X

BIODINAMIKUS

Ripka Gergely

MORIC//KFR

burgundia burgenlandban

A burgenlandi Moric pince a vájtfülűek körében jól csengő név. A biodinamikus guru, Roland Velich kékfrankosait nyugodtan nevezhetjük világszínvonalú referenciáknak. A hozzállás burgundi stílust és a biodinamika elveit követi. Lepusztult termőhelyeket újítottak föl ebben a szellemben és lett mára igazi zarándokhelye a borértő közönségnek. Tizenhárom évjárattal a háta mögött igen komoly érdemeket, pontszámokat szerzett kékfrankosaival. Tiszteli a magyarokat és burgenland magyar gyökereit is, ahogy a kárpát-medencei fajtákat, termőhelyeket. A szőlészeti és borászati eljárásokban is a maximális természetességre törekszik és csak minimálisan avatkozik be a folyamatokba. Az eredmény: koncentrált, egyedi, termőhelyet megjelenítő kékfrankosok.

Tovább

Ripka Gergely

Weningerék Kékfrankos-szobrai

KÉkfrankos - most mesterkurzus

A világ nagy borvidékein már mindenütt eljutottak oda, hogy a fajta réges régen nem meghatározó paramétere egy bornak. Mármint olyan értelemben releváns csak, mint a maradékcukor-tartalom vagy a bor színe mondjuk. Egy bordói vagy egy burgundi vörös esetében már nagyon régóta nem a fajták közti különbség a fontos üzenet, hanem az hogy a borász a fajtán, az évjáraton, az apró fogásokon keresztül mit tud megvillantani a borvidék és annak szűkebb termőhelyének jellegéből. A szobor anyaga a fajta, de amit a szobor ábrázol az a termőhely egy megnyilvánulása adott évben.

Tovább

Ripka Gergely

Ifj. Franz Weninger, soproni borász az osztrák borászati rendszer folyamatairól

Bormarketing és Borjog Konferencia 2014/#8.

Unalomig ismételt, elhasznált klisé lett az osztrák-csoda, a glikol-botrány után tapasztalt felemelkedése az ausztriai bornak. De miért vannak előrébb a sógórok, mint mi, ha nekünk semmivel sem rosszabbak az adottságaink (sőt)? – tesszük föl a kérdést oly sokszor mégis.

Az 1985-ös, botrány okozta özönvíz utáni újrakezdés fontos és jól átgondolt stratégiai döntések sorozatán alapult. Közmegegyezések, közösen aláírt törekvések, bortörvények, elfojtott (vagy Isten tudja hogyan lenullázott) lobbiérdekek után tiszta lappal sikerült megalapozni egy márka, az ’osztrák bor’ sikerét. Weninger is aláhúzta egy jó grafikonnal: a nemzetközi áttörés azért nem egyik évről a másikra jött és a fegyelmezettség és a koncepció sem hozhat azonnali sikereket.

A bortermelés Asuztriában csupán 2000-ben jutott el a botrány előtti szintre. Az ugyebár 15 év. Csúcsát egyébként 2007-ben érte el ez a szám. Azóta a válsággal persze érezhető volt visszaesés, de a sikersztori azóta is tart és ha megnézzük a legjobb éttermek borlapjait a világ nagyvárosaiban, akkor Grüner veltlinert vagy osztrák rizlinget jó eséllyel találunk a listán (az érem másik oldala, hogy Amerikában a Grüner veltliner a mai napig inkább szerény, hétköznapi bornak minősül; ismerjük a Chardonnay pályafutásának hullámvölgyeit is  …”anything but chardonnay”…vagyis egy fajta sikere soha nem lehet triviális a világban).

Ezután többet mesélt Franz a saját sztorijáról. - Milyen isnpirációkat szerzett otthon és külföldön. Hogy hogyan jutott arra a következtetésre a szakkönyvek nagy szórású kénezési értékei alapján, hogy inkább a természetesség felé fordul és kicsit másképpen fog bort készíteni, mint ahogy az órákon tanulta. Előadását mint biodinamikus borász nem meglepő módon a természethű hozzállásra alapozta. Elmondta, hogy 6 hektár szőlőt kapott először örökségbe apjától, melyet azelőtt nagyszülei műveltek. Mindigis kímélték ezt a területet a vegyszerektől, a legjobb elérésére törekedtek rajta és generációk óta hosszú távú értékként kezelték, ők maguk is ennek a területnek a borát itták odahaza. Így Franz Weninger erre a hozzáállásra kezdett el törekedni többi ültetvényében is. Érdekes táblázatot vetített le a hallgatóságnak arról, hogy a biodinamikus szemléletváltás mellett milyen egyéb folyamatok zajlottak parallel a határ egyik és másik oldalán (mindenben pár év különbséggel követtük le az ausztriai folyamatokat: barrikhordó, házasítások trendjei, biodinamikusok megjelenése narancsbor stb). Izgalmas előadás volt.

Tovább

Ripka Gergely

Nyulak Ifj. Franz Weninger kalapjából

2011-es vörösek

Mi van, ha Sopronban van a kulcs a legjobb magyar vörösborokhoz, csak épp pont ott nem keressük igazán? Rég nem írtam már kóstolásról, de cserébe olyan borokról fogok most, amik legalább lelkesítőnek hatnak a mai magyar vörösboros képet átböngészve. Franz Weninger új utakon jár, radikálisan szembemegy pár évjárat óta mindennel, amit idehaza nagy vörösbornak ítél meg a nép. Lássuk, csak: van itt egy több, mint magabiztos alap kékfrankos, a szortimentet pedig egy dűlős csúcskékfrankos keretezi a borvidék emblematikus fajtáját szépen helyre is téve; a kettő között pedig a „világfajtaborok” színesítik a képet: okosan, megfontoltan mintegy izgalmas és szignifikáns fejlődési, finomodási folyamat részét képezve évről-évre. A soproni tehetség egyike azon hazai partizánoknak, akik végleg tisztába rakták, hogy a(z önmagában igen fájdalmas) koncentráció egy vörösborban nem elég. Célravezetőnek, példamutatónak és a borokban elegánsnak tűnik nekem ez a fajta önmérséklet. Itt vannak az új évjárat tételei (s természetesen továbbra is biodinamikus keretek teszik még romantikusabbá a képet):

Tovább

Ripka Gergely

Vince/Biodinamikus Mesterkurzus Jamie Goode MW-al

Alkalmam nyílt idén először ellátogatni a Vince nagyszabású rendezvényére, mely az egyik legjelentősebb szakmai eseménnyé nőtte ki magát az elmúlt pár évben. Vagyis mindenképp az egyik legvisszhangosabbá, az biztos. A korábbi évek igencsak vegyes kritikái után valójában különösebb elvárásaim nem voltak, mikor beléptem a helyszínre (egy ideig nem fogjuk elfelejteni a Mi magyarok vs. Világ drámai végkifejletet hozó banális mellényúlását). Aztán a személyes látogatással elég hamar szembejött velem a magas fokú szervezettség és a profizmus. Egészében meg kell, hogy mondjam, hogy a legtöbb igényt maradéktalanul kiszolgálta a szorgos és bizony nem kevés főt számláló csapat (pedig nem mondható, hogy könnyű dolguk volt). A rendezvényen bizony kiállítóként és vendégként is igen nagy falat, kis túlzással azt is monhatnám, hogy aki él és mozog idehaza a borszakmában, az többnyire megfordul a Vincén.

Tovább

Ripka Gergely

Weninger Syrah 2010.

Erjedt gyümölcsös, murcis illat. Nyers és túl erőteljes sav. Az eleganciát hiányolom belőle még.

Tovább

Ripka Gergely

Weninger Pinot noir 2010.

Bőr, főtt gyümölcsök, gomba, animalitás, pinot-s cseresznyekompót. Törékeny, elegáns Pinot, izgalmas értelmezésben. Fanyar gyümölcsök, cseresség és az évjárat savai azért dolgoznak benne erőnek erejével. Ifj. Franz Weninger új stílus csiszolásán dolgozik, természetesen biodinamikus keretek közt.

Tovább

Ripka Gergely

Weninger Sopron 2010.

Merlot-Kékfrankos modernül építkező házasítása. Vegetális, zöldfűszeres illat. Cseresznyekompót, az évjárat és a termőhely hűvössége is érezhető benne. Tömör, telt, meglepően vastag (szűretlen). Meggyes, gyümölcsös lecsengés. Újabb remek és megfizethető vörös a hétköznapi programokhoz.

Tovább

Ripka Gergely

Eymann Riesling Spatlese Trocken 2010.*

Nagyon kedvelem a biodinamikus pfalzi pince mindenkori alap rieslingjeit is! Átlagnál direktebb, erőteljesebb, kifejezettebb illat. Sok virág, palackbukés barack. A kortyban rengeteg rieslinges élénkség és sav fedezhető fel. Kellemes cseresség mutatkozik a bor felszínén, az íz zárásában finom ásványokkal. Remek gasztrobor.

Tovább

Ripka Gergely

Gondolatok a biodinamikáról.

hol is kezdődik a tudatosság?

Egyre több szó esik napjainkban a tudatosságról. Ez igaz az élet minden területére, kissé talán még elcsépeltté is kezdenek válni ezek a kifejezéseink: tudatos vásárló, tudatos táplálkozás, környzettudatosság stb. Az hogy a tudatosság valójában hol kezdődik a fejben vagy a szívben azt elég nehéz megmondani. Azt hogy a biodinamikusság e kettő közül hol kezdődik, sokkal könnyebb…

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább