Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

A borászatot nem kell bemutatni itt már senkinek, alighanem a dűlőiket sem: a két csillagos Bott Pince borai úgy fest, kikezdhetetlen példái a szépen érlelhető tokajiaknak! Menetrend szerinti évjárat-bemutatójuk mindig ősszel esedékes, az egyik ilyenre én is meghívást kaptam, és az ilyesmiért bizony megéri külön is Hegyaljára utazni, mert az ember tapasztal, tanul, van kontextus, amiben a borok mélységei, erényei szépen kirajzolódnak. De nem csak én vállaltam be a kilométereket: kellemes lengyel társaságban ismerkedtünk a 2022-es évjárattal, és hab a tortán, hogy került a klasszis 2021-es évből is egy-két érdekesség a pohárba. Lássuk nyomába ér-e ez a forróbb, aszályosabb évjárat a 2021-es csodáknak…!

Nekem személy szerint ambivalens érzéseim vannak 2013-mal kapcsolatban Hegyalján, de alighanem abban a 10-ből 10 termelő egyetért (és ez is ritka), hogy az előző évtized egyik legszebb éve volt. Bár a szokásos 10 éves kóstolón (Pollák Tibor szervezésében) elég szűkszavúak voltak a borászok, az világos volt, hogy a legtöbben minden bortípust el tudtak készíteni. Stéphanie elmondása szerint Tarcal északabbi végén volt egy durva jégverés, de többnyire meleg, napos őszi idő örvendeztette meg a borászokat. Szerettük a komplex szárazakat, aztán az édeseknél elég gyorsan fény derült két faktorra, ami kuszálja a képet. - Egyrészt, hogy a meleg ősz miatt a savak háttérbe szorultak némileg, másrészt, hogy az a fajta intenzív botritisz, ami 2013-ra jellemző volt nem mindig adott egyértelműen elegáns képet (pláne összeadódva a savdeficittel). Lássuk, is milyen ma 2013 a szépen tárolt borok tanúsága szerint, természetesen vakon, meglepetésekkel.

Olyan sok minden történt az év második felében, hogy a lockdown ihlette vaktesztünk sorozata április óta szünetel! Most megtörjük a csendet és különleges vakkóstolással megyünk tovább. Bár decemberben szoktuk a TokajDry korszak hajnaláról származó oldtimer nagyágyúkat corevinezni (*Királyudvar Úrágya 2000, **Szepsyk, **Bottok, ***Demeter Zoltánok és a többiek), most ez is átcsusszant az új esztendőre. Így ma 2013 vagy annál régebbi évjáratok kerülnek a poharakba, hogy lássuk, hol fejlődnek a “tinédzser” borok a legszebben…

Pár hete, a legutóbbi TokajMagic-eseményen a Határi határait feszegettük. Az eseményen Bodó Judit megosztotta velünk premier előtt a pince száraz csúcsborának, az Exczlencziásnak a friss kiadását is (ez is tisztán a Határiban termett, a remek 2019-es évjáratból). A minap a Figi és Lipike gasztro-szentélyében mutatkozott be a nagyközönség számára e remek bor, mely korlátozottan ezen a napon elérhető volt a szerencsés pesti érdeklődőknek (de érkeztek gyémánt fokozatú gyűjtők Pécstől, Tatán át sok helyről a bor hírlevelére). Lássuk hát, mit tud ez a szuper limitált különlegesség!

Március elején volt már egy kóstoló furmintfan nappalijában, ahol 2015-ig visszamentünk az időben a **Bott Határi határait feszegetve. Ezúttal még mélyebbre engedjük a szondákat: a TOKAJMAGIC szeptemberi kiadásában 2009-ig nyúltunk vissza az időben. Mindig elmondom, hogy mennyire szeretek Bott borokat kóstoltatni: egyszerűen nincs okunk félni előtte; jól tudom, hogy a borok rendben lesznek, őszinték és szépek lesznek, ahogy igaz ez azok  készítőire is. Épp ezért minden évben szinte kötelező állomás egy tematikus Bott-sor, ahol ismét rácsodálkozhatunk, mennyire szépen fejlődnek ezek a borok, néha a legmeglepőbb évjáratokból is. A Határi még nem került sorra (a pince Csontosa mindig ellopja a show-t előle), pedig az északabbi termőhelyek közt igazi klasszikussá érett híres termelőinek köszönhetően. Most pótolunk!

Ülök Patakon a koliszobámban a szokásos havi THE-Borklub után, csordultig tele örömmel, élménnyel. Megint mindenki imádta, habzsolta Judit történeteit és igazából fogalmam sincs, hogyan csinálja, de valahogy a lényéből fakad. Bevallom, én is imádok vele kóstolót tartani, egyrészt, mert ő képes lekötni egész este a hallgatóságot önmagától is, másrészt, mert tudom, hogy mennyi értéket közvetít minden szavával, mondatával, történetével. Ami ugyanúgy üzenet lehet a fiatal szőlész-borász hallgatónak, a pataki polgárnak, a könyvtárosnak vagy egy rektornak egyaránt. És a legszebb, hogy erre a produkcióra képes bármilyen közönség előtt: TokajMagicen, hazai pályán, díjátadón és egy egyetemi borklubban úgyszintén. És én mérhetetlenül hálás vagyok neki ezért. Agyaltam sokat, hogy egyboros posztokat írjak a palackok alján megmaradt morzsákról, innen a koliszobámból, de úgy döntöttem, annyira szép volt ez az este, hogy Bodó Judit ismét megérdemel egy önálló nagyposztot (akkor is, ha sokszor szerepelt mostanában így a blogon, akkor is, ha ezek a borok is voltak már). Fogadjátok szeretettel a kóstolt szárazakat:

Indult egy kis sorozat a minap az instagram oldalamon, ahol a praxisom alatti legeredményesebb dűlőket járom körbe 1-1 szép fotóval. Homonna Attilának, majd a **Bott Pince remek borainak hála a Határi is felkerült a toplistába (mely egyébként a legutóbbi TokajGuide Borkatalógusánál is átböngészhető). Kétségkívül a modern TokajDry borok egyik formabontó terroirja volt az Erdőbénye és Olaszliszka határán húzódó termőhely. Extrém meredek soraiból komplex, mégis izgalmas savú, csiszolt borok születtek 2003 után. Aztán az érlelés egy olyan örök talány számomra is, ami rendszeres meglepetésekkel szolgál ennyi évnyi szüntelen kóstolás után is. Lássuk, a legutóbbi hat kiadás Bodóék Határijából, miképp fejlődik az üvegdugók alatt furmintfan barátunk gyűjteményében!

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

Ha jól értesültem, Kézdy Dániel idén eltolta a nagy FF-eseményt tavaszra (merthogy covid meg stb), így 2022-ben is kicsit felemásan telik a furmint hónapja, de azért telik. Sőt így legalább több időt szánunk a műfajra, nemde? Szerencsére, hogy ne múljon el a február tematikus poszt nélkül, a Mitiszol csapatától, Juhász Pankától és Kató Andrástól kaptam kedves meghívást egy izgalmas kóstolóra. A **Bott Pince borai, Bodó Judit vezetésével, ahol olyan flight-ok, olyan ritkaságokkal kerültek terítékre, hogy erre képtelenség volt nemet mondani. Hársak, furmintok és hárs-furmintok dűlős csokrokba szedve. Lássuk a medvét: