A friss TokajGuide kézirata májusban lezárul. A szerkesztési munka közben ismét lehetőség nyílt a minap néhány száraz tokaji tételt megszondázni egyben…hisz tudjuk, így együtt mindig tanulságosabb a komparatív kóstolgatás, pláne vakon. A 18. fordulóban is TokajDry volt a téma, de most egy kivételével mindegyik új tétel lesz, azaz nem szerepelt korábbi vaktesztünkben! Izgalmas fordulatokra számítottam birtokboroktól dűlősökig (Suba, Hatalos, Kis-Garai stb), a remek 2021-esek most kezdenek formába lendülni. Régóta mantrázott alapigazság, mennyire kulcsfontosságú lenne ennek a műfajnak a konzisztens minősége, hisz sokan kapnának kedvet rajta keresztül Tokajhoz, ha legalább olyan élményt kapnak, mint egy osztrák, német vagy éppen új-zélandi fehérbor esetében. Hol tart ma Tokaj száraz oldala, mit mutatnak a legfrissebb évjáratok? Lássuk a medvét!

A bor még intenzív fejlődési időszakban van, ezt a hullámzó értékeléseim is jól mutatják (0 és 2 csillag között lavírozik, ami azért kirívó teljesítmény). Négyszer kóstoltam változó sorokban és mindig kicsit mást mutat magából egyelőre. Ősszel például kifejezetten nehezen barátkoztunk, de most szép volt. Halvány arany szín. Nemes, elegáns, kifejező illat: érett barackkal, puha körtekompóttal, tiszta birssel és déli gyümölcsökkel. Komplex íz, benne ismét csupa körte és birses jegyek. Fiatal, húsos, lédús és hosszú szerkezet jellemzi. Kiváló, de úgy fest, az évjárat borai még sokat alakulnak a palackban. Tehát nem kell velük kapkodni. (7+)

Szoktam szeretni a pince aszúit, ez most a meleg év áldozata lett kicsit. A 2017-es szépségéhez nem lehet hasonlítani. De hát az aszú egy ilyen évjárathű műfaj! Szép aranyszín a pohárban. Illatában fűszeres, fenyőtűs, bukés kavalkáddal kényeztet. Ízben a 18-ra jellemző magas cukor itt is megvan. Intenzív édes jegyek, nagy koncentráció, de kevesebb finesz a vártnál. Lekváros, aszalt gyümölcsös és nagyon édes aszú a hedonistáknak. Nekem kissé nehéz ezzel az évjárattal így mit kezdeni, mikor Tokaj édes borai a játékos egyensúlyról, a savról (is kéne, hogy) szól(ja)nak...

Bevallom, keveset kóstolok erősített (fortified) édes borokat. Pedig sok szempontból érdekesek a párhuzamok Tokajjal. De azzal együtt, hogy nálunk a természetes édes boroknak van hagyománya, attól még igen hasonló kihívásokkal és piaci nehézségekkel küzd a két régió: az édes borok piaca világszerte marginális, összehasonlítva a száraz fehér, vörös vagy éppen pezsgők piacával. Portó szintén a nagy hagyományokkal rendelkező édes boráról híres, a magasabb alkohol miatt tán még nehezebb helyzetből indul a fogyasztók kegyeiért, miközben az óceántól távolabbi, spanyolokkal határos Douro-völgyben is egyre inkább a száraz borok hódítanak teret. Éger István barátunknak köszönhetően nyílt lehetőségem nekem is kicsit jobban elmerülni Douroban, a rubyk és tawnyk izgalmas világán túl alapborokkal (sőt pezsgővel is) alapozva. Portói nagytotál következik!

Szép aranyszín. Tetszett már sokkal jobban is az elmúlt évben. Ez a palack most kissé rendezetlen képet mutatott: szúrós fűszerekkel, sok citrussal orrban. Ízben magas cukor, rendkívül gyümölcsös, barackosan tobzódó, haraphatóan hosszú korty. Fiatalsága ütközött ki, és hogy még egy kicsit kócos bor, aminek rendeződnie kell a palackban, de kétségkívül izgalmas modern, fiatalos szamorodni-stílust mutat. (6)

Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!

A Winelovers Wine Awards és Expo utolsó napján egész nap ültetett és sétáló programok várták a hazai és külföldi zsűritagokat. Minden teketóriázás nélkül izgalmas édesekbe ugrottunk fejest a mesterkurzus-teremben: szamorodni reggelire 9:30-tól. Évek óta aktuális a téma, pár hete vakon is próbát tettünk, hogy a mai szamorodnik mennyire szamorodnik vagy épp mennyire szinte aszúk (vö. *Balassa, **Szepsy és ***Demeter Zoltán szamók beltartalmát). Kivonták a tokaji egyenletből a 3 és 4 puttonyost, érezhetően felpörögtek az események a szamó körül. Történelmileg a szegény ember aszúja lenne, amit ma gyakran 190-200-as cukorral mégis nehéz helyén kezelni egy 130-as cukrú 5 puttonyos mellett. Több pincénél mindkét műfaj erősen eltolódott a magasabb cukortartomány felé. Sok tehát az áthallás a két kategória borai közt. Nagyon fontos a szamorodni: ez az a bor, ami minden jegyében hordozza Tokaj gyönyörű édességét, miközben megfizethetőségével a gasztronómiában és a “térítésben” is kulcsszerepe van/lenne a TokajDry és a Tokaji Aszú közti sávban. Nézzük a muníciót és üzeneteket mögötte!

Csanaky Mátét a boros közönség a Zsirai Pincék kereskedőjeként ismerhetik. A Mádon, Somlón, sőt Villányban is tevékeny családi borműhely lelkes képviseletét látja el idehaza és külföldön is. Egy jó boros szakember persze szüntelen kóstol, fejleszti a képességeit, tanul: így Máté ruszti WSET-dolgozatához gyűjtött éppen tapasztalatokat akkor, amikor megszervezte azt a kóstolót, melyen vakon kóstoltunk aszúkat és szamordonikat. Kutatásának célja, hogy a tokaji borpalettát körüljárva bemutassa, milyenek egymáshoz képest ezek a borkülönlegességek. Mint ismeretes, szamorodni fronton különösen látványos a magasabb cukor felé való elmozdulás néhány éve, de manapság 5 puttonyosoknál sem ritka a 150 körüli cukor, a 200+ cukorral rendelkező (mádias) aszúkról nem is beszélve. De vajon vakon kóstolva mennyire világos vagy épp összezavaró ez a helyzetkép és mit okozhat ez a fajta “mézédes rendetlenség” a piacokon?

Tart még a Furmint Február. Ilyenkor hagyományosan 10-years-challenge-elni szoktunk Hegyalján, a Pollák család és Tóth Zoltán gyűjtő szervezésében. A Kisfalucska Vendégházban tizedjére jött össze a baráti társaság néhány kellemes borász jelenlétével, boraival, hogy kiderüljön, mire mentek a tíz évvel ezelőtti borok a palackban. Ez a harmadik év, hogy én is ott lehetek. Ezúttal tehát 2012-re kerül a sor, melyről meg kell mondjam, sosem tartozott a nagy kedvenceim közé: meleg volt 2011 nyara is, aztán 2012 szintén, de míg az esős 2010 után a szőlő a talaj mélyebb rétegeiből még tudott vizet felvenni, addig 2012-re bizony szenvedtek az aszálytól az idősebb tőkék is. Botritisz csak a legszerencsésebbeknek jutott (egyikük hivatalos szokott lenni e kóstolóra). Tavaly 2011-ből kevés meglepetés ért, de meséljenek most a 12-es borok vakon 1 és 9 pont között!

A mai nagyposzt tulajdonképpen egy hetekkel ezelőtti gigászi, *Balassa-szamorodniorgia előjátéka volt, ahol is a hedonizmus jegyében vegyesen kóstolgattunk a borász borai mellett kortárs meglepetéseket, régebbi tételeket, de jutott apropó egy kis német kitekintésnek is. A ragyogó este 19 különleges tételét Éger István borgyűjtő jóvoltából kóstolhattam végig, és úgy döntöttem, két részben hozom le a blogon az élményeket, mivel logikailag is szépen ketté bontható a sor. A hajtás után ma az igen izgalmasra sikerült száraz mezőny jegyzetei és pontjai következnek! (Egy hosszabb, összefoglaló a holnapi folytatással, az idei utolsó nagyposzttal érkezik.)