nem kell bővebben értekeznem valószínűleg. Végre testközelből látva a pezsgőapparátust tudatosult csak bennem, hogy mekkora dolog, hogy ez egy francia kapcsolat révén meg tudott valósulni Hegyelján. A Királyudvar ugyanis évek óta saját maga készíti el pezsgőit. Anthony Hwang a Királyudvar Loire-völgyi testvérbirtokáról, a Domaine Huet-től kapja a szakmai támogatást ebben a nehéz témában, s készíti szerintem egyedülálló módon tudatosan és magas minőségben methode traditionelle pezsgőit idehaza.

Tovább

Ripka Gergely

Demeter Zoltán/2011

az évjárat teljes sorának bemutatója

Bemutatkoztak Demeter Zoltán 2011-es borai múlt héten. Ez már önmagában is izgalmas hír. Azt hiszem, minden eddigi évjáratkóstolónál nagyobb szabásúra sikerült ez a mostani. A borvidék legizgalmasabb dűlőportfóliója mellett a borász édes borai is a legfőbb hegyaljai elithez sorolandók (a borász egyike a két hazai 5 fürt birtokosának a magyar Gault&Millauban). Úgy éreztem, hogy igen kellemes és nívós szakmai közeget vonzott be a borász személye a Kempinskibe: kereskedők, borászok, szakírók, borértők hallgatták és kóstolták végig a friss tételek üzeneteit.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább