Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?

Különbségek vs. hasonlóságok

Múlt héten **Szepsy édeseket kóstoltunk és alighanem éppen ő volt az, aki aszú alatti boroknál sem bírta megállni, hogy elinduljon egy édesebb, mélyebb tartalom irányába. Mind a cuvée, de később a szamorodni is 100, de akár 200 g/l fölötti cukortartományba emelkedett. Ez a tendencia figyelhető meg több mádi pince mellett *Balassa István vagy ***Demeter Zoltán TokajSweet borai közt, melyek ugyancsak szamorodniként kerülnek forgalomba, igen komoly minőségben. 

Az aszút leginkább ugyebár az különbözteti meg az édes szamorodnitól, hogy egyrészt szemenként válogatják ki a legjobb botritiszes szemeket, másrészt az áztatással plusz aromákat, ízeket kap a bor (de sok esetben az áztatóbor maga is egy elég édes, általában erjedő alapanyag, van ahol konkrétan szamorodni alap). Ehhez képest “a szegény lengyel aszúja”, azaz a szamorodni egész fürtösen kerül leszedésre, nincs válogatás, és amit az évjárat lehetővé tesz, de édesben minimum 45 g/l természetes maradékcukorral (legalább 1 év hordós érleléssel) kerülhet a védett tokaji palackba.

Rábízhatjuk ezt a kérdést a fogyasztóra?

Mintha a borvidék ezt tenné rendcsinálás/optimalizálás/átláthatóság helyett… Egyáltalán van-e azon a szinten akár a hazai vagy a külföldi fogyasztó, hogy átlát ennyi féle minőséget? Alighanem a kérdés költőisége egyértelmű. A fogyasztók kegyeiért és az áhított magasabb árért vívott piaci küzdelem nyomán lettek a kortárs szamorodnik extrém édesek. Ez a jelenség egyébként a borversenyek vaktesztelésén leginkább szembetűnő. Avagy ki ne adna vakon magasabb (aszús) pontokat egy édesebb, teltebb, de szép egyensúlyú tokajira? Értelemszerűen a kevesebb cukrú, klasszikusabb értelmezésű szamorodnik így lamaradhatnak pontszám/lenyűgözés terén (érdekes módon Tokajban maradt meg ez a stílus néhány kevésbé vakmerő pincénél, de bizony korrekt minőség és az eredeti szamorodni elvek mellett). 

Felvetődhet a kérdés, miért nincs egy határozott cukortartománnyal definiálva a szamorodni (legalább) úgy, mint az aszú esetében (igaz ott is csak alsó küszöbök vannak, a csúcsok ott sem transzparensek, kivéve az eszencia). Az árazás nagy szórása miatt végképp nehéz eligazodni a piacon, így birtokmérettől, volumentől és persze a célpiacok szegmentáltságától függően igen változatos a kép. 

Örök példám: bajban lennék, ha egy konkrét boron keresztül kéne mondjuk bemutatnom egy marslakónak, mi a tokaji szamorodni (de behelyettesíthető a szamorodni szó alighanem több más becses hazai bormárkával). Vajon a 60 grammos tokaji szamó, megfizethető árban (ami egyébként életre hívta az 1700-as években ezt a kategóriát) vagy a 200 grammos mádi, 5 számjegyű árral az igazi? De vissza a borokhoz: vajon kikóstolható a szamorodni és az aszú közti különbség? Tippjáték következett:

Oremus édes szamorodni 2017

Illatos, virágos, virágporos, fiatal tokaji illat, érezhetően több helyi fajta jelenlétével. Ízben finom kis cukor, krémes, mégis friss és nem túl hosszú édes bor. Erénye a sok gyümölcs, a könnyed, tiszta ízvilág (bár nem volt vele mindenki ilyen elégedett). Nekem örök origó ebben a műfajban is. 6

Sanzon édes szamorodni 2017

Meglepett, mert korábban szerettem. Visszafogott illat, kiforratlan stílusjegyek: tompa és hiányoznak a gyümölcsök (csak egy kis körte), a hordó érződik viszont erősen, illeve némi illó is. Ízben sok cukor, sok citrus és az illósav itt is jelentkezik. Feszes, szikár utóíz mossa le a cukrot. Összességében nem rossz, rövid, egyszerű és északias karakterű tokaji. 5

Oremus 3 puttonyos aszú 2017*

(5 puttonyos tartalommal az előírások szerint.) Felismerhetően rokon világ az első borral: illatos, virágos, rózsás muskotályosság, oremusos stílusjegyekkel. Ízben magas cukor a meleg évből. Telt, hosszú korty, kis kesernyével. Sok barackos jegy, hosszú, felismerhetően aszús karakter, finom hordóvaníliával a lecsengésben. 7

Hétszőlő 5 puttonyos tokaji aszú 2017

Megint bajban voltam, mert decemberben ez is tetszett, de most halványabb volt sokkal. Hordós illatok, erőteljes érlelési jegyek, amik mintha nem is lennének teljesen tiszták. Marcipán, kevés gyümölcs, nem szerettem bele az illatába. Ízben is uralja a hordó sajnos és a tisztátalan jegyek itt is tettenérhetőek… Kár, hogy most gyengélkedett (mindenesetre aszúnak tippeltem az összhatás alapján).

Pelle Szamorodni 2017*

Ő viszont sokadszorra varázsol el. Enyhe illat elsőre, kis botritisz, barackos, definiált, izgalmas aromák, sok citrussal, fűszerekkel, mádias (aszús) mélységgel. Sűrű bor, remek savak teszik egyensúlyossá, citrusos jegyek díszítik. Hosszú, lekváros, krémes, izgalmas tokaji, szép egyensúllyal, de az átlag szamorodnikhoz képest jóval komolyabb tartalommal. 7+

Gizella Szamorodni 2018**

Nagy meglepetés, simán felfér a dobogóra is itt, pedig a 18-as tokajiakért nem vagyok oda. Sárgadinnyés, déli gyümölcsös, enyhén borsós illatkavalkáddal gyönyörködtet. Meglepően sok sav a meleg év ellenére, de aztán krémes, gazdag, kivételes komplexitású bor, ami nálam már szintén nem a szamorodni ligában futja a köröket. Kimondottan friss barackos, barackmagos, vastag és friss szépség. Nagy bor. 7+ 

*Royal Tokaji 6 puttonyos tokaji aszú 2018**

A guide csillagos pincéinek szép minőségei is kiütköztek. Nekem ő lett az ezüstérmes; egyúttal meglepő aszúkra lehet kilátás 2018-ból! Friss banános, mangós, déli gyümölcsös, barackos illatok. Ízben aztán légies a korty eleje (nem hittem volna, hogy aszú), szerkezetben a 2017-esekhez képest egész más. A korty második fele krémes, hedonisztikus jelenség, sok primer barackkal. Gyönyörű és persze még fiatal bor. 8

*Balassa Szamorodni 2019*

Virágos, almás, direktebb, enyhe illat. Ízben telt (már-már védjegyszerű 210 g/l cukorral), vastag, sok gyümölcs és mellette elég kevés sav. Meleg évjárati/termőhelyi hatást éreztem benne. Barackos, mézes, hosszú íz, ami még javában fejlődik, formálódik, alakul a palackban. Halvány 7

**Szepsy Öreg tőkék Szamorodni 2012***

Egyedi és felismerhető stílus a pohárban! Részletgazdag és még bőven alakuló aromatika, melyben a tipikus Szepsys tercier karakter már ott van: fenyőtű, kapor, cédrus adta muskotályos fűszerességgel. Hömpölygő, hosszú, igazi wow-élmény édesben. Mély, végtelen ízvilág, a meleg évjárat vastagságával. Hedonisztikus édes bor ez is, de mégis vannak eleven, harapható gyümölcsei is, mindez elképesztően szép szerkezetbe foglalva. Megnyugtató látni, hogy vannak biztos pontok a borvidéken (ráadásul a nehezebb években is tartva a szintet: 2012-ben aszút nem készítettek, így ment minden édes alapanyag ebbe a szép borba). 9

UTÓÍZ

A kóstoló során azt kellett megtippelni, melyik bor a szamorodni és melyik az aszú. Heten kóstoltunk, és a hét tételből 4-nél többet senki nem talált el tudtommal. Nálam a Pelle, Gizella, Royal jött ki “atipikusnak” a maga termékkategóriájában, és a többinél is volt fejvakargatás. Azaz kimondható, hogy bizony nem kevés esetben kapunk szamorodniként aszúminőséget a komolyabb pincéktől.