x

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Bodrogkisfaludon telepedett le családjával, s az első években hallani sem akart borkészítésről (ld TokajGuide vol. II/nagyinterjú). Aztán ahogy telt az idő, először olyan hírek keltek szárnyra, hogy max 365 tőke szőlő jöhet szóba, max annyi bor, amennyi otthon elfogy. Közben hallani lehetett pletykákat, hogy itt is néz a Lajos területet meg amott is. Végül 2014-ben Lenkey Gézával, annak az Úrágyában található szőlőjében fogtak bele egy kisebb közös projektbe. A baráti kooperációban Géza művelte a szőlőt (de közös értékek mentén, vegyszermentesen), aztán Lajos készítette el a bort, úgy ahogy ő akarja. Megismételték ezt 2015-ben is. Ezekről is írunk ma. Lajos életének hegyaljai szála végül váratlan fordulatot vett, amikor Dán Károly hívta föl régiúj birtokára borászt keresvén, s éppen egybevágtak az élethelyzetek közte és Lajos közt. Az egyelőre név nélkül készülő tokaji, tállyal és mádi borokat is elvállalta a borász a szimpatikus befektetők kérésére. Közben a saját területek is meglettek Tállyán (0,6 ha, két dűlőben).

A borkészítési koncepció mit sem változott Lajos fejében. Összhang a területtel, összhang a szőlővel, bakművelés, alacsony terhelés, természetes gazdákodás, csak a színlé (Dán Károlyéknál egészfürtös préselés), spontán erjedés; a bor pedig legyen: „vibráló, légies, zamatos és hosszú”. Ez a gondolatiság Somlón érlelődött ki egy sajátos elme fejében, aki most a világ egyik legkomolyabb termőhelyén tökéletesítheti vízióit a borról. A 100 eurós saját bor egyelőre egy félkomoly álom, de már alig várjuk Lajos önálló borait is.

Most egy amolyan hattyúdal is következik, hisz somlói tételei közül az utolsó néhány palackok közül hozott a Carpe Diem közönségének, hogy a szinte azonnal teltházas szerda este után, egy második csütörtöki kóstolón tekinthessen vissza eddigi boros tapasztalataira: őszintén, fesztelenül, Lajososan:

 

Tokaj Dessewffy 2017 (TM)

Tokaji-hegy, dél-keleti oldal (a belváros felől). Megszólal benne a lösz. – Szőlővirág, citrusok, olajos magok, fiatalos, virágos termőhelyi jegyek szövik át. Ízre is löszösen puha, kedves, kicsit csípős, fűszeres és könnyed. Finom, elegáns, sehol nem túlzó. Lágy fehér gyümölcsöket érezni benne: körte, alma, szép lesz (lenne önállóan is, de várhatóan házasítva kerül palackba)...

 

Tállya Bohomáj 2017 (TM)

Neutrálisabb, szigorúbb illat, a mélyén némi melegséggel, birssel, körtével. Nagyon tiszta ez is. Kerekebb termetű, szélesebb savú, krémes világ. Kedves is, testes is, lágy is. Cizellált, szép, elegáns, letisztult világ. Nagy ígéret ez a bor is...

 

Tállya Bohomáj 2017 (HM)

Egész halványan fűszeresebb vonal, mint az előző. Valamivel teltebb, testesebb, édesebb is, magas alkohollal. Kesernyésebb, almás, birses ízvilág, a végén hevítő szesszel.

 

Tállya Patócs 2017 (HM)

Sós mogyorós, fűszeres, snidlinges, puskaporos illat (kissé fülledt). Az íze viszont izgalmasan összetett: édeskés, sok-sok primer gyümölcs, penge sav és édes utóíz, tehát játszik benne minden, amit kb egy fehérbor tudhat. Nagyon kíváncsi leszek erre is később, palackból.

 

Tállya Nyergesek – Mád Szent Tamás 2017 (HM)

Termálvízes kénesség. De tompul a kén, alatta friss gyümölcsöket érezni. Nagyon fiatal, kifejletlen, imperfekt bor még. Sok-sok primer jegy, elegáns és szép.

 

Tállya Nyergesek 2016

Virágos, elegáns illat, fehér színek dominálnak benne tisztán; főleg körte a vezető jegy. Ízre csiszolt, elegáns, de még kissé túl erőteljesnek éreztem a savait: húznak és szárítanak. Egy-két év alakíthat még ezen. S ettől függetlenül is szép: 6

 

Mád Szent Tamás 2016.*

Visszafogott illat: köves, rideg, furmintos, mádias. Ízre kerek és komplex, benne a termőhely sajátos vastag érzetével: édes vonulattal, széles, vaskos ízekkel. Mégis megvan benne az a faktor, tömörség, amik manapság egy száraz tokajit naggyá tesznek, mindez okosan, intelligensen tálalva. Komoly cucc 7

 

Lenkey-Takács Mád Úrágya 2015

Színlével készült. Picit háztáji, egyszerű, zöldalmás jegyekkel orrban. Ízre botrány, de somlói Takács Lajosos jegyeket érezni. Némileg a hordó könyököl. Kesze-kusza az egész, a korty vége elvékonyodik. Ha egyszerű, laza bornak kell kóstolni, akkor teljesen jó (ha Úrágyának, akkor már bajban vagyok). 5+/6

 

Lenkey-Takács Mád Úrágya 2014

Érett illat, gombával, botritisszel és bizony halványan reszelt almával is. Ízben a sav teljesen külön mozog és az egész borban van egyfajta régi vágású, oldschool hangulat. Jópofa próbálkozásnak persze elmegy. 5

 

Jön tehát Somló...és a tétnélküli őszinte vallomások:

 

Juhfark 2013

Somló maga illatban. Megidézi szépen a termőhely jellegét, amit nehéz szavakkal átadni. Érezk még benne naspolyát, fehér gyümölcsöket, szénát. Kerek, sós simaság van ízében, némi vegetális jeggyel. A borász maga ezt a fajtát kedveli a legkevésbé, mégis ezt tudta mindig eladni (a kezdetekkor egy szakértő azt tanácsolta neki, csak juhfarkot telepítsen...ha így lett volna, minden bor fél év alatt elfogyott volna, de akkor lehet, most ez a poszt sem lenne). 6

 

Sauvignon blanc 2013

Nem sauvignonos az illat...vagyis inkább nem az, amit megszoktunk a fajától. Ez is inkább Somló, mint akármi más. Zöldfűszeres, kakukkfüves, oreganos, citrusos, visszafogott illat. Kerek korty, de a savak sauvignonosak, vibrálnak, élnek, miközben a korty zamatos és kerek. Finom bor, kis szesszel és varratmentes egységgel. 6+

 

Hárslevelű 2013

Kukorica vagy málna illat (kinek mi tetszik), krémes illata van. Ízre széles, gazdag, de itt is minden egyben van- Sok egy kissé az alkohol, nagy a test is, picit meleg a tapintása, mogorva és öregedő hangulat kezdi körbelengeni. Még 6

 

Furmint 2013.*

Fiatalon rajongtam ezért a borért. Aztán a bor is idősebb lett, meg talán én is. Az illat nem túl elegáns: vegetális és érett somlóiság lengi körbe. Ízben aztán hihetetlen komplex és széles, hosszú. Szép sós termőhelyi jegyek, miközben ez is mentes mindenféle illesztéstől. Egyben van és csodaszép, és arra gyanakszom, hogy ezért a varratmentes karakterért a színlé tehető elsősorban felelőssé. 7

 

Fumint 2011.

Íme egy melegebb év furmintja. Termőheéyiség, sósság, vegetális jegyek jönnek itt is orrban. A korty viszont nehéz, alkoholos, túlsúlyos, lusta mozgású, darabos és a szesztől kissé likőrös benyomást kelt. Régebben sem rajongtam a 11-es, 12-es borokért...az este folyamán volt, aki jobban szerette. Mégsem tartom elegáns, kifinomult bornak. 5+

 

Furmint 2010.

Az első év amikor már csak tartályt használt a borász, hordót nem. De nem csak emiatt különleges az évjárat: a buktatóit ismerjük (esős, hűvös, nehéz évjáratként vonult be a honi bortörténelembe). Teljesen más hangszeren játszik ez a bor, de nekem nem tetszettek a szólamai (pedig többen rajongtak érte, máig nem értem, pontosan melyik részéért). Érett illat, háztáji, avitt illatokkal, fénykorukon túljutott zöldségekkel. Fanyar íz, sorjás sav, savanyú, nem szép, külön él benne az éles sav, lecsengésében citrompótlós jegyekkel. Lehet rá mondani sokmindent, hogy milyen nemzetközi klasszisokra emlékeztet (szerintem egyáltalán nem rajnais). Nálam a sor leggyengébbje lett. 5

 

Furmint 2009

Birs és más tiszta őszi gyümölcsök illatát árasztja, elegáns érettséggel. A korty krémes, klasszikus somlói vonásokból építkezik, él, szép, komplex, hosszú. Az alkoholja esik csak túlzásba a meleg érzettel. Emiatt sajnos „csak” 6

 

Furmint 2008.**

És akkor az extra klasszis. Lajos talán legzajosabb sikerű bora (a 2005-ös Hárssal együtt). Még a csúcsán van, most kell inni. Illata teljesen megfogalmazhatatlan. Abszolút összeérett, őserő lüktet benne, melegséggel. Nagyon komoly. Ízben is csodás érettség, komplexitás, gyönyörű sav, elképesztő, kikezdhetetlen szerkezet, a végén sós ízjegyekkel. Nagyon nehéz megfogalmazni, amit érzek benne: ezek a borok (6 ponttól fölfelé) mind nagyon-nagyon egyben vannak, minden alkotójuk szerves része az egésznek és nem is lehet szálazgatni a bort gyümölcsökre meg savra meg bármire. Inni kell őket és tanulni, milyen az, ha valaki őszinteséggel, alázattal és természetességgel hagyja megszületni a nagy bort. 7+

X

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább

Ripka Gergely

TOKAJMAGIC - **Bott Teleki 2008-2023

Érlelt löszborok tanulságai Tokajból

Idei első klubkóstolónkon a Furmint Február jegyében ismét az érlelhető TokajDry borok állócsillaga, a **Bott Pince került fókuszba. Volt már szuper Csontos, volt kiváló Exczelencziás, tavaly pedig csodás Határi vertikálisunk; idén 19-re lapot húzva bevállaltam, hogy folytassuk egy löszös dűlővel és pörgessük vissza az idő kerekét egészen a száraz tokajiak hőskoráig! Szokás bekiabálni (a partvonalról), hogy a löszről készülő borok sokkal kevésbé állják a sarat, mint a vulkanikus termőhelyről származó borok, melyet tudjuk, hogy több ízben is cáfoltak már *Kikelet borok. De az igazat megvallva a negatív oldalon is tudnék sajnos példákat mondani, akár csak a saját kóstolóimról, ahol bizony volt részünk nem egy kellemetlen meglepetésekben is sajnos a Tokaji-hegyről. De úgy voltam vele, hogy ha Bott, akkor érdemes újra esélyt adni a lösznek, hátha okosabbak löszünk. 70-80 éves gyalogtőkék, történemi első osztályú terület, magasan a Tokaji-hegy oldalában, minden évben 1000 palack alatt. Mi kell még? - Nagyon kíváncsi voltam, mit mutatnak az érett palackok. Íme:

Tovább