X

2016

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

Ott Am Berg 2016

A tökéletes tavaszi borról mesélünk ma Ausztriából. - Meglepően buja illat: zöld déli gyümölcsök, egres, őszibarack, zöld alma, szokottnál bájosabb, kedvesebb buké. Ízben légies, könnyed, laza, üdítő, arányos testtel. Amolyan osztrákos, gyönyörű tisztaság és zsályás, borsos, mentás hűvösség jellemzi a kortyot, fehér gyümölcsök bujaságával, sok barackkal és roppanó zöldalmával. Remek. 

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább

Ripka Gergely

Szentesi József: régi fajták és iható nagyborok

Külvárosból a belvárosba

Szentesi József édesapjának ugyan volt szőlője, de ő maga csak élemedett férfiként döbbent rá, milyen jó is lenne párszáz palack saját bor a mindennapokra. Egyszer a menetrendszerinti balatoni nyaralásból hazajövet szakította meg útját a Velencei-tónál, s döntött úgy, ott vesz területet és kezd szőlészkedésbe, borkészítésbe. Ezekből az ambiciókból aztán lett is saját bora mint budaörsi borász (noha a budaörsi helyi újság még arról sem tett említést hasábjain, hogy egyik lakosa Borászok Borásza címet nyert). Közben a nevéhez fűződik Budapest első boros éttermének megnyitása (a kultikus Maligán), Kézműves Borok Háza néven kezdett aztán borkereskedésbe, bérpezsgészetbe kezdett, ma pedig az Artizan kereskedés egyik tulajdonosa. Borai idehaza Michelin-csillagos helyek borlapjain szerepel, de külföldi borítészek is rendre elismeréssel nyilatkoznak egyedi stlíusukról. Szentesi József amolyan borszakírók titkos kedvence lett, aminek van is alapja. - Nagy kísérletezőkedv: történelmi magyar fajták, pezsgő- és habzóborkészítés több fajtából, de mindenekelőtt természetes, intelligens borászati mozdulatok jellemzők Szentesi Józsefre és remekül iható boraira. Nélkülözik az indokolatlan túlzásokat. Pár hete a Blaha melletti Jelenben személyesen tartott egy teltházas ültetett szortiment-kóstolót (igen baráti áron). Hébe-hóba kóstoltam már tőle több tételről is az évek folymán, de így egyben még soha nem írtunk nagyobb merítésben borairól:

Tovább

Ripka Gergely

Ábrahám Pince – gyorsszemle

A bor önmagában csak hordózója valaminek

Nos az Ábrahám borok sem olyanok, amiket gyorsan kéne megítélni, kutyafuttában. S Péter Robival is órákat lehet beszélni olyasmikről, amikről az ember sosem hinné, hogy valaha is beszélgetni fog, ráadásul pont egy olyan valakivel, akivel életében max kétszer találkozott. Elképesztő egy fazon, az biztos. Szintén az ösztönös borászok táborát erősíti, aki ugyancsak rátalált egy olyan egyedi ízvilágra, melyet nem lehet semmi máshoz sem mérni: olyan savak és olyan sósság van az Ábrahám borokban, amit csak náluk találunk meg. Kicsit olyan ez, mintha lenne nekik egy olyan hangszerük, ami senki másnak nincs a világon és azon keresztül játszanák a dalokat. Más hangulata is lesz tőle a furmintoknak, szamorodniknak, aszúknak. A garázs forgatagában megnéztünk pár mintát, aztán a régi parasztház konyhájában kóstolgattuk Hegyalja kevésbé szabálykövető árnyalatait: 

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Kincsem Kastély

Észak-Hegyalja elveszett kincsei

Itt-ott lehetett hallani egy titokzatos, romantikus nevű északi birtokról. Ercsey Dani kolléga posztolt egyszer egy palackfotót a leghíresebb közösségi oldalon, aztán a borrajongo.blog.hu alapítója, drbarta jelölt egy Kincsem hársat évvégi toplistáján. Muszáj volt meglátogatnom őket, hisz rendezvényeken és borversenyekek is csak információ cseppek jutottak el hozzám a tolcsvai Kincsem Kastélyról. Ha egyszer megpillantják a kilátást innen a Bodrogközre, a Tokaji-hegyre és Tolcsvára, bizonyára érzik majd a lélegzetelállító kastélyban az évszázad dobásának lehetőségét is. A Waldbottok tulajdona volt (a környék fontos arisztokratái), a XIX. században bárói borháznak épült. Ha a 37-es út tolcsvai elágazását elhagytuk, balra felnézve a hegyekre, szinte azonnal ki lehet szúrni a hegytetőn magára hagyott kastélyt. A Kincsem-dűlő ki is van táblázva, a dűlőút pedig jól járható. De vajon milyen kincsből származhat az elvezés, azon túl, hogy az adottságai valóban kincset érnek? Elásott gyémántok, esetleg egy bajnok ló adhatta nevét? Talán szerelmi szál is fonódik a sztoriba? Elmeséljük szépen sorban. 

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Préselő Pince és Vendégház

Szeretnénk barátságos borokat készíteni

Északon fog befejeződni a februári tokaji körutazásunk. A legnagyobb meglepetéseket a végére tartogatjuk. Két olyan pince következik, akikről a többség legfeljebb csak hallhatott, kóstolni nem olyan könnyű a boraikból. Nagy Zsolt alapvetően pesti kötődésű, de vitorlázik is (a Balaton északi-partján készített először bort). Rajongóként csöppent a boros körforgásba és ahogy oly sokan, végül őt is beszippantotta a hegyaljai vákuum: egyszercsak lett Erdőbényén egy öreg, romos parasztháza, alatta mély pincével (több szinttel). Szállásadással korábban is foglalkoztak Bényén, de a Préselő Vendéházzal komoly szintet léptek: igényes apartmanok, ízlésesen berendezett belső terek, természetes, autentikus bútorzat, - a település egyik legbiztosabb választása, ahol ráadásul korrekt saját bort is adnak.

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Barta Pince - gyorsszemle

Minden ugyanaz, csak másképp

Homonna Attila pár éve elhagyta a fedélzetet a mádi Rákóczi Kúria alatti pincében. Közben a fiatal Ujvári Vivien csatlakozott Barta károly csapatához és 2016-tól már egyedül ő készíti a borokat. Nehéz egy ekkora tehetséget pótolni, de bizton állíthatom, a csere bevált. Homonna Attila stílusa évekig elég markánsan megmutatkozott a Barta borokon. Szeretem azt a stílust is, de még jobban szeretem a saját boraiban, a bényeiekben. Viviennel egész más irányt vettek a borok. Olyan szakemberrel lépett el a pince egy frissebb irányba, aki száraz boros technológiákból látott már egy párat a nagyvilágban, de Hegyalján is. Így a borok is úgy lettek másak, hogy közben a Király-dűlő is szépen teret kap bennük 

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább