X

PEZSGŐ

Ripka Gergely

Szentesi József: régi fajták és iható nagyborok

Külvárosból a belvárosba

Szentesi József édesapjának ugyan volt szőlője, de ő maga csak élemedett férfiként döbbent rá, milyen jó is lenne párszáz palack saját bor a mindennapokra. Egyszer a menetrendszerinti balatoni nyaralásból hazajövet szakította meg útját a Velencei-tónál, s döntött úgy, ott vesz területet és kezd szőlészkedésbe, borkészítésbe. Ezekből az ambiciókból aztán lett is saját bora mint budaörsi borász (noha a budaörsi helyi újság még arról sem tett említést hasábjain, hogy egyik lakosa Borászok Borásza címet nyert). Közben a nevéhez fűződik Budapest első boros éttermének megnyitása (a kultikus Maligán), Kézműves Borok Háza néven kezdett aztán borkereskedésbe, bérpezsgészetbe kezdett, ma pedig az Artizan kereskedés egyik tulajdonosa. Borai idehaza Michelin-csillagos helyek borlapjain szerepel, de külföldi borítészek is rendre elismeréssel nyilatkoznak egyedi stlíusukról. Szentesi József amolyan borszakírók titkos kedvence lett, aminek van is alapja. - Nagy kísérletezőkedv: történelmi magyar fajták, pezsgő- és habzóborkészítés több fajtából, de mindenekelőtt természetes, intelligens borászati mozdulatok jellemzők Szentesi Józsefre és remekül iható boraira. Nélkülözik az indokolatlan túlzásokat. Pár hete a Blaha melletti Jelenben személyesen tartott egy teltházas ültetett szortiment-kóstolót (igen baráti áron). Hébe-hóba kóstoltam már tőle több tételről is az évek folymán, de így egyben még soha nem írtunk nagyobb merítésben borairól:

Tovább

Ripka Gergely

Évzáró a FineWines.hu-nál

Bajnokok ligája 2017

Munkámból adódóan 2017 is úgy alakult, mint 2016 (s ahogy 2018 is fog): a legtöbb hétvégi boros eseményt ki kellett hagynom. Mégsem sajnálom, hogy  ennyire kevés kóstolóra jutottam el. Van ugyanis egy ivó, ahol mindig sikerült a pultnál vígasztalódni, ha Pesten lehettem. A Carpe Diem Borbár légkörét egész évben szomjazta a szervezetem és lassan talán azt is elmondhatom, hogy fővárosi törzshelyemmé kezd válni a kis borszentély. Számos 2017-es poszt köszönhető Tar Feri izgalmas kóstolóinak. Amíg az ember borkereskedésnél dolgozik, addig a kóstolás gyakorlása nem jelent gondot, de ma gyakorlatilag ez az egyetlen hely, ahol alkalmam nyílik trenírozni magamat borok terén.

Tovább

Ripka Gergely

••Demeter Zoltán: Tokaj mai árnyalatai 3 borban

Mennyi minden tud történni egy húsz éves pincében

Az eddig is ismeretes volt, hogy a legpontosabb víziói Tokajról ma Demeter Zoltánnak vannak. Száraz bor, főbor, aszúbor. - Erre a háromlábú szerkezetre építené a borvidék szerteágazó termékpiramisát. Persze, ha közelebbről megnézzük, igencsak sokszínű a kép az ő pincéjében is. Akad némi kísérletezőkedv is (ld. narancsbor, pezsgő, korábbi egri vörösek). Ma három olyan formabontó bort mutatnék be tőle, mely remekül felvetíti, mi is zajlik ma egy izgalmas hegyaljai műhely falai között, s meddig lehet eljutni adott bortípusok gondos finomhangolásával.

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgők a Kakasban

Finom buborékok nyomában Tokajtól a Cristalig...

Immár hagyománnyá vált, hogy minden augusztus elején összejön egy szakmai-baráti társaság borászokkal, szakmabeliekkel (zömmel Hegyaljáról, Etyekről és a Mátrából) és együtt kóstolunk, beszélgetünk, adott tematika mentén. Az egész napos habkönnyű kis program Demeter Zoltán Kakas-dűlős teraszán kerül megrendezésre 4. éve és ha már a pezsgő központi kérdés a szóban forgó tokaji birtok mindennapjaiban, így idén az „elegáns buborék” került fókuszba. Hoztak tokajit (furmintot, hársat is), proseccot, trentoit, cavat és természetesen a champagne-i extázis és rácsodálkozás sem maradhatott el. A pezsgőkről és készítőikről Márkus Gyuri (szakértő) és Hantos Laci (kereskedő) mesélt. A jó hangulatú kóstoló tanulságai és jegyzetei:

Tovább

Ripka Gergely

Demeter Zoltán Pezsgő 2011

A furmint jegyében folytatódik a hétvége. S mi mással is indulhatna finomabban egy lassú szombat reggel, mint egy remek pezsgővel? Demeter Zoltán 2009 óta töretlenül hisz a tokaji pezsgőben. Mi más is lenne a fajtája, eszköze ennek, mint a dűlőket is jól közvetítő furmint. A 9-es pezsgőt nagyon szépen fejlődő pezsgőnek találtam, a 10-es savaival már hosszabban kellett barátkoznom, s most itt a 11-es. - Ásványos, mély és telt illat. Kissé fanyaran zöldes íz, mellette némi cukor kerekít, apró, alig érezhető buborékok simulnak a kortyba, amitől kiváló minőségű csendes fehérborokat idéz föl bennem.

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán: a pezsgők és 2013

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”

József Attila gondolatát vette kölcsön a borász a Kempinski Hotelben megtartott elegáns, egész estés, ültetett bemutatójára, mely lassan igazi ünnep és hagyomány (igaz a jövő évinek elmaradásáról a 14-es évjárat már döntött, s az utána következő már Tokajban lesz). Ahogy minden évben, most is nagyjából teltház volt. Kár, hogy más borász nem nagyon szervez hasonlót, az érdeklődés láthatóan meglenne. Demeter Zoltán munkásságát az elmúlt egy-két évben rengeteg kritika és vegyes visszhang kíséri. Különösen a tavalyi bemutató váltott ki zajos ellenérzéseket a maradékcukros, alkoholos egri Cabernet franc-okkal (árban dűlős tokaji borai fölött). De a korábbi évjáratok palackos érésére is hallhattunk elmarasztalást itt-ott… Persze kritikákat az kap, aki látványos dolgokat tesz le az asztalra; aki meghúzza magát a háttérben az nem, vagy éppen ő az, aki a leghangosabban ítélkezik. Lássuk a most napvilágra és polcokra kerülő újdonságokat.

Tovább

Ripka Gergely

Billecart Salmon kóstoló

Champagne-ból sosem elég. Kevés borvidék van a Földön, ahol a viszonylag szerény adottságok ellenére akkora kultúra és hagyomány tudott lerakódni egy speciális bortípus köré, mint Reims és Epernay környékén. A champagne hosszú idők óta, jópár gazdasági válság és történelmi viszontagság ellenére is meg tudta őrizni luxustermék mivoltát, és tudjuk, hogy az ilyesmiben a franciák verhetetlenek (Bordeux, Burgundia, Cognac stb). Számos elhivatott  pezsgőház ház és pezsgőkészítő dinasztia tudta megszilárdítani pozícióit a mindenkori piaci trendek közepette. A Billacert Salmon is egy közülük Mareuil-Sur-Ay-ból. A történetük 1818-ban kezdődött, Nicolas Francois Billecart és Elizabeth Salmon házasságkötésével.

Tovább

Ripka Gergely

Moet & Chandon mesterkurzus a Vincén

A Moet alighanem a legpopulárisabb epernay-i pezsgőműhely. Nincs divatmagazin egész oldalas, szép Moet-reklám nélkül (többnyire Scarlett Johansonnal), mely hatásosan hirdeti a Champagne-életérzést. De a populáris jelleg szerintem a pezsgők stílusában is kitapintható szépen. Brut pezsgőikben (főleg a rosékban) szinte mindig érezni némi maradékcukros édességet, amitől nyilván közérthetőbb, jobban iható lesz egy száraz pezsgő (bevallhatom, nem csak a hölgyek számára). A nagyszabású rendezvény szervezőiről kaptam egy kedves telefonhívást a hét elején, hogy ha akarok, mehetek erre a VinCE kurzusra, melyet a Moet 10 borásza közül az egyik, Elise Losfelt tartott meg a korán kelő hazai közönségnek.

Tovább

Ripka Gergely

Pezsgők világában Vol. #1.

Múlt héten immár harmadik alkalommal rendezték meg a PezsgőVilág rendezvényt, melynek nemes célja természetesen a buborékok népszerűsítése volt a borkedvelők körében. Nem iszunk elég pezsgőt. Ez bulvárklisé, de még szomorúbb a tény, hogy igaz. A helyi fogyasztói szokásokon persze napnál világosabban lemérhető egy adott ország pezsgőfelhozatala (is) és fordítva. Mintha semmi érdeklődés nem lene a műfaj körül, miközben a jóval alacsonyabb árszínvonalat jelentő gyöngyöző és habzó borok pár éve reneszánszukat élik.

Tovább

Ripka Gergely

Badacsony New Yorkban/2013

az egész borvidék egy helyen

Idén is megrendezésre került a nagyszabású Badacsony New Yorkban rendezvény, mely impozáns helyszínen vonultatja föl a festői szépségű borvidék közel összes jegyzett pincéjét. Ez a látványos összefogás idehaza üdvös és a maga nemében valóban példátlan, de a szemem azonban továbbra is csak félig nevet, hisz a kép nem tud egységes lenni, gyakorlatilag ahány stand, annyi féle színvonal. - Ha valaki kicsit is naprakész, könnyen kiszámítható, hogy melyik egy-két asztalnál fog jó, melyiknél közepes (ez a döntő hányad), sőt melyiknél hibás (!) borokat kóstolni (bizony utóbbiból idén sem volt hiány, pedig próbáltam biztosra menni). A sok résztvevő által elhozott túl sok tétel pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy az egyszeri ember véletlenszerűen megtalálja a fonalat. A Szürkebarát 30 árnyalata kezdeményezés is pozitív alapvetően, de éppen ez a fajta mutatja meg szerintem a legkevésbé kifejezően egy bazaltos, vulkáni termőhely markáns arcéleit, adottságait.

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább