Kicsit reflektálva a korábbi, Orsolya Pincés bejegyzésemre - bizony nem példanélküli, hogy házasok, a másikat erősítve eredményesek tudnak lenni egymás mellett a szakmában. Bár míg az Orsolya Pincénél Tarnóczi Zoltán és Turcsek Orsi meglátásom szerint kicsit felosztják egymás közt a terepi és pincei munkákat, addig Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) és Molnár Péter (Patricius Borház) különálló ültetvényekben, egymástól független pincében és márkanév alatt készítik eléggé eltérő vágású, remek boraikat. Mivel Bárdos Saci is megtisztelt személyes látogatásával az üzletben, egy bolti kóstoló keretein belül, s nagy rajongója is vagyok némely borának, ezért mindeképp szerettem volna rá is szánni itt egy írást.

Kicsit reflektálva a korábbi, Orsolya Pincés bejegyzésemre - bizony nem példanélküli, hogy házasok, a másikat erősítve eredményesek tudnak lenni egymás mellett a szakmában. Bár míg az Orsolya Pincénél Tarnóczi Zoltán és Turcsek Orsi meglátásom szerint kicsit felosztják egymás közt a terepi és pincei munkákat, addig Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) és Molnár Péter (Patricius Borház) különálló ültetvényekben, egymástól független pincében és márkanév alatt készítik eléggé eltérő vágású, remek boraikat. Mivel Bárdos Saci is megtisztelt személyes látogatásával az üzletben, egy bolti kóstoló keretein belül, s nagy rajongója is vagyok némely borának, ezért mindeképp szerettem volna rá is szánni itt egy írást.

Annak ellenére, hogy a közös értékek itt is szépen vezetik a két ember munkásásságát, sok az eltérés a két pince stílusában, hangulatában, jellegében. Lehet, hogy rossz az elkülönítés módja, de a Tokaj Nobilis nekem kicsit inkább a kézműves, míg a Patricius Borház a megbízhatóan precíz, technológiai borok mestere! Előbbi kedveli az új dolgokat, a dűlőszelektált borokat, sokszor nőies, félszáraz végeredménnyel, míg utóbbi inkább a klasszikus szikár, kimért, ásványos, száraz fajtaborok és a hagyományos, kiegyensúlyozott aszúk pincészete. Kicsit mintha a borokban a nemek is elő-elő bukkanának a felszín alól. Egy biztos: gyenge bort még egyiküktől sem kóstolhattam.
Sokmindenről beszélgettünk kóstolgatás közben Bárdos Saroltával. Évjáratokról, fajtákról, kezdetekről, napjainkról, címkékről, trendekről, zéró toleranciáról, 12 pontról... Amikor a Kertészetin mindketten végeztek, szerencsés módon mindketten kaptak otthon, Hegyalján munkát Péterrel, (ez akkoriban sem volt általános tendencia a friss diplomások körében). Ketten együtt (azaz külön utakon) olyan pincéknél dolgoztak, mint az Oremus, a Degenfeld vagy a Béres. Majd felkérés a Patriciustól (Péternek), illetve Saci részéről vissza a nagyapai gyökerekhez a Tokaj Nobilissel, Bodrogkeresztúron az ezredforduló környékén.
Barakonyi illetve Csirke-mál dűlők, főleg Furmint és Hárslevelű, édes és (fél)száraz borok, no meg persze aszúk. Szót ejtettünk a száraz borok optimális árintervallumáról, érintettük a nagy neveket is. A 8-as év amúgy a Nobilisnél közel tökéletes év volt minden bortípus terén! Érdemes tehát odafigyelni rájuk most és később is! Minden megvolt, amiről egy tokaji borász álmodhat – mondta Saci. Nem az aszúhoz kellett válogatni a botritiszes fürtöket, mint általában, hanem épp fordítva: a száraz borokhoz kellett valósággal összevadászni az ép fürtöket a rengeteg aszús gyümölcs közt. A botritisz valósággal megyszállta az ültetvényeket, így tökéletes alapanyagot nyújtva az édes borkülönlegességeknek, aszúknak. Ahogy látni is fogjuk, a száraz bornak szánt alapanyagból így végül inkább félszárazak lettek (a borászat egyáltalán nem használ mesterséges élesztőkultúrákat, így a természetes, keresztúri levegőben és pincében éldegélő élesztőkre van bízva, mennyi cukrot óhajtanak alkohollá bontani a szőlő levében, s mennyit hagynak benne a mi örömünkre). „2008-ban a savak is nagyon jók voltak.” - teszi helyre bennünk a dolgokat a borász.
Aki maradékcukor tekintetében zérótoleráns, az nem biztos, hogy úgy fog rajongani a Tokaj Nobilis 8-as boraiért, mint én (de mindenképp érdemes megkóstolni őket). „A 2007-es év is jó volt persze”...a 7-es aszúról sosem feledkezik el áradozni az ambiciózus borászhölgy. - „Pont most töltöttük le, egyszerűen gyönyörű az a bor, meg kell majd kóstolnod!” - mondja lelkesen. A tavalyi, 2009-es esztendő ellenben nem volt ilyen kiugróan nagy év. A száraz boroknak valóval még nem volt probléma, de az édesnek szánt alapanyag nem volt megfelelő. „Nem baj!”-meséli Saci „a 8-as Amicus egy darabig még úgyis kitart, több készült belőle, mint máskor.”
A kísérletezésekre, pincemutatványokra sok idő sajnos amúgy sem marad a borászoknak manapság. Ami elkészült, azt lehetőség szerint minél hamarabb piacra kel dobni... A gyors helyzetfelismerésnek köszönhetően a Tokaj Nobilis borok egyébként 2010 májusától szélesebb közönség számára is elérhetőek lettek. Itt van ugyanis a 9-es Birtokbor (Barakonyi Hársból és Csirke-mál Furmintból), és megérkezett a késői Hárslevelű is.
Mi ezúttal az illatban szégyenlős, de összességében magukkal ragadó, édes sütis jegyekkel rendelkező 2008-as borokat kóstoltuk meg a jóízű beszélgetés közben:

Tokaj Nobilis @ Sárgamuskotály 2008.

Túlzásokat nem éppen nélkülöző bor. Az egyik leghatározottabb egyéniség a Nobilis-palettán. Harsogó szappanillat csap ki a kehelyből. Édes, nektáros virágosság, fehércsoki, vaniliás sütemény, kelt tészta....a muskotály árnyaltabb, kevésbé populár oldala. Jóleső, tanítani való, ha lehet ezt mondani. Ízben a gyümölcsöké a vezető szerep, kissé már-már túlzottan is. Egy igazi vidám, nyárias, behízelgő félszáraz bor, üdítőital helyett. Ananászt és szőlőt idéz a szájban. A cukor jól áll neki, de jó, hogy ennyi és nem több. A savak is dolgoznak, és a muskotály kesernyés lezárása tesz határozottan pontot a bor végére. Kellemes, jóleső, kissé feminin, de érzéki bor. Csakis hölgyek társaságában bontanám. Két nap után sem esik szét. Félszáraz, illatos mezőnyben igen jó opció, mely egyszerűbb egytál ételek mellé is remekül passzol. 6

Tokaj Nobilis @ Barkonyi Furmint 2008.**

Egy sekély termőrétegű, 2 ha-os területet gondoz a Tokaj Noblils a Várhegy oldalában található Barakonyi-dűlőből, melyből 38 % a Furminté. Az újratelepítést ebben a dűlőben 1999-ben (a Csirke-málban 2004-ben) végezték el. Tőkénként 8 rügy, aztán 8 fürt marad csak fönn (melyeket néha még ketté is vágnak a komolyabb alapanyag érdekében). A Barakonyi talaja összetett, mozaikos, többnyire "kőporos" riolittufa málladék alkotja, humuszban szegény, viszont ásványi alkotókban rendkívül gazdag, melyre ez a bor sem cáfol rá...!
A Tokaj Nobilis borok illatban nem valami harsányak. Ezt megfigyeltem az édes és a száraz boraiknál is. A tartózkodó aromákba valósággal bele kell bújni, hogy kivegyünk belőle valamit. Ennek mélyén ásványok, édes marcipán, némi zöldalma és tenger. Ízben hihetetlenül tömör, sós, minerális, vastag. A nyáron még gyümölcsös üdeség tömör, keserűmandulás, almanektáros vaskos ízzé érett meg. A muskotálynál sokkal szebben integrálódott benne a maradékcukor, teljesen beleolvad a borba. Komolyabb, erőteljesebb és látni, hogy még szép jövő előtt áll. Saci pár nappal a kóstoló előtt bontotta odahaza az utolsó 5 palack közül az egyik 2002-es barakonyi Furmintját...nem csalódott a bor eltarthatóságában, pedig az még az erőtlenebb szűztermés volt talán. Ez a bor is napokig egyben van felbontás után. Mindezek pedig sokat elárulnak a termőhely, a fajta és a borász képességeiről is, melyek szépen egymásra találtak ebben a borban, valami jó és egyedi dolgot megformálva. Sokkal jobban tetszik, mint nyáron a Borfesztiválon...érezhetően komolyodott tehát, megtelt több tartalommal. Hossza kicsit lehetne határozottabb, de így is gyönyörű, gyümölcsösen könnyed Furmint. Ízig-vérig kézműves, sőt míves bor a nagy furmintok nyomdokán. 7+

Tokaj Nobilis @ Kövérszőlő 2008.

Az édesség jobban áll a fajtának Saci szerint, mint a savasság. Ízben is, aromákban is eléggé megfoghatatlan, áttetsző bor. Kéreti magát. Az illat akár a Furmintnál, itt is tartózkodó. Némi ananász és (láthatóan Bárdos Sarolta stílusát számomra fémjelző) vajas, vaniliás sütemény, rizsfelfújt csalható elő kis idő után a pohárból. Jóleső édes zamatok, enyhe savak alkotják szerkezetét. Olyan mint egy falat babapiskóta, amit (barack)dzsembe mártottunk, aztán jóízűen majszolunk (mert épp ahhoz van kedvünk). Nem egy bonyolult bor, de nem is annak készült. 5+

Tokaj Nobilis @ Amicus 2008.**

Nagyon enyhe illat megint (érett kajszi és barackpálinka). Később egy nagyon halvány botritiszes illat jelez valamit, némi kandírozott gyümölccsel és fehércsokival körítve, de ez nem sok. Ízben komoly struktúra, gyönyörű, kristálytiszta szerkezet, érezhetően tömör, vastag. Egyszerre telt és jóitalú, remek, letisztult egyensúly. Krémes, gyümölcsös, lendületes, jól esik, jól csúszik. Ismét az elmaradhatatlan süteményes jegyek. Baracklekváros piskótatekercs. (Nem tudtam megkérdezni tőle, de fogadok, hogy Bárdos Sarolta imád sütit sütni otthon a csemetéknek...ha a borai ilyen jól sülnek ki, a sütijei sem lehetnek rosszak.)
Januárban is kóstoltam, de azóta mintha még szebbé lett volna az Amicus. Míg akkor a savak domináltak, most sokkal inkább a kikristályosodott édes érzete hódít...elvarázsol...és leteper. Nagyon könnyű beleszeretni. Hosszú, finom és tartalmas lecsengéssel búcsúzik. Napokon át élvezhetjük ennek a Nobilis bornak is kiválóságát! 8

(Ajánlott oldal, elérhetőség: http://www.tokajnobilis.hu)