X

PINOT BLANC

Ripka Gergely

Bott Frigyes Pinot blanc 2012.

Állítom, hogy Bott Frigyes a különféle szőlőfajták legbravúrosabb megszólaltatója idehaza! Oly tisztán zenél minden fajta a kezei alatt. Friss, de érett sajtos és lisztes illat. Nagyon jólesik inni, gördülékeny és mindenekelőtt végtelenül tiszta bor. Gyümölcshangsúly. Lágy és sima érzet. Kecses, törékeny, bájos. Pinot blancból meglehet, hogy jobbat nem ittam még.

Tovább

Ripka Gergely

Bott Frigyes Pinot blanc 2011

Rózsás, virágos, édeskés illat, egy pici palackbukéval, még az oxidáltságon innen. A korty inkább nagy testű, picit olajos, mégis zamatos és hosszú. Nem tűnik egészen száraznak, savai elég enyhék. Gazdag, a fajtából mindenképp egy izgalmas példa, de elbírna még valamivel több rendezettséget, feszességet.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Pinot blanc 2012

Kenyér, széna, kis lisztesség illatban. Ízre enyhén szénsavas pezsgés. Nagyon steril, metszően tiszta. Frissítő, virgonc savú, bájosan, kedvesen hozza a fajta megnyerőségét.

Tovább

Ripka Gergely

Beszippantani a borkultúrát Londonban/#1.

Külföldi fehérborok vegyesen

Pár napja Londonban jártam. Demeter Zoltán egyik ottani kereskedője Mark Savage MW tartott ott szelekciójából egy sétálókóstolót kereskedelmi partnerei, komolyabb vevői számára. Még soha nem jártam Londonban, ahol a Master of Wine-ok népsűrűsége világszerte a legnagyobb, ahol a borpiaci trendek íródnak, s ahol értelemszerűen a borkultúra is olyan szinten rezonál, amire mindnyájunknak érdemes olykor rácsodálkozni. Szóval Demeter Zoltán fölvetette, én pedig mentem, hogy nyitott szemmel, füllel és szívvel lássak egy szeletet mindabból, amitől mi idehaza fényévekre vagyunk egyelőre… S persze kóstoltam is, ha már ott lehettem. Nem akármilyen erősségű fehér sorban lehetett részem Mark Savage jóvoltából (erről fog szólni eheti londoni jegyzeteim első része):

Tovább

Ripka Gergely

Bott Frigyes – gyorsszemle

Bott Frigyes, ahogy Bussay vagy Szentesi, az egyszemélyes borvidékek közé tartoznak. Magányos küzdelem az övék, hiszen egyedül, társak és segítő szomszédok nélkül kell megvilágítaniuk egy-egy termőhelyben a lehetőségeket. Bott Frigyes ráadásul kicsivel a mai határainkon túl, a csallóközi Muzslán, Komárom mellett készíti borait, melyek mintha évről-évre szebbek és komolyabbak lennének. Sikerült elnyerni egyik, aztán egy másik komoly kereskedő érdeklődését, amivel pedig megnyílt az út borai előtt, hogy a befogadóképes közönség körében sikereket érjenek el. Elég letisztult a szortiment, melynek bázisát két színben cuvée-k adják, de egyébként roséban, fehérben és vörösben is igen jelentős fajtaborokkal találkozhatunk (olaszrizling, zöldveltelini, hárslevelű, rajnai rizling, kékfrankos és pinot noir). Az alábbi tételeket a Borfesztiválon sikerült megkóstolni.

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/ Vol. #3

olvasnivaló egy hosszú hétvégére

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Apátsági borélményeim

Sikersztorik/#1.

A Pannonhalmi Apátsági Pincészet az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb sikertörténete hazánk borászati vérkeringésében. Északi borvidék, melytől azt várnák, hogy tartózkodó, hűvös karakterrel bíró borokat ad, ám mégis képes déliesen gyümölcsös, buja és meglepően komoly, nagy testű vörösborokat is produkálni, ahogy könnyű, jóleső, reduktív fehéreket is. Szinte mindenkor megbízhatóvá, referenciaértékké váltak tehát a legtöbb borkategóriában. A Pannonhalmi bencés apátság hagyományainak alapjaira épülve, egy fiatal, igen szimpatikus, tapasztalt és mára már igen nagyra becsült borásszal, Liptai Zsolttal az élén a pannonhalmi borok egyértelműen visszakerültek Magyarország bortérképére. Bemutatnám, hogy én miért is szeretem boraikat.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább