Izgalmas felkérésnek tettem eleget pár napja a Borkollégiumban. A 3 órás mesterkurzus célja az volt, hogy a világ különféle természetes édesboros technológiáit kóstoljuk össze (az erősítetteket tehát most kihagytuk). Jól tudjuk, hogy ez a piaci szegmens micsoda kihívásokkal küzd eladhatóság és rentábilitás terén, nem csak Tokajban. Mégis megdöbbentő volt azt látni e 21 borral, mennyire sok országban becsülik nagyra a termelők az édesség limitált kincseit mint a természet ritka ajándékát. 

Mélyülő aranyszín. Érett, avitt, old-school édes tokaji illatok jellemzik. Ízben is ugyanígy folytatódik diós, kesernyés érettséggel, közepes édességgel, kevés élménnyel. Koravén benyomást kelt nagyon.

Tiszta késői szüretes jelleg, sok tiszta fehér húsú gyümölccsel. Ízben is remek arányok, tiszta és modern édes tokaji karakter, sok-sok friss primer jeggyel, szuper egyensúly mellett. Ígéretesnek tűnik édesben is 2021.

Mély arany szín. Érett barackosság, kamilla, kicsit direkt, kommersz illat. Kesernyés, teás, nem bonyolult, érett diósság jellemzi a régi iskola mentén. Sok erényt nem leltem meg benne.

Színtelen muskotályosság és orrban is nagyon tipikus, illatos, technológiai jegyekkel. Lágy, savakban kifejezetten tompa, lusta mozgás, de gyönyörű tiszta gyümölcsök ízben. Krémes, szép szerkezet, kifejező, elragadó fajtajelleg. Nagyon szerethető, a műfaj rajongóinak alapmű.

Sokadszorra lep meg a pohárban, a pince egyik legszebb bora az általam eddig kóstoltak közül. Méz, propolisz, gyönyörűen megfogalmazott aszússág, aszalt gyümölcsökkel illatban. Krémes, hosszú, vastag bor, sok cukor, kevés sav mutatja be a nagy évjáratot. Még érhet, de kicsit egyoldalú a koncentráció. Kevés izgalom, kevés finesz. Akik kedvelik a régi iskolát, de nem vetik meg az újat sem, azoknak egy szép arany középút.

Idei hetedik hegyaljai vaktesztelésünkbe már a Coravin-rendszer is segédkezett. Ennek köszönhetően azon tételek, melyek érlelése tovább indokolt lehet, azokat későbbi összekóstolásokra is vissza tudom tartani; míg amelyeket már érdemes elfogyasztani, nos abba az irányba is azonnal tudunk lépéseket tenni otthon…:) Az a fajta frusztráció viszont megszűnik, hogy fel van bontva egyszerre 14 palack, ami azért heteken keresztül sem tud méltó módon elfogyni. Mennyivel egyszerűbb így a borkedvelő élete a rengeteg otthoni palacckal (egy kis pincével)! Újabb vegyes sor következik ismert és kevéssé ismert nevekkel vegyesen. Jó olvasgatást:

Az idei kemény év megpróbáltatásait levezetendő igazán szép felkérésnek tehettem eleget december 23-án, amikor is a **Szepsy István által már hetekkel korábban bejelentett első szuperaszúk debütálását celebrálhattam. A hazai sajtóban már több kört futott a Betsek- és Szent Tamás-dűlők 1-1 parcellaszelektált aszújának híre (2017-ből). A borvacsorával egybekötött fővárosi bemutatót a járvány miatt le kellett fújni a borászatnak, de a Borkollégium archívumának pár igen szép aszújával felvezetve, tíz szerencsés résztvevővel megkóstoltuk a mérföldkőnek számító két mádi tételt (melyek egyúttal alighanem a valaha készült legdrágább aszúk is). Hogy a szupertoszkán borokhoz hasonlóan új korszakot nyitnak-e meg a szuperaszúk… Nos, ezt majd a piac fogja eldönteni. Egy biztos: sokan beszélnek most róluk és nagyon kevés készült belőlük (2x960). Lássuk (mély vízbe dobva) tényleg annyira komolyak-e:

Aldehides, érett, diós, oxidatív iskola, gombával és a múlt tradicionális illatával. Ízben erőteljes sav, szárító, fanyar jegyek, külön mozog a sav. Még elég fiatal a műfajhoz képest. Dió, kesernyés, szikár utóíz (alighanem a legsavasabb száraz szamorodni, amit valaha ittam). Jól esne némi szélesség, test és persze gyümölcs...sajnos nem igazán győzött meg.

Sokat fogunk még hallani 2017-ről, igazán nagy évjárat Tokajban. Illatában zöld dió, klasszikus érett karakter, régi, hagyományos iskola. Ízben erőteljes savak, kimondottan fanyar ízek, de még fiatal köntösben mutatja a stílusjegyeket. Hosszú íz, kicsit laza szekezet, élénk korty, sós, szárító végszóval.