A tegnap fölvezetett, hétvégi „Ne csak írja, metssze is meg” családias borblogger összejövetelen annyi inger ért Bottéknál, hogy kis túlzással hónapokra elegendő bejegyzési témát nyújtanak, de túlzott aggodalomra semmi ok: csak egy hétig fog tartani, amíg minden megint kisebb birtokméretű hegyaljai egyéniségekről szól majd minálunk. Ahogy említettem, első nap este a már pár hónapja megízlelt 2011-es tételeket nézhettem végig újra (akkor úgysem írtam róluk így külön-külön), ezúttal több másik dűlős tétellel kiegészülve, melyek sorsa hamarosan megpecsételődik majd a palackozással: vagy önálló tételként kerülnek letöltésre, vagy házasítva jutnak szerephez. Íme a mostani ígéreteik:

Bott Teleki Furmint-Hárslevelű 2011.

Ha jól értettem, nem rég palackba is került az első két tétel (ettől függetlenül még inkább eltekintenék a konkrét értékeléstől: tudjuk, a palackozás azért igencsak megviseli a bort, időre van szüksége, hogy belakja azt). Elsőre meglehetősen Sauvignonos benyomást kelt orrban. (Mint kiderült, ez a Kikeletes jelleg a 11-es Bott borokban bukkant fel először ilyen jelentős mértékben. A két hölgy borász közt az összetartás igen erős, mégsem beszéltek össze. Alkonyi László részéről elhangzott egy teória, miszerint talán löszön egy hősokknak köszönhetően alakulhat ki ez a jegy.) Azután méz és propolisz, virágok, kicsi sárgadinnye és a Bottos 'narancsos Haribo' bomlik ki belőle másodpercekkel később. Szinte félszáraz lágyságot és kerekséget mutat. Krémes, hosszú, húsos, s azért a savai is elég élénkek, ha kicsit jobban odafigyelek. Jó kezdés volt.

Bott Előhegy Furmint-Hárslevelű 2011.

Nem egy könnyen kezelhető dűlő a pince palettáján. Illatban pedig kedves, löszös vonulat mutatkozik be: sok-sok virág és egy kevés banánosság tropikális összjátéka. Ízben az előző bor után csupa vidámságot nyújt, így viszont kedvessége mellett picit rövidebb, légiesebb is. Íze ugyanakkor nagyon finom zamatú és az évjáratra jellemző „félszáraz” összbenyomást itt is érzem. Löszös oktatóbor (azt hiszem, ebben a löszspecialista Alkonyi László is egyetértene).

Bott Budaházi Hárslevelű 2011

Két olyan tétel jött, mely az amúgy is (túl?) sokszínű 2011-es dűlősek közt könnyen lehet, hogy beházasításra kerül. Nagyon szikár és kemény karakter az előbbiek után: sok savval. Kajszis, barackos jegyekkel meghintve. Egyelőre most kicsit talán rideg volt.

Bott Sajgó Hárslevelű 2011.

Fajtajelleges virágokat érezni benne, mézzel, szőlőcukorral. Nagyon Hársas. Ízben még csipkedő szénsav vagy annak nyomai adnak izgalmat az ugyancsak elég erős savú, feszes és férfias borhoz. Ezt is inkább házasítva viszik majd talán táncba.

Bott Csontos Furmint 2011. (!)

A Furmint Februáron is nagyon működőképesnek találtam. Most is tettem a neve után egy felkiáltójelet. Kicsit körtésebb, birsesebb fajtajelleget éreztem benne most is a többi bor közt, de stílusban azért mégis követi szépen az előzőeket. Már nagyobb testű, mégis kerek, húsos, nagyon ígéretes alapanyagnak tűnik, egy fejjel a száraz mezőny fölött. Ha így folytatja, bizony méltó folytatása lesz a korábbi évjáratoknak.

Bott Határi Furmint 2011.

Eleinte furmintos körte érződik benne is, aztán összezavar etéren egyfajta púderes, virágos vonal. Hihetetlenül masszív test és felépítés. Sok ásvány érezhető már most. Kis alkoholosság is növeli a teret. Krémes zamatú nagybor-palánta ő is.

Bott Kulcsár Hárslevelű 2011

Már nem csak félszáraznak hat, hanem az is. Illata elég vad elsőre: ismét vegetálisabb benyomások. A kicsi maradékcukor szépen gömbölyíti le az éleket. Hosszú, krémes utóízzel búcsúzik ő is, trópusias elemekkel díszítve. Megosztotta a társaságot: volt borrajongó aki valóban rajongott érte, volt aki soknak, nagydarabnak találta (kicsit talán én is). Még Juditék is agyalnak rajta, de egyelőre a nem hivatalos verzió szerint, úgy tűnik, nem kap szólózásra esélyt. Meglátjuk.

Bott Határi Hárslevelű 2011.

Eddig idegen, sós-sonkás illat teszi egyedivé. Szikárabb, egyenesebb vonalvezetésű az eddigiek mellett, filigránabb is. Egyelőre nem okozott felejthetetlen élményt ez a dűlő 2011-ből, de ez még biztos alakulni fog.

Bott Csontos Muskotály 2011

Szép, de közben elegáns, nem orrbamászó muskotályos jegyek, főként virágokra kihegyezve. Nagyon jó zamatú, finom nyári bor. Nagy valószínűséggel gyöngyözőbor alapanyagként teljesíti be sorsát (a többség rajongott az ötletért), de én jelen állapotában is el tudnám képzelni tartósan 30 fok fölötti napokon. (Apropó szükség lenne szerintem igazán szép muskotályokra is néha, hogy lássuk ezzel a fajtával hol tartunk a Furmint és a Hárs mellett. Etéren Demeter Zoltán Őszhegyről való borai jutottak eddig a legmesszebbre.)

Bott Csontos Furmint – Sárga muskotály 2011

Illatban a muskotály sokat nyom a latba. Emellett kivis, déli gyümölcsös jelleg köszön vissza. Behízelgő, jól csúszó és frissítő bor ez is, remek zamattal.

Bott-rytis 2011

Elképesztően megnyerőek a friss édes borok (is) a pincénél. Csupa érett, tiszta gyümölcsöt vonultatnak föl. Remélem, hogy a palackozás a lehető legkevesebbet fog elvenni mindebből. Ez a bor is például olyan érzetű, mint amikor a piacon a gyümölcs-pultok előtt elsétálok: banán és őszibarack, frissen. Hosszú, de nem nehéz, üde, sima, erőlködésmentes édes bor, miközben elképesztően tiszta zamatú (akárcsak a korábbi sima és hasonlóan kerek kiadásai).

Bott édes Szamorodni 2011 (!!)

Ezzel a tétellel pedig most sem nagyon tudtam betelni. Ha ez a bor palackban is ilyen lesz, akkor könnyen lehet, hogy szamorodni-mérföldkő kerül a polcokra. Illatban eltéveszthetetlen banánosság, ami azért több mint egy hónap alatt sokat érett, fejlődött. Megjelenik benne ismét az őszibarack-kompót és némi nektárosság is, amitől készebbnek, teljesebbnek tűnik, de számomra mégis hihetetlen, mennyivel többet adnak az édes borok hordóból kóstolva, mint palackból. Maradjon meg ő is ilyennek soká. Szép krémes, aszús, déli gyümölcsökkel teli íz. Nagyon sokat ígér… Csillagozni mintánál tilos, ezért felkiáltójelet teszek mellé is. Nem is csak egyet.

Bott 6 puttonyos tokaji aszú 2007.**

Szellőzött egy ideje. Nagyon fehércsokis, persze sok kajszival és virággal is. Ízben megbonthatatlan sűrűség, hömpölygő és csodás aszúélmény, mely ugyanúgy tetszett, mint legutóbb.