X

MÁD

Ripka Gergely

Szarka Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2007.••

Egy klasszis évjárat, kiváló aszúkkal és egy akkoriban még csupán szárnyait bontogató nagy tehetség (szupercukiság overload basic címkével). Illatban sárga gyümölcsök dominálnak, mézzel, propolisszal, kajszival, őszibarackkal, gombával. Hosszú, gombás, magas cukorral és kellő savval rendelkező aszú, mely mégis inkább édes (mint savas), de ezt a forró 2007-ből már megszoktuk (inkább az a hihetetlen, hogy még egy ilyen extrém meleg évben is egyensúlyos tud lenni sav-cukor terén egy aszú, miközben száraz borokban egyáltalán nem volt ilyen kiegyenlített a helyzet). Abszolút újhullámos, tiszta, kandírozott gyümölcsös, barackos, narancsos, narancshéjas aszúbor. Szép indulás egy kis mádi borászattól.

Tovább

Ripka Gergely

BEMUTATKOZIK: Bihari Tamás//2015.

Régiúj ismerős a mádi horizonton

Ki halotta már Bihari Tomi nevét? Senki? Vagy ha igen, akkor nagy valószínűséggel kissé más vonatkozásban ismerhetik, főleg a hegyaljaiak. A Tokaji Ősz nevű nagyszabású rendezvény évek óta amolyan vándorrendezvény, melyet nagyon sokan szerveztek már (Szilágyi Péter, Sándor Zsolt, Alkonyi László, Demeter Anett, ifj. Szepsy Istvén, idén épp a borászok borásza, Bacsó András), de egyvalaki már nagyon régóta ott van a háttérmunkák mellett. Bihari Tamás igazi helyi arc, van családi birtokuk is, nem első generációs borász, viszont a birtokot ő kezdte el a tömegcikk gyártásától a minőség irányába mozdítani.

Tovább

Ripka Gergely

Úri Borok Gergely Vincénél

Tiszta Mád!

100 % Mád. Gergely Vincénél sokféle hagyomány és stílus ötvöződik. Készül nála száraz szamorodni, modernebb aszú, de van egy tétel, ami 1999 óta hordóban érlelődik (esszenciával). Ha ilyen volt a Rákóczi idők aszúja, akkor már valóban értem, miért szerették már akkor is a királyok, császárok, pápák. Gergely Vince gyönyörűen felújított házában pedig olyan érzésem volt, hogy igen, valami hasonló arisztokratikus, grófi környezetben, gondolatiságban születhettek meg hajdan ezeknek a boroknak az ősei. A mádi látogatásomnak egyébként más apropója is volt. Gergely Vince több ponton sem értett egyet egy korábbi, róla szóló írással (melyhez az ő megjegyzéseit is csatoltam utólag). Legjobb ezeket a vitákat személyesen helyretenni, lehetőleg egy pohár bor mellett. A borszakíró és a borász persze soha nem fog egyetérteni mindenben, de mindennél fontosabb, hogy tudjunk egymással őszintén beszélgetni.

Tovább

Ripka Gergely

*Demeter Zoltán Őszhegy 2013.*

Vajon meddig lehet elvinni a muskotályt? Képes-e nagy, termőhelyet bemutató bort adni? Lehet, hogy csak mi szánunk neki mellékszerepet. De az is lehet, hogy csak nagy áldozatokkal tud igazán komoly szintig jutni. - Ennek az Őszhegynek gyakorlatilag nincs kifejezhető színe. Rózsás, virágos, fajtajellges muskotályosság tódul elegánsan és tisztán az illatból. Ízre picit alkoholos, félszáraz érzet. Van benne valami plusz komolyság, ami sokkal inkább elzászi traminikhez teszi hasonlatossá, mint a többi kortárs sárgamuskotályhoz.

Tovább

Ripka Gergely

DemeterVin: Úrágya-csúcstámadás

Mád arisztokratái

Demeter Ervinről és nejéről, Edit asszonyról a Hegyalján élőknek aligha kell különösebben mesélni. Sokkal többet tudnak ők nálam. Demeter Ervinről is ismeretes, hogy politikai pályán dolgozik, Edit asszony pedig a Tokaji Borbarátnők meghatározó tagja. Mindketten a mádi vérkeringés központi szereplői. Mindentől függetlenül Demeterék Mád igazi arisztokratái. Az a típusú régi vágású lokálpatrióta család, aki a forrásokból azért tesz, áldoz is a szűkebb környezetéért. Aki belép a borászat udvarára, jó eséllyel azonnal érteni fogja, mire gondolok: finoman megkomponált kert és jóízlésesen felújított ódon épületegyüttes (öreg kő és friss fa ötvöződik, erdélyi faiparosok látványos munkáját dícsérve). De a méltó módon felújított régi pinceágakban és (a legjobb mádi termőhelyek közül) az Úrágya és a Király legmeredekebb teraszain is értékteremtő szellemiségben történik minden a DemeterVinnél. Akárhonnan nézem, ez a legfontosabb.

Tovább

Ripka Gergely

Bemutatkozik: A Bodnár Pince, friss mádi tételeivel

Hegyalján több minden is működik Bodnár név alatt. Kezdjük mindjárt ennek a kérdésnek az rendbetételével, ha lehet. A Mádi Sajtost már bizonyára többen ismerik (akár a Hegyalja Piacról, akár rendezvényekről, akárhonnan…). Van Sátoraljaújhelyen is Bodnár Pince és van egy Mádon is. Utóbbiról lesz ma szó.
A TokajKalauzban is meséltem róluk, de komolyabban, személyesen máig nem volt lehetőségem megismerni őket. De most végre igen. Az Alkonyi László féle HetedHétHatár sétáló kóstolóján botlottam bele Bodnárék Érintés Cuvée-jébe, ott csillagoztam meg borukat először jegyzeteim közt.

Tovább

Ripka Gergely

Új szelek fújnak Mádon

Kóstoló Szepsy Istvánnal, 5 év után

Hosszú ideje nem kóstoltunk Szepsynél. Voltam nála nyáron interjú végett. Utána meghívást is kaptam. Jártam is nála, ha Mádon jövet-menet kérdésem volt, de kóstolni 2010 óta nem nyílt alkalmam nála. Véletlenek persze nincsenek. Talán most jött el újra az ideje... Akinek volt már ebben része (ajánlott), az tudja, hogy vele egész más élmény borozni, mint bárki mással. Pillanatok alatt a hatása alá tud vonni bárkit. Általa másképp látjuk Tokajt, kicsit másképp látjuk magát a bort is. Szepsy István látásmódjával sokminden új megvilágításba kerül (ahogy magát a borvidéket is képes volt megváltoztatni a rendszerváltás után). Pedig a maga puritán valóságában nincs itt semmi csodafegyver: Szepsy István alázattal áll a látogatók elé, köveket mutat, bort tölt és mesél, őszintén, szívből, átéléssel olykor meghatóan. A hatás pedig nem marad el soha. Így évek múltán sem.

Tovább

Ripka Gergely

NAG Mád Hárslevelű 2012

Viirágos, hársmézes, zseniális illat. Sárgadinnyés, ananász befőttes, élénk savú, csupa gyümölcs íz, kedves egyensúllyal, jól érthető, jól fogyasztható félédes bor, melyben azért izgalom is akad bőven.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Classic: komolyzene ihlette klasszikus borok

Mád egy kissé elfeledett ősbirtoka a hőskorszakból a Classic, mely klasszikusan szintén azok közé a pincék közé tartozik, akik a magyar piaci harcok megvívása helyett a külföldi kapcsolataikra bízták magukat. Nem is bánták meg. A három tulajdonos közül kettő német, a harmadik magyar. Ő pécsi, komolyzenével foglalkozik, s a rendszerváltás után tért csak vissza Magyarországra. Pécs környéki kísérletek után úgy döntött, hogy a klasszikus zenéhez egy klasszikus borvidék passzol igazán, így Tokaj környékén kezdett önálló birtokot építeni. Aztán 93-94-ben a bátyja is bekapcsolódott a területek felkutatásába, így végül 7 hektárra tettek szert az első osztályú Királyban és a Betsekben, 0,7 hektárra a Juharosban (besorolatlan terület, Szarka Dénesnek készülnek innen izgalmas borai). A hozam 30-35 mázsa/ha körül mozog. A birtok az édesorientáltságú pincék közé sorolandó. Néhány éve kevés száraz bor mellett alapvetően a cuvée-ben és az aszúban próbálnak minden évben domborítani.  Aszúból évente két féle készül, melyek 3, 5 vagy 6 puttonyosok, illetve aszúesszenciák lettek.

Tovább

Ripka Gergely

Budaházy: önálló borstílus Mádon

A Budaházy Pince szintén nem mondható új névnek a mádi palettán, de korábban nem tudtam annyira mélyen ismerkedni a mikrobirtok tételeivel, ahogy szerettem volna. Előző nap a Tokaj Classicnál (poszt holnap) akadtam össze Szokolay Ákossal, aki a Budaházy Birtok feladatait tulajdonképpen egymaga látja el. Párja, Gabó permakultúrában termesztett kerti növényekkel foglalkozik, s a Mádi Vendégasztal nevű mini projekt keretein belül csudafinom dolgokat dob össze a ház körüli friss alapanyagokból. Vegyes saláta a kertből (sokféle zöldből és virágokból), mellé hús szintén a környékből, egyszerűen, finoman, őszintén. Ha Lenkeyhez, Budaházyhoz vagy a Classichoz jelentkezik be valaki, feltétlenül kérdezzen rá, hogy Gabó tud-e csatlakozni a kóstolóhoz! Érdemes.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább