X

HATÁRI

Ripka Gergely

•Bott Pincénél jártunk újra...végre

Mindig előre menekülve

Judit és Józsi is nagyban palackoztak érkezésemkor (épp a lapszűrőn engedték át az egyik száraz tételt). Ők az a fajta borászházaspár, akik mindig előrefelé menekülnek. A Fülekyt kéz a kézben hátrahagyva megállás nélkül dolgoznak, mennek előre és mindezt töretlen jókedvvel és szakmai alázattal teszik úgy, hogy közben három energikus fiú gyermek várja őket haza, és még farsangot is szerveznek a borászoknak és a helyieknek, erősítve a közösséget. Szinte megállás nélkül építkeznek, különösen az elmúlt években: éppen csak befejezték a Csontos Présházat, erre ahelyett, hogy fellélegeznének, gondoltak egy merészet és nem kisebb fába vágták a fejszéjüket, mint a keresztúri kerámiagyár birtokba vétele és romjaiból történő teljes felújítása. Rejtély, honnan merítenek energiákat minderre, napi 24 órában.

Tovább

Ripka Gergely

Homonna//két dűlőből

Egy elveszett interjú margójára

Homonna Attilához fűződő fura viszonyomon, hogy kiigazodjak, alighanem kevés lesz egy élet. Jóég! Az egész oda vezethető vissza, hogy nagyjából fél éve próbálok összehozni vele egy mélyinterjút, ami így vagy úgy, de folyamat meghíusul. Amit én nagyon bánok, ő talán kevésbé, de a hegyaljai dolgokról alkotott véleménye fontos lehet/lenne sokak számára. Az interjú megvan, de mintha sosem akarna napvilágot látni. Attila egészen más fordulatszámon pörög, mint a környezete. Vannak ilyen emberek, s a frekvenciájukat fölvenni lehetetlenség. De valahogy így vált  egy egész település motorjává, kulcsfigurájává. 

Tovább

Ripka Gergely

Nagy furmint-lecke a Kakasban

Nyári búcsú 2014-től

Ha ez a poszt már kiment, valaki szóljon! Kicsit megpróbálom rendszerezni a porette kézirataimat. Igencsak elkallódott jegyzet következik még a nyári napokról. Egy emlékezetes hegyaljai nap. - Gervai János, az Onyx* headsommelier-je, valamint Demeter Zoltán már tavaly is szerveztek egy izgalmas, felettébb jó hangulatú, zártkörű mustrát a Kakasban. Tavaly a hárslevelű, idén a furmint adta hozzá a színpompás hátteret. Most is hozta mindenki, amit otthon/pincében talált „vulkanikus furmint” témában. Jelen volt még a közös szeánszon a Berecz és a Bodó házaspár, Bukolyi Marcell, Gálik Judit - grafikus, Vállai Béla - a debreceni Ikon étterem sommelier-je, Csepreghy Márk - amerikai-magyar borkereskedő, Losonci Bálint - mátrai borász, illetve Takács Lajos - immár Somlóról hazatalált hegyeljai lakos. Micsoda társaság?

Tovább

Ripka Gergely

Homonna Határi Furmint 2012.**

Narancsos, tropikális illat, és persze ásványos izgalmak. Friss, élénken citrusos savasság a legfőbb jellemzője. Penge, szinte hasít. Lehet, hogy van akinek ez már túl száraz és szikár. Számomra elegáns, pontos, precíz és tiszta. Amilyen a Határi 2005 óta következetesen, mindig. Jobb német rajnaik szerkezete is eszembe jut fókuszáltságáról. Végre egy 12-es száraz tokaji, melynek elhiszem, hogy évekig ilyen szép lesz.

Tovább

Ripka Gergely

*Bott Pince: 2013 premierje a Mindszenthavi Mulatságon

Méghozzá egy klasszikus évjáraté

Újabb csillagos tokaji pince következik, Bott Juditéké. Ráadásul idén a Gault&Millau Étteremkalauz új kiadásában is az Év Pincészetévé választották őket. Hát, gratulálunk. Múlt szombaton pedig Bodóék is bemutatták a 2013-as újdonságaikat, méghozzá igen különleges, exkluzív keretek közt. Az egész olyan ügyesen és ötletesen ki lett találva, nem tudok mást mondani.

Tovább

Ripka Gergely

*Bott Pince: 2013-as előzetes

Az Exczelencziás megújul

A Bott Pince a 2014-es Tokaj Kalauz egy fürttel kiemelt birtoka Bodrogkisfaludon. Azaz a négy referenciabirtok közül egy. Hiteles, szimpatikus, tiszta elvek mentén működő családi pince, akik nagyon szépen és keményen dolgoznak azért, hogy boraik a legtisztább üzeneteket adhassák át Tokajról szerte a világban. Sok újat már róluk se tudok leírni. A 13-as évjáratban számos szelekciót készítettek (gyakorlatilag ilyen széles palettát még egyik évben sem tudtak fölmutatni), Józsi pedig a Teleki és az új szerzemény, a bényei Palánkos-dűlő mellett a pincében hordó- és palackmintákat is mutatott nekem:

Tovább

Ripka Gergely

Hárslevelű – kóstoló a Kakasban

exkluzív sor jó társaságban

A szűk körben elköltött különleges kóstoló ötlete a Bocuse d’Or folyamán, lyonban merült föl az év elején, ahol az Onyx sommelier-csapatát erősítő Gervai János és Berecz Stéphanie épp arról cseréltek eszmét, hogy a Hárslevelű is megér egy misét a Furmint mellett. Sokan mondogatják már ezt egy ideje, össze-össze súgnak úton útfélen, hogy talán a száraz Hársak legalább akkora figyelmet érdemelnek. Abban egyetérthetünk, hogy a Hárs kifinomultabb eleganciát tud mutatni a Furmintnál. Nem annyira kemény bor, több a dísz, talán a sallang is, de a megfelelő kezek közt kiművelt/kiműveltebb formát tud ez ölteni. A beszélgetőpartnerek végülis fölvetették egy átfogó Hárs-kóstoló ötletét, melyet végül egy forró augusztusi estén sikerült tető alá hozni, méghozzá Demeter Zoltán Kakas-dűlőben fölépült teraszának teteje alá.

Tovább

Ripka Gergely

Milyen volt Tokajban 2006?

Hiszünk a nagy száraz fehérborok halhatatlanságában. Annyira hiszünk, hogy néha észre sem vesszük, mennyire az út elején tartunk megismerésükben. A 2006-os év például az egyik legfontosabb mérföldkő volt Hegyalján száraz borok terén. A 2003-as után végre ismét egy kimagasló minőséget produkáló évjárat, ahol a pincékben tovább folytatódhatott a dűlős borok minőségi csiszolása. Mindennek már hat éve. Akkor sokan azt gondoltuk, ez a minőség új távlatokat nyit meg érlelhető száraz borok tekintetében.
Az egyéni stílusok még javában formálódtak: a fahasználat és az almasavbontás hatása, a magas szesz több helyen gyermekbetegségekként nyomták rá bélyegüket egyes borokra, de az vitathatatlan, hogy a dűlők föltérképezésében óriási szerepe volt 2006-nak! Ismét borászokkal és bloggerekkel kóstoltuk meg vakon az évjárat legfontosabb tételeit Hegyalján, hogy megtudhassuk, mi maradt a kecses, törékenynek látszó löszös borokból vagy épp a zsírosabb, méregdrága nagyágyúkból.

Tovább

Ripka Gergely

Bott Pince/2012

A Bott Pince Tokaj-Hegyalja meghatározó kisbirtoka. Egyike azon műhelyeknek, ahol a legnyitottabb hozzáállás mellett a jövő legtisztábban definiált borstílusai hoznak gyönyörű virágokat. Főszerepben természetesen a termőhelyek vannak, de a Bott édes borokat kóstolva is az az érzés kerít hatalmába, hogy teljesen újszerű árnyalatok bontakoznak a Bodó-műhelyben. Bott Judit és Bodó József borai a makulátlan tisztaságra épülnek. Soha nem keresték a feltűnést. Hozzáállásuk nélkülöz mindenféle erőltetett, öncélú viszketegséget, helyette mindig sokkal jobban örülnek a közösségi sikereknek. Ez is része az említett tisztaságnak, és a visszafogott marketing ellenére érdekes módon, ha külföldi szakemberek Hegyaljára látogatnak, Demeter Zoltán, Szepsy István mellett egyre inkább ezt a birtokot is ugyanazzal kíváncsisággal keresik föl. Igazuk van. Az új, nem rég letöltött 2012-es tételekből kóstoltam a hétvégén a pincénél:

Tovább

Ripka Gergely

Nyitott kóstoló a Terroir Clubban

kézművesebb, természethű tematika

A kötetlenebb hangulatú nyitott kóstolók évek óta rendszeresen látogathatók a Terroir Clubban. Ilyenkor az épp aktuális újdonságok közül néhány tétel kóstolható meg együtt, jelképes összeg fejében. A napokban ezek az érdekességek kerültek bemutatásra a Csillaghegyi úton:

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább
Tokaj aranya, melyet az alkimisták is kerestek

Ripka Gergely

Tovább