X

TÁLLYA

Ripka Gergely

Nagy bor az, ami úgy gazdag, hogy jól iható!

Kaláka borok a megkezdett úton tovább...

Alkonyi László a 2013-as évjárattal mutatkozott be borászként. Borszakírói pályájáról már számos korábbi posztban és interjúban szót ejtettünk, és Kalákás munkásságát is nagy figyelemmel követi az egész szakma. Alkonyi László nagyon fontos igazságokra világított rá hajdani írásaival. Az a fajta radikális hang volt ő, amely kendőzetlenül tárt fel szakmai problémákat, mellyel a rendszerváltás utáni borágazat küzdött. Ezt persze számos borász igen rosszul fogadta, a háborúskodásból pedig az lett, hogy mostanra ez a hang borokban próbál kifejeződést találni inkább, mégpedig Tállyán. Az összes forgalmi boráról beszámoltunk korábban.

Tovább

Ripka Gergely

Kaláka Pince Tállya 2015.•

Tokaji, ha száraz és édes egyszerre

Alkonyi László írásos hagyatéka elévülhetetlen, sok örökrévényű igazságot hagyva ránk. De az írott szó elapadt pár évvel ezelőtt. Fájó, de valahol talán lehet, hogy így van jól: ez az ember ugyanis megírt nekünk mindent, amit tudott vagy tudni vélt. Innentől pedig az utókorra van bízva, hogy ha ma (felkészületlenségünk vagy rövidtávú piaci érdekeink, esendőségünk miatt) nem is, de később képes legyen értelmezni nem csak a Szabadság Bora szintű tájleíró alapműveket, de olyan sokkal markánsabb, megosztó és elsőre talán radikálisnak ható munkákat, mint a HetedHétHatár dűlőklasszifikációs térkép. Nem titok, hogy a TokajKalauz írásakor a szikra Alkonyi László Iránytűje volt, mégis egészen biztos vagyok abban, hogy a felsoroltak közül a klasszifikációs dűlőtérkép a legfontosabb és leginkább formabontó ügy, melyért Alkonyi László valaha is szót emelt. Néhányunk szívében még talán él a remény, hogy mindennek alapjaként egyszer fog tudni működni egy masszív tokaji dűlőbesorolás, ahogy működik és megalapoz mindent Burgundiában, Bordóban, Champagne-ban, de német borvidékeken is.

Tovább

Ripka Gergely

TR Művek – multivertikális

Tállyán borászkodni menőség

Talán tényleg igaz, hogy nem mi választjuk a hivatásunkat, hanem kicsit inkább a küldetésünk választ minket. Hegyalja esetlben gyakorta érzek így. Noha a TR Műveket alapító három vagány fiatalembernek a szakmája nagyon távol áll a bortól, mégis úgy döntöttek, hogy belefognak az egyik legkeservesebb vállalkozásba, ami csak létezik Magyarországon: borászatot indítanak. Együtt szívni persze sokkal jobb, mint külön utakon, s ahogy mondani szokás az elején bizonyára fogalmuk sem volt, mire is vállalkoznak. Mindössze szerették a tokaji bort, az újhullámos szárazakat, melyek elindították őket egy úton. A választásuk Tállyára esett, itt vettek területeket, amíg még nem szöktek fel az árak, a településtől keletre, a hanyagul művelt Palota-dűlőben (2,5 ha, ami mára 3,5 ha lett) és a most még parlagon heverő Siposban (4,5 ha). Se pince, se felszerelés, se szaktudás. Valahogy így indult 2012 utolsó havában a Tállya Radicals szorija.

Tovább

Ripka Gergely

Vineum Hárslevelű 2013

Talán mégsem keresem hiába pár éve a nagy Vineum bort. Zsadányi mint Tállya egyik főszerepőlője már Alkonyi Lászlónál is téma volt, akkor amikor a szakíró rövid időre online borzsurnalisztának szegődött (2010). Azóta keresem a nagy tállyai bort, melyet elsőként Vineum név alatt kezdtek el boncolgatni (a vaskos tállyai lőrekészítési korszak után). Íme egy jó fajta, egy jó évjárat s valószínűleg egy jó termőhely, melynek végre sikerül valamit megvillantani, mitől lehetett Tállya már évszázadokkal ezelőtt is jegyzett termőhely.
És ezt úgy éri el, hogy az emlékeimet használja: az első nagy száraz tokaji élményeim ugranak be erről a borról. Az az édeskés, sárga gyümölcsös, tűzköves, komplex, mély illat van benne, mint a 2006-os nagy száraz tokajiakban (főként mádiakban), melyekre anno felkaptam a fejem, s melyre oly sokan használtuk előszeretettel a mára elkoptatott minerális kifejezést. Ízre nagyon zamatgazdag és hosszú, száraz és érett, finom savakban lecsengve. Kiválóan feliserhető benne Tokaj (a fajta talán kevésbé). Kissé csonots vázat adnak az évjárat savai, de egyensúlyos, tartalmas és rendkívül szépen feldíszített bor. Még fiatal is, de már most kibontakozott szépsége. Bomba vétel (Borfalu). 
(2016 karácsonyán kóstololva egy másik palackot viszont ugyanekkora méretben ért csalódás, korai öregedés, üresedés, oxidáció jeleivel.)

Tovább

Ripka Gergely

TR Nyári Hárslevelű 2014

Elsőre visszafogott tropikális illattal köszön be, enyhén petrolos palackbukéval. Aztán friss és citrusos, szellőzve egészen narancsos illat, sokat fejlődik (fiatal). Ízre a rövid és kellemesnek ígérkező felütés után, gyakorlatilag azonnal a kérlelhetetlen sav adja a főszólamot, ami sajnos el is nyom minden mást. A romboló savak kérem valósággal hasítanak, citrompótlóban zárulva. Le sem tagadhatná, hogy 2014-es. Napokig szellőztetve szelídül a bor egy kicsit, de azoknak ajánlom első sorban, akiknek kellően vastag a fogzománcuk. Szigorúan aperitif bor és/vagy étel mellé javallott.

Tovább

Ripka Gergely

Tállya Wines Tállya 2013

Az idei FurmintFebruárt kezdjük az elmúlt években új energiákkal lendületbe kerülő Tállyán! A mádiakhoz hasonlóan itt is készül már az exkluzív falubor, mely önmaga próbálja hírét vinni a világban a village-nak. Sós, fás, nehéz illat. Mély ízében leginkább a fásság a főszereplő, kesernyével, cseres tapadással kiegészülve. Vaníliás lecsengéssel búcsúzik a hordó, de alapvetően nem közhelyes fahasználat ez. - Profizmus és igényesség is érezhető rajta.

Tovább

Ripka Gergely

Bemutatkozik: A Bodnár Pince, friss mádi tételeivel

Hegyalján több minden is működik Bodnár név alatt. Kezdjük mindjárt ennek a kérdésnek az rendbetételével, ha lehet. A Mádi Sajtost már bizonyára többen ismerik (akár a Hegyalja Piacról, akár rendezvényekről, akárhonnan…). Van Sátoraljaújhelyen is Bodnár Pince és van egy Mádon is. Utóbbiról lesz ma szó.
A TokajKalauzban is meséltem róluk, de komolyabban, személyesen máig nem volt lehetőségem megismerni őket. De most végre igen. Az Alkonyi László féle HetedHétHatár sétáló kóstolóján botlottam bele Bodnárék Érintés Cuvée-jébe, ott csillagoztam meg borukat először jegyzeteim közt.

Tovább

Ripka Gergely

Szent Benedek - látogatás

tállyai kincsek

Újra itt. A jegyzetek csak gyűlnek, de a múlt héten sajnos nem volt módom feltölteni ide őket (győzött a nyár és a jókedv). Igazság szerint az egész egy hetes hegyaljai túra záró akkordja volt a Szent Benedek, de annyira elégedett voltam a látottakkal a teljesen egyszerű, puritán körülményeik közt is, hogy gondoltam, előre veszem őket egy kicsit.

Tovább

Ripka Gergely

ALKONYI LÁSZLÓ: az üzenet ugyanaz, az eszköz más

toll helyett bor, Kaláka pince/2013

Úgy alakult, hogy kicsit megkésve adok hírt az első Kaláka borokról. Már nagyon, de nagyon hosszú ideje terveztem, hogy megkóstolom a debütáló évjáratot, de a nagy találkozás csak elmaradt mindig. Ezúttal viszont nem volt mese: rárontottam Mádon Alkonyi Lászlóékra, kimentünk a Tökös-málba (sokat fotóztam, de nem ide), jött velünk a folyton hiperaktív pásztorkutya, Keszi is, hogy egy percre se unatkozzunk. Közben Laci elmesélte, hogy július végéig gyakorlatilag nem is permeteztek a hét hektáron, a fürtzóna kicsit kockázatos megnyitásával addig kivédték a lisztharmatot. Ez nem kis dolog. A megbecsült szakíró sokat lát ebben a fekvésben és persze több tállyai termőhelyben is. Ahogy mesél, lehet látni, hogy egészen más lelkesedés csillog a szemében, mint korábban. Alkonyi László immár egyre kevésbé Tokaj krónikása. Biztos van, aki örül ennek, és vagyunk páran, akiknek hiányoznak gondolatai. Veszteség; ahogy anno a Borbarát megszűnése is veszteség volt és egyúttal egy kórképe is a mai magyar boréletnek, hogy egy jó tollú szakíró végül a pincealapítás mellett talál nyugvópontot. (Kapott egyébként olyan kritikát is, hogy amíg nem készít legalább egy tisztességes bort, addig az illető nem veszi komolyan az írásait.) De Alkonyi László immár pincészetet vezet Tállyán, ahol a szőlők is vannak. A történet úgy alakult, hogy szőlő helyett kecskéket és birkákat nevel Mádon, az Urbán legszebb részén. Hol máshol is vettek volna házat 2000 körül, amikor még a célok egészen más jellegűek voltak…s terelődtek aztán szép lassan Mádról a mai, tállyai irányba.

Tovább

Ripka Gergely

Vineum Tokaji édes furmint 2011.

Meglepő édesboros illat. Nem a megszokott late harvest aromatérképet mutatja. Intenzív egzotikus gyümölcsösséget áraszt (nem fumintos). Mangó, banán, licsi, narancs, aszalványok, méz, propolisz. Ízben közepes cukor, szinte nem is tűnik édesnek, csak az íz eleje, a végét az alkoholos hév zárja. Nem makulátlanul tiszta íz, vegyül bele valami kis zavaró kesernye, gyantásság, ami épp csak ott lappang, de nyugtalanítóan hat mégis. Ahogy az illat, az íz is gyümölcsökre épít, különösen a lecsengésben: őszibarack, érett szőlő, déli gyümölcsök. Viszonylag nagy és olajos test, relatíve kevés sav, közepes hossz. Az ilyesmiket szokás thai ételekhez, édes-savanyú dolgokhoz ajánlgatni. De egy palack elfogyasztása szerintem magában sem jelenthet gondot soha.

Tovább

Ripka Gergely

Német Riesling-magaslatok: Grosses Gewachs 2016

A Rajna-vidék csúcsai 2016-ból

A német eredetvédelmi rendszer messze földön híres pontosságáról, logikus és mindenekelőtt házon belül és a piacon is életképes felépítéséről. Erről már több ízben is zengett poszt hasábjainkon idén. A mai posztban nem is aprózzuk el a rajnai-témát. Nagyon leegyszerűsítve: Németországban a legjobb dűlők, a grand cru-k kapták a Grosses Gewachs megjelölést. Tar Feri, a Carpe Diem borszentélyben idén már többször megörvendeztette a stílus és a fajta rajongóit egy-egy masszív rizling-sorral. Ezúttal  a 2016-os évjáratnak és a legnevesebb termelők, legjobb GG rieslingjeinek szentelt egy estét, amikoris boldog születésnapot nekem (mondhatnám azt is, hogy szebben nem is lehetett volna időzíteni ezt a kóstolót).

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos 25

Fordulatos történet két történelmi termőhelyen

Idén több hőskori pionír pince is ünnepli a negyedévzázados évfordulóját.  Nyáron a szintén francia lendületű Disznókő tartott retropsektív kóstolót. Novemberben a Pajzos-Megyer ünnepelt méltó keretek közt. Kilencvenes évelbeli aszúik az első formabontó újaszúk közt robbantak. Mégis, a ’92- utáni Pajzos az egyik legzavarosabb történet a borvidék messzi északi felén. Egy dolog alapítani egy birtokot a rendszerváltás utáni Hegyalján és egy másik dolog mozgásban tartani a bárkát a viharos, háborgó tengeren. Francia alapítók, rengeteg birtokigazgató és borász váltotta egymást, hogy mostanra Laurent Comas irányítsa a birtokot. A tehetséges Bai Istvánt két fiatal sváb srác váltotta nem rég: Espák Pali, szőlész és Naár Ferenc, borász. Így hárman alakítják a jelenkori stílusát a pincének.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább