Licsis, sárgadinnyés illatában a nehéz év is nyomokat hagyott érzésem szerint. Ízben aztán több, mint korrekt furmint Hegyaljáról, tiszta, friss barackos jegyek, furmintosan diszkrét, és noha elég egyszerű és nem is hosszú bor, mégis erénye, hogy jó inni, és abszolút egyben vannak alkotóelemei. Egy remek dűlő, mely egy kihívásos évben is hozza a formáját.
Sokadszorra, de ezúttal nem vakon
Ez meg jól elmaradt az évvégi forgatagban. Régi olvasóim közül a szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy szokásos decemberi coravines roncsderbink TokajDry-matuzsálemekkel elfelejtődött, de kapóra jön most, mikor a csecsemőgondozás közepette úgyis ki vagyok szomjazva teljesen egy kis borra. Vártam Dórimra, hogy legyen mód vakon coravinezni, de az altatások, szoptatások állandó körforgása közepette ez a megfelelő pillanat csak nem akart eljönni, így kiszolgáltam magamat, és jól van ez az apasors így is. Lássuk az érettségi vizsgákat:
Egy nagy évjárat tíz év után
Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.
Juhászattól borászatig
Erdőbénye még mindig az egyik legszínesebb közössége Hegyaljának. De végre egy olyan történet, aminek helyben is vannak előzményei! Gonda Péter családja mély gyökerekkel rendelkezik ugyanis Bényén. Mezőgazdasággal foglalkoznak nagy területen, s leginkább juhászatuk után lehet ismerős a család neve, hiszen néhány évig juhsajtokban, bárányhúsban is utaztak. Időközben a súlypontok optimalizálódtak, aminek a bárányok vesztesei lettek (bár ez nézőpont kérdése). Péter Miskolcon alapított családot, de megmaradt pár hektár szőlő és feleségével úgy döntöttek, ezt a vonalat ők viszik tovább a családban. Fél hektár a távolabbi Lapisban, másfél a bényei Lepényben és kettő a Danszálláson adja a tájkép hátterét. Az első forgalmi tételek megformálásában a közösségi infrastruktúra közreműködött, míg a saját víziók (részben natúr elvek mentén) a miskolci avasi pincében öltenek testet, ígéretes végeredményekkel.
Kesernyés pezsgőszezon Hegyalján
Aggódva figyelem a tokaji pezsgő körüli legfrissebb fejleményeket. Évek óta, de ez év közepén még inkább lehetett olyan vélekedésekkel találkozni szakmai berkekben, melyek arra engednek következtetni, hogy a következő években a pezsgő mind nagyobb szerepet fog kapni a tokaji palettán (akár új fajták térhódításával). Egyre több szereplő foglalkozik egyre nagyobb volumenben a buborékokkal, illetve pár éve a közösségi feldolgozó is szélesebb utat nyitott meg a termelőknek a tokaji pezsgősítésre. Részben ezzel is összefüggésben aztán Demeter Zoltán kapott felkérést az év második felében a borvidék hegyközségi tanácsától, hogy tegyen javaslatot egy új termékleírásra a műfajban. Olvasván annak szövegét, azonnal lehetett sejteni, hogy ez nagy hullámokat fog majd generálni, aminek a végkifejlete egy kemény hangú interjú lett, melynek hatására a hegyközségi tanács több tagja nyíltan szembefordult a termelővel, ő pedig lemondott tanácstagságáról, tisztségéről. Így az új esztendő közeledtével és a szokásos újévi piaci jóslatok jegyében beszélgessünk kicsit a tokaji pezsgőről! Merre tovább...?
A 15-20 éves checkpoint tanulságai
A rendszeres olvasók tudják, hogy van nekem egy kopott címkés, elásott 2000-es Úrágya furmintom, amit egy éve kezdtem el coravinezni. A Nagy Dűlős Furmint archetípusa mellé került a kartonba 3-4 sokat próbált másik érett TokajDry tétel, melyekkel az a terv, hogy a következő években vakon tesztelve követem nyomon (utolsó) éveiket. A végtelenségig persze nyilván nem lehet játszani ezt a játékot: azt mondják, ha már félig van a palack, akkor nem túl gazdaságos pumpálni a palackba az argont, de ezen a télen is eljött az igazság pillanata. - Lássuk, hogyan is érik az a bizonyos nagy tokaji furmint, ha elvileg minden faktor együtt áll a palackban…!
Pislákoló csillagok mentén
Sajátos út a Királyudvar pályafutása Hegyalján. A pince ezredforduló körüli jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: merész, formabontó borműhely, hihetetlen csillagállásokkal, elképesztő minőséggel régi és új stílusokban egyaránt: az első tíz év nyomán egyértelmű volt a csillag a 2014-es TokajGuide óta! De aztán valahogy mintha a befektetői/vállalkozói kedv Anthony Hwang számára egyre macerásabbá vált volna (bár alighanem vannak ezzel egy páran így a Hegyalján befektetők közül). Az csak egy dolog, hogy Szepsyvel nem egyeztek, majd Demeter Zoltán is önálló útra lépett. Az általa felkészített Juhász Szabolcsnak súlyos stafétát kellett átvennie, de megbirkózni látszik a feladattal, noha 40+ hektáron kell a biodinamikát gyakorolnia a szomszédok mellett. Közben kibontakozott egy szép pezsgős úttörőmunka is, ám mégis maradt bennem hiányérzet a 2008 utáni borokat illetően. Egyre kevesebb igazán fényes tétellel találkoztam, és olyannal, ami a 99-07 közötti érát megközelíti, akár aszúban, talán egyet sem (a 2008-as aszúval is sok fenntartásom volt). Itthon továbbra is elvétve lehet találkozni boraikkal, de most elérkezett az igazság pillanata.
Színben is mélyebb fokozatra váltott már. Illatában pedig a hőskorszak jellegzetes, füstös, köves száraz furmintos tercier jegyei, szárított gyógynövényekkel, gyurmával, sóssággal, még a nem zavaró palackérettségen belül. Ízben is szépen tartja magát, az év magas savaival, sós, feszes íveivel, hosszú, lendületes ízével, hibátlan fókusszal, finesszel. A vége felé kissé kezd üresedni a korty, a komoly sav mellett a cukor most kevésbé érezhető, mint más palackoknál, de remek példa a szépen érő száraz furmintra, még mindig sok szép erénnyel. Épp a csúcsa körül lehet, éredemes kibontani.
Noha illatban eléggé fás, hordós jegyek jellemzik, ízében gyönyörű, széles zamattal kényeztető furmint. Elegánsan jelenik meg az érlelés, miközben friss almás, körtés, fiatalos tud lenni a meleg 2018-ból, ami egyértelmű jele a profi kezek munkájának és a megfelelő időben szedett alapanyagnak (a megfelelő helyről természetesen, pedig azért a Lapis egy elég erősen déli fekvés). Szép munka. Vannak még TokajDry borok, amik 2018-ból is érlelhetőek talán.
Gyönyörű, gazdag, még zárkózott, fejlődő aszús jegyek orrban (a megszokott gyümölcsök és botritiszjegyek mellett). Ízben mindenekelőtt elsöprő sav, hosszú, kiváló arányokkal rendelkező aszú, hihetetlen feszes, citrusos, valósággal vibrál, ahogy ez 2016 aszúit egyedivé teszi. Hosszú évekig lehet még érlelni, várva a különleges alkalmat a kibontással. Nagy meglepetés a bényei pincétől, egy nagyszerű keresztúri termőhelyről.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: