X

GYORSSZEMLE

Ripka Gergely

Sauska Gyorsszemle

a következetesség fontossága

Tavaly év végi toplistámon a Sauska eddigi villányi munkássága tavaly ötödiknek jött ki. Jelentsen ez bármit is. A 2006 óta egyértelműen szemeink előtt munkálkodó villányi intézmény sokféle bort letett az asztalra indulása óta, s nekem meggyőződésem, hogy a mai napig messze ők csinálják a legizgalmasabb, s ami még fontosabb legkövetkezetesebb dolgokat nem csak Villányban, de az egész déli országrészben. (Az új évezred fordulóján már készített a pince borokat, méghozzá Gere Attila segítségével; az innen fönnamaradt 'Korai' cuvée-kísérletek pedig több, mint szépen formálódtak az évek folyamán.) A debütáló 2006-os borok aztán szép sikereket besöpörve villantották meg, hogy itt nem csupán a pénzt engedték le a pincébe, hanem sikerült nemzetközi színvonalú tudást, precizitást és profizmust is mellérendelni. A 2007-es évjárat hasonlóan remek folytatást jelentett, ekkor még inkább fölfelé nyújtózkodott a polcokon a Sauska-szortiment, hogy aztán 2008-tól lefelé, az alapoknál is megtörténjen az egyensúlykiegyenlítési-kísérlet (korrekt roséval, sillerrel, vörösben a belépő szintű cuvée 13-al és Cabernet sauvignonnal). Aztán ahogy egy ideig divat lesz megvenni, ugyanúgy divat lesz szkeptikusan vélekedni egy-egy nagy sikerű pince borairól….

Tovább

Ripka Gergely

Tőkések gyorsszemle/#2

tisztán, őszintén

A Mátrai Tőkések haladnak tovább a maguk által kijelölt, rögös úton. Önálló rendezvényeiken évről-évre szebb, tisztább komolyabb borokkal világítják meg, mekkora potenciál és lehetőség van Mátra sokszínű terroirjaiban. Nem rég egy újabb nagyobb lépést tettek a még szélesebb körben való térítés felé: néhány limitált, kézműves tétellel bekerültek az egyik legmeghatározóbb hazai borkereskedéshez is. A borok most is tiszták, fajtajellegesek, kiműveltek, őszinték, sallangok nélküliek. Ahogy azt kell….



Tovább

Ripka Gergely

Bott Frigyes – gyorsszemle

Bott Frigyes, ahogy Bussay vagy Szentesi, az egyszemélyes borvidékek közé tartoznak. Magányos küzdelem az övék, hiszen egyedül, társak és segítő szomszédok nélkül kell megvilágítaniuk egy-egy termőhelyben a lehetőségeket. Bott Frigyes ráadásul kicsivel a mai határainkon túl, a csallóközi Muzslán, Komárom mellett készíti borait, melyek mintha évről-évre szebbek és komolyabbak lennének. Sikerült elnyerni egyik, aztán egy másik komoly kereskedő érdeklődését, amivel pedig megnyílt az út borai előtt, hogy a befogadóképes közönség körében sikereket érjenek el. Elég letisztult a szortiment, melynek bázisát két színben cuvée-k adják, de egyébként roséban, fehérben és vörösben is igen jelentős fajtaborokkal találkozhatunk (olaszrizling, zöldveltelini, hárslevelű, rajnai rizling, kékfrankos és pinot noir). Az alábbi tételeket a Borfesztiválon sikerült megkóstolni.

Tovább

Ripka Gergely

Bakó Ambrus/2011

badacsonyi titán

Bakó Ambrus az év felfedezettje nálam. De alighanem nem vagyok ezzel egyedül. Végre van kiről beszélni Badacsonyból, e balaton-menti menhírré vált ködarabon. Végre van miért beszélni Badacsonyról! Végre mert valaki igazán profin, vakmerően, radikálisan és komoly szándékokkal hozzányúlni a termőhelyhez. Nagyon érdekesek saját kézműves borai is, de a Villa Sandahlnál elzászi élesztőkkel készülő rajnaijai(egészen merészen árazva) alighanem a legizgalmasabb dolgok, amik évtizedek óta Badacsonyban történtek.
Ezúttal az új, 2011-es tételeket kóstolhattam végig egyben (nem rég egy foghíjas sort már közöltem; a feltételek most jobbak voltak a kóstoláshoz: ültetve, optimális hőfokon stb).



Tovább

Ripka Gergely

Tőkések gyorsszemle

újdonságok

A minap alkalom nyílt néhány mátrai bort megkóstolnom az újdonságok csokrából. Márpedig, ha Mátra, akkor naná, hogy Tőkések. Mindig érdeklődéssel figyelem a működésüket. A borok is évről évre szebbek és izgalmasabbak szerintem, amihez a 11-es évjárat is kellő alapfeltételeket biztosított. A három lelkes, fiatal, kézműves borász tételei közül az alábbi érdekességek kerültek most a poharamba:

Tovább

Ripka Gergely

Bakó Ambrus gyorsszemle

Valami jó kezdődött el Badacsonyban

A fiatal Bakó Ambrus két fronton is egész jól teljesített mostanában: a Villa Sandahl, külföldi befektetők által életre hívott pincéjében, s már saját családi borászatában is megvillantotta tehetségét. Aki találkozott már a határozott kiállású borásszal, s borait is kóstolta, annak nem lehet újdonság, ha azt mondom, nem a levegőbe beszél. - Felkészült, tapasztalt, széles látókörrel rendelkező borász. Az ilyen utánpótlás-alapra nagyon nagy szükség van a szakmában. Ami a múlt héten történt a Villa Sandahlnál, az gyász, nem is térnék most ki az esetre a múlt heti elragadtatásomnál jobban.

Tovább

Ripka Gergely

Folly borok – gyorsszemle

Egy badacsonyi hagyaték fölélesztése

Badacsony. Nem rég értekeztem az itteni borokról, a tájban rejlő lehetőségekről. Erről a környékről alighanem, már mindig egy dolog fog eszembe jutni (sajnos nem a kiemelkedő borok, de nem is a Balaton hűsítő vize). Az Eszter hagyatéka című Márai mű és az abból készült film hangulata, képei jelenti nekem a badacsonyi rezdüléseket. Kicsit a műben is leírt, értékes tájba beágyazott badacsonyi örökség témájába vág a Folly Borászat és Arborétum története is.

Tovább

Ripka Gergely

Olaszrizling- gyorsszemle #2

Hol tart ma egyik kedvenc fajtánk?

Elfogulatlanul mondhatjuk, hogy az Olaszrizling a legtöbb magyar borkedvelő szíve csücske. De legalábbis minimum az egyik, melyre büszke, melyet megvéd bárkivel és bármivel szemben, hisz gyakorlatilag csak a mienk, de legalábbis hungarikumként tekintünk rá. Véleményem szerint nincs ez másképp borászaink szerint sem: sokoldalú fajta, mely a hazai körülményekhez edződött, azaz megbízható, emellett a termőhely erényeit is képes megvillantani. De beszélünk-e róla eleget? Foglalkozunk-e a fajta jó hírének kibontakoztatásával eleget? Kap-e akkora figyelmet, mint mondjuk a Furmint (mert az nyilván nem lehet kérdés, hogy szeretjük-e annyira, mint a Furmintot)? Hol tart ma a magyar Olasz?

Tovább

Ripka Gergely

Skrabski – gyorsszemle/vol #2

nyárváró balatoni borok

Bizonyára sokaknak feltűnt - nézzék el nekem -, hogy gyakorlatilag karácsony óta nem írtam másról nagyposztot csak Tokajról. Időszerű volt már lassan kicsit kitörni ebből, akármennyire is erős a vonzódás legészakibb borvidékünk felé. Pár héttel ezelőtt Kurucz Zoltán, a Skrabski Pincétől küldött nekünk hat palackot nagyleshegyi boraiból, hogy nézzük meg, mivé fejlődtek azok pár év alatt. Ez most tehát épp kapóra jött (ha már előtte pár nappal Pók Tamás friss tételeinek szakmai bemutatójáról - bosszúságomra - sajnos lecsúsztam). A hat minta főszereplője a Szürkebarát volt, melyből 2008 és 2011 közöttieket nézhettem meg egymás mellett, illetve bónuszként egy 9-es Kékfrankos is érkezett. Több mint fél éve kóstoltam utoljára boraikat, és nem volt csalódás egyik sem.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nobilis gyorsszemle/#2

biztos alapok

A héten ismét Lengyelországban jártam tokaji borokat a hónom alá csapva. Az értő körökben igencsak közkedvelt "három tokaji borászgrácia" egyikének, Bárdos Saroltának borait kóstoltattam (következő Magyar Konyhában egyébként épp velük közösen lesz interjú). Csupa olyan bor, amihez már volt szerencsém, de az ismétlés soha nem árt. Ezúttal három alapbort sikerült alaposabban megkóstolni a bodrogkeresztúri kézműves borászattól:

Tovább

Ripka Gergely

Takács Lajos: Tokaj először, Somló utoljára

Új álmok Hegyalján, utolsó emlékek Somlóról

Takács Lajos a mai magyar borszíntér egyik legfurább, legsajátosabb figurája. Úgy beszél a borról, ahogy senki más: kicsit flegmán, kicsit naívan, kicsit lazán, kicsit szerényen, kicsit alázattal, de mindig kendőzetlenül és tömören. Nem misztifikál túl semmit, nincsenek lózungok és nagyotmondások, s a borai is ilyen tiszták és őszinték. Aki ismeri ezt az embert, tudja, milyen egyedi nyelvet is beszél. Ma már kevésbé van hírértéke a ténynek, hogy Takács Lajos, a somlói kultborász, elhagyta azt a termőhelyet, ahol együtt élt évekig a szőlőjével, s melyet ő épített, s mely talán őt is halhatatlanná tette. Nem érdekli már Somló. A területek szétszóródtak, a ház pedig gyermekeire vár, hogy majd örökségként döntsenek a sorsáról. Immár viszaköltözött szülőföldjére, Hegyaljára. De mit is csinál ott és milyenek ma ritkaság számba menő somlói borai? Elmeséljük szépen sorban.

Tovább
Új pince Erdőbényén - Préselő...poszt hamarosan ;)

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább