x

Ripka Gergely

Dönnhoff és a világ legjobb rieslingjei

Az év fehér sora Nahe-ból (2018)

Helmut Dönnhoff 1971-ben indította családi borászatát. Nagy évjárat volt, Tar Feri pedig épp abban az évben született. - Felnőtt winegeekként őt sem kerülte el a riesling-rajongás, amiben bizony az idő közben kultikus magaslatokig emelkedő Dönnhoff borászatnak is fontos érdemei vannak. A ma 28 hektáros birtok a Nahe-folyó völgyében található, ahol 80 %-ban rajnait termesztenek. 2007-től egyre inkább Helmut fia, Kornelius vette át a stafétát, és 2009-től immár teljesen ő felel a borokért. Egy német pince, melynek a boraira az egész világ ácsingózik. És egy történet azok kedvéért, akik azt gondolnák, hogy ez túlzás: három nagykereskedő egy alkalommal megkereste Dönnhoffékat, hogy egy komplett évjáratot megvennének tőlük háromszoros áron. Nem adták, a borok fel vannak osztva máig a célpiacok közt. A már korábban Moselben megénekelt 2018-as, nagy évjárat szortimentjéből néhány karton pedig itt van Nahe-ból Ferinél. Noha még épp csak tavaszodik, de tartok tőle, hogy ezt a borsort nem nagyon fogja idén senki sem megugrani…. Lássuk hát, hogy miért:

 

Nahe ugyan jóval ritkábban kerül szóba, ha a rajnavidékről beszélünk, de fontos leszögezni már az elején, hogy igen komplex és jó adottáságú terroirról beszélünk. Ugyan messze nem olyan meredek folyóvölgyet kell elképzelni, mint Mosel vagy Rheingau esetében, de a palától, a homokkövön át, a vulkanikus termőhelyekig igen sokféle talajjal találkozhatunk. Ahogy említettem alapvetően a riesling a fő fajta, de (MT) pezsgő is készül náluk pinot noirból, illetve a pinot blanc-nak (Weissburgunder) is szerepet szánnak, amint látni fogjuk ebben a sorban is.

 

Nyilván Egon Müller az egyik legelismertebb borászat, németek közül sokra tartom a tűpontos Leitz-stílust is, imádom a hedonisztikusabb, telt Heymann-Löwensteineket (érdemes visszalapozni hozzájuk is néhány possztal). Ám Dönnhoff talán a legtisztább, legcizelláltabb formáját képes megmutatni a rieslingnek, amit ember elképzelhet. Amikor a kiválónak ítélt 2018-as évjárat rielsingjeit az ember kóstolja, valahogy meggyőzve érzi magát, hogy a világ legjobb fehér borait van szerencséje kóstolni.

 

Weissburgunder Trocken 2018.

Csúnyán szólva, amolyan hordómosó fajtának is szánják a pinot blanc-t a pincénél, persze nyilván nem azért, mintha azok a hordók koszosak lennének, de a rieslingek soha nem érintkeznek újfával a terroirszempontoknak megfelelően.
Nagyon könnyed, laza, fehér húsú gyümölcsös, zöldalmás, őszibarackos illat. Már ezen a szinten kristálytiszta jegyek. Kerek, friss, fiatalos, primer, virgonc, ropogós ízek. Körte, zöldalma, egyfajta simasággal megfogalmazva. Finesz, szépséges lendületű savval búcsúzik. Jól érthető, egyszerű, mégis részletgazdag fehérbor. Minden egyszerűségével is jelenség tud lenni. 5+

 

Riesling Trocken 2018.*

Fiatalos szín, visszafogott, de tiszta buké, tele fiatalos, primer rieslingességgel. Légies és áttetsző, de érezhetően fejlődő illat, felismerhetően tiszta, kifinomult stílussal. Kirobbanó íz, robbanó savakkal, cizellált jegyekkel teszi le névjegyét a borász. Feszes, energikus, egyenes vonalú, nagyon csiszolt bor. Szárító savak, de szuper elegánsak és szépek. Zöldalma, friss, fiatalos, lineáris íz. Belépő száraz borhoz képest igen sokat kap tőle az ember. 6+

 

Tonschiefer 2018

Palás terület. Valamivel részletgazdagabb, szélesebb illat spektrum, megjelennek a déliesebb gyümölcsök, érett lime és citrom. Megy egyenesen előre a kortyban ez is, de moderáltabb sav, nagyon magas korty. Sok citrus, ez is cizellált, szárít, feszes, de viszonylag rövid és egyszerű a korty második fele. Kicsit gyorsan fellazul a bor szerkezete. Aztán lehet, hogy pár év múlva képes lenne meglepni, de most nem adnám az alapboromat ezért a dűlősért…. Erős 6

 

Kahlenberg 2018.*

Megérkezik az első magabiztos csillag. Az elején kicsit pedig mattabb, papíros, zártabb illat, idő kell neki bontás után. Ízben viszont húsosabb, jóval szélesebb amellett, hogy ez is magas. Mélyebb, vastagabb tapintás, testben is vállasabb, komolyabb tétel, persze itt is precíz savval feszítve. A finesz, a cizellált részletek itt is szériatartozékok. Remek! 7

 

Dellchen GG 2018.**

James Suckling szerint a Hermannshöhle-nél is jobb (a rá jellemző szerény pontozással hozzávágott egy 99-et, 2017-nek pedig 100 pontot). Mindkét GG embrionális állapotban van még, idő kell nekik palackban. Szép tiszta, gyönyörűen definiált, komplex és fiatalos gyümölcsösség: őszibarack, déli gyümölcsök, elegancia. Eszméletlen magas szerkezet, miközben széles is. Feszes, szárító íz, hihetetlen szép, csiszolt bor. Mély, összetett, haraphatóan gazdag élmény. Egy száraz bor, ami mégis dús és tele van díszekkel. Aligha lehet fehérbor ennél több (mindenben). Elöl szárít a sav, de hihetetlen hosszú és éterien tiszta bor, ami ballisztikus életpályáját szinte még el sem kezdte. Egyelőre erős 8

 

Hermannshöhle GG 2018.**

Tán a leginkább átható, intenzíven citrusos, friss gyümölcsösség orrban. Szuperérett és finom gyümölcsök aromái. Húsos korty, tán orrhosszal hosszabb a Dellchennél, rághatóbb, komplexebb, eszméletlen mélységekkel és ívekkel. Makulátlan tisztaság, óriási szerkezet, egyfajta monolit, kialakulatlan jelleggel. Már most is imádnivaló citrusok, frissesség, finom szárítással a korty legvégéig, hosszan. Ezt kérném az utolsó vacsorámra. Így fiatalon 8+

 

Riesling Kabinett 2018

Érettebb gyümölcsök, édesebb tónus orrban. Az egész bor hiába édesebb, valamivel légiesebb, áttetszőbb hatást kelt a trockenhez képest. Gyönyörű cukor, édeskés, érett gyümölcsök, csodás arányok, abszolút fogyasztóbarát ízvilág. Teltebb idomok, húsosabb, mégis jó savú riesling, populáris, konzisztens megközelítésben. Tokajban, furmintban imádnám, de ezúttal rieslingben inkább a szárazak felé hajlok. (És itt jön be a képbe, hogy melyik borvidéknek, melyik termőhelynek és fajtának mi áll jól: a rieslingnek az a tiszta feszesség, amit a második bor felvezet, Tokajnak a maradék cukor szárazban is, édesben is.) Így is erős 6

 

Leistenberg Kabinett 2018.*

Elég visszafogott illat, lassan nyílik, citrusokkal, fiatalos jelleggel, érett fehér húsú trópusi gyümölcsökkel. Sok cukor, édes attack a korty közepén, húsos, széles, illesztésektől mentes, kerek íz, finom arányokkal. Ízében sárga gyümölcsök is játszanak, passion fruitossággal. Példás kabinett. 7

 

Klamm Kabinett 2018.**

Körte, fehér húsú gyümölcsök, szinte tokajiasan gazdag és rétegzett illat. Nektáros, mézes, egzotikus gyümölcsös jegyek sora. Ízben sok cukor, egyenes savak, és igen létezhet egy szinte félédes borban is feszesség, hihetetlen élményt ad. Hosszú, fineszes, cizellált, elképesztően elegáns és kifinomult riesling. Harapható, mégis friss és élénk korty. Döbbenet. 8

 

Kirschheck Spatlese 2018.**

Igazi meglepetés, először Magyarországon. És gyönyörű. Finom, puhább, de ez is éterien tiszta illatú bor, tele fehér húsú gyümölcsök primer aromáival. Nagyon kifinomult illat, fehér virágokkal. Ízben is csodás arányok, édes, de kiváló egyensúly jellemzi. Olyan, mintha nem is bor lenne, hanem valami magasabb rendű ital. Tobzódó, friss fehér húsú gyümölcsök kényeztetnek. Felejthetetlen és ennyi réteggel még ez is sokáig fog alakulni palackban. Az egyik kedvenc a sorban. 8+

 

Hermannshöhle Spatlese 2018.**

Szupertiszta, mély, komplex, citrusos, fehér húsú trópusi gyümölcsösség: eltéveszthetetlen stílussal. Maga az édes csoda, sok savval, sok cukorral, szupertiszta, hosszú, feszes, de érett citrusossággal. Ez is harapható bor, húsos édességét gyönyörűen lemossa a sav és tisztán hagyja a szánkat. Remek arányok, kivételes potenciál. Életem utolsó borának ezt is elfogadnám… 8+

 

S amikor az ember már így is letérdel az evilági gyönyörtől, akkor Feri még előhoz pár Grosses Gewachs meglepetést az előző heti klubból:

 

Dönnhoff Hermannshöhle GG 2016.**

Megjelenik az érettebb petrolosság, de bőven van még fiatalos citrus, szép tercier aromatika is. Dönnhoffos cizelláltsága eltvészthetetlen, sokrétű, vastag, szuper savú, húsos, egyenes, óriási szerkezettel. Még mindig fiatal, valamivel tán rövidebb és kevesebb dimenzióval bír, mint a 18-asok, de így is gyönyörű. 7+

 

Heymann Löwenstein Laubach GG 2014.*

Szokásos HL-es fülledtség érezhető elsőre, aztán bekúszik orrba a jellegzetes érett narancs, a sárga gyümölcsök valósággal tobzódbak: mennyire más, mennyivel direktebb és bujább a Dönnhoff tüchtig eleganciája után. Szinte krémesen húsos korty, amiben van azért sav is szépen, de egyáltalán nem a fajta ívelt savairól szól. Simább, kerekebb, gömbölydedebb riesling, ami még szintén elég fiatal. Erős 7

 

Mosbacher Ungehauer Riesling GG 2015

Érett, vegetális illat, nem igazán van formában. Ízben sem szép, kapros, punnyadt, eléggé elvérzett (pláne ilyen sorban)… Gyenge 5

 

Von Racknitz Hermannshöhle GG 2013.**

Vissza Nahe-ba, a Hermész barlangjába, egy másik évjáratból. Kis gyógyfürdős jelleg beköszön illatban, de mellette mélység, sárga húsú gyümölcsök, narancs, sok imádnivalü és jellegzetes primer jegy jelzi, hogy még javában érőfélben lévő rieslinget kóstolunk. Hosszú korty, édes gyümölcsökkel, remek érettséggel, brutálisan kifinomult savérzettel. Kiváló állapotban van, de még el lehet tenni pár évre ezt is nyugodtan. 7+

 

Van Volxem Goldberg GG 2016.*

Moseli lezárás a kitérőnk végén. Éterien tiszta, finom illat, fehér húsú gyümölcsök, behízelgő karakterével. Lebilincselően kedves aromatika az eddigi szigorúbb borok után. Tiszta, makulátlan, csodás savak repítik a kortot, szinte áttetszően finom szövettel. Légiesen könnyed elegancia jellemzi, de csak mert fiatal még. Szép, kerek és modernebb hangolású riesling, s noha nem volt nagy évjárat, ez is kitűnő tétel. Magabiztos 7

 

EGY KIS KIEGÉSZÍTŐ LECKE GG-TÉMÁBAN:
A Heymann-Löwenstein posztban átnéztük, mitől is igazán egyedi mindaz, amit a németek magukénak tudhatnak a riesling-kultúrával (történelem, eredetvédelem stb). Most nézzük, hogy konkrétan a VDP  mitől is olyan logikusan működő rendszer:

  1. Verband Deutscher Prädikatsweingüter alapelveit 1910-ben fektette le Albert von Bruchhausen (Trierben), hogy a német borok árverési értéke szabályozhatóbb legyen. 
  2. A második világháború nem meglepő módon padlóra küldte a német borexportot. Csak 1984-ben indult meg a hatékony összefogás ismét a termelők között.
  3. 1990-ben 161 borászat volt tag, akkor szigorítottak a képleten, aminek hatására 92 pince rögtön ki is lépett, majd az évek alatt 128-an csatlakoztak.
  4. Így sem voltak restek tehát új alapokra helyezni az eredetvédelmet, ami elég sokban hasonlít a burgundi elvre, de a bordóit is ötvözi vele: minél szűkebb a származási hely, annál magasabb a minőség.
  5. Ma 13 borvidék 200 presztízsborászatát fogja össze a sasos logó (25 %-uk organikus). A csatlakozás meghívással működik, és 5 évente auditálással ellenőrzik utána is a minőséget.
  6. A német területek kb 5 % esik a VDP-be (ennek 55 %-a riesling).
  7. Alapvetően 4 sávra osztható a piramis (lentről a csúcs felé haladva):
  • Gutswein: a laza, belépő szintű regionális bor a mindennapokra, saját szőlőből.
  • Ortswein: a települési (village) bor, aminek már van termőhelyi karkatere is, ajánlott fajtákból készítve.
  • Erste Lage: a "premier cru" bor, terroirbor, kizárólag helyi fajtából (max. 50 hl/ha hozam, fenntartható és hagyománytisztelő szemlélet mellett készítve).
  • Grosse Lage: nagy bor, kiemelkedő dűlő megfogalmazása, komoly érlelési potenciállal. Az igazán magas minőségű száraz borok ezen belül a GG (Grosse Gewächs) megjelölést kapják. 

 

Tanulságos történet, nemde...? Nem lenne rossz egy ilyesmi Tokaj környékén sem... Láthatóan lemondásokkal és fájdalmakkal is jár (ld. 3. pont), de láthatóan a siker nem marad el borvidékenként többtucat borászatnak is akár... 

 

PROGRAMVÁLTOZÁS:

TOKAJMAGIC - SanzonTokaj//RÁNY-vertikális: június 4, 18.00 (Borganika). Esemény és további részletek itt.

Jelentkezni lehet: hello@tokajmagic.hu
+36 20244 6097

(Még pár hely van, de limitáltan.)

X

Ripka Gergely

Mire számítsunk Tokajban 2023-ból?

***Demeter Zoltán birtok furmint vs. birtok hárs

Családi okok végett is különleges szálak fűznek a tavalyi évhez. Egész biztosan soká megőrzöm emlékemben 2023-at. - Ekkor lettem házas, ekkor lettem apa, megjelent az ötödik TokajGuide és az AszúGlass is debütált lányom születése előtt pár nappal (így visszatekintve tényleg nem is igazán értem, hogyan is történhetett ennyi minden szinte egyszerre). Tervezek hát eltenni palackokat a későbbi szülinapokra, de jelenleg még ‘az első száraz borokkal ismerkedős’ időszakban vagyunk.  Lássuk ma két etalon példán (és két meglepetésen) keresztül, mit várhatunk szárazban Hegyalján!

Tovább

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább