X

3 PUTTONYOS

Ripka Gergely

Hétszőlő 3 puttonyos tokaji aszú 2005.

Az egyik közkedvelt áruházlánc akciós darabja. Nehéz eldönteni, hogy az alapanyag lehetett satnyább vagy a tárolási körülmények kezdték ki a bort, de a lényeg, hogy tud ennél az aszúnál Tokaj is, a Hétszőlő is sokkal jobbat. Illatra is elég tompa, sokkal több díszt várnék tőle még 11 év után is. Gombás, avaros, poros, de elsőre nem is tűnik hibátlannak. Azt gondolnám elsőre, hogy 2004-es, ott voltak ennyire avaros édes borok, 2005 ennél azért szebb aszúkat produkált. Ízre élénk savakba botlok (végre valami határozottság és pozitívum). A nagy kezdeti lendület aztán kár hogy kesernyébe torkollik. A cukor jelenléte egészen visszafogott (bár tudom, hogy a pince nem a hömpölygő édes borairól ismert, de azért ez mégiscsak egy aszú akar lenni, nem?). A korty vége kimondottan rövid és üres. Sherrys, oxidált hangvételű az egész, felejthető aszú, pedig élményt kéne nyújtania.

Tovább

Ripka Gergely

Degenfeld 3 puttonyos tokaji aszú 2008.*

Egy remek évjárat meglepő 3 puttonyosa. A 2008-as aszúkra a remek savak és a gördülékenység a jellemző, nagyszerű egyensúly mellett. Ez itt is igaz. - Gomba, dohány, avar, kandírozott narancshéj illatait árasztja. Ízre friss, fiatalos, még sok-sok év ígéretével. Ismét aszalt gyümölcsöket érezni, de hosszú, aszús komplexitás mellett. Gazdag és csordultig telt édes bor. Kéksajttal és magában is remek volt.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos tokaji aszú 2008

Visszafogottabb illat, mézességgel. Sok cukor, édesebb, hosszabb és a 7-esnél sokkal krémesebb bor, melynek az évjáratból adódóan a savai is jóval élénkebbek azért. Alkoholja és kesernyéje kissé disszonánssá teszi most a képet, de az idő biztosan összedolgozza a kilógó részleteket.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos tokaji aszú 2007.

Narancsos, sárga gyümölcsös illat, melyben 2007-hez képest meglepően kevés az aszús, botritiszes jegy. Friss sav, nem éppen hosszú vagy összetett ízű aszú, de a 3 puttonyos szint jeles és modern példája.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Classic: komolyzene ihlette klasszikus borok

Mád egy kissé elfeledett ősbirtoka a hőskorszakból a Classic, mely klasszikusan szintén azok közé a pincék közé tartozik, akik a magyar piaci harcok megvívása helyett a külföldi kapcsolataikra bízták magukat. Nem is bánták meg. A három tulajdonos közül kettő német, a harmadik magyar. Ő pécsi, komolyzenével foglalkozik, s a rendszerváltás után tért csak vissza Magyarországra. Pécs környéki kísérletek után úgy döntött, hogy a klasszikus zenéhez egy klasszikus borvidék passzol igazán, így Tokaj környékén kezdett önálló birtokot építeni. Aztán 93-94-ben a bátyja is bekapcsolódott a területek felkutatásába, így végül 7 hektárra tettek szert az első osztályú Királyban és a Betsekben, 0,7 hektárra a Juharosban (besorolatlan terület, Szarka Dénesnek készülnek innen izgalmas borai). A hozam 30-35 mázsa/ha körül mozog. A birtok az édesorientáltságú pincék közé sorolandó. Néhány éve kevés száraz bor mellett alapvetően a cuvée-ben és az aszúban próbálnak minden évben domborítani.  Aszúból évente két féle készül, melyek 3, 5 vagy 6 puttonyosok, illetve aszúesszenciák lettek.

Tovább

Ripka Gergely

Látogatóban a Dobogó Pincénél

Megnyugtató arányérzék a falak között is

Nagyon régóta tervezem, hogy fölkeresem Tokajban Zwack Izabella meglepően kis méretű birtokát, de maga a Dobogó-csapat is annyira kicsi, hogy a borász Domokos Attila sajnos/nem sajnos igencsak elfoglalt, rengeteget van úton (Zwack Izabelláról nem is beszélve, akiről köztudott, hogy tulajdonképpen folyamatosan úton van). De mikor legutóbb ismét dolgom volt Hegyalján, úgy voltam vele, hogy ezt a hiányosságot most már pótolni kell. Simon Erika, az iroda vezetője pedig föl is ajánlotta emailemre, hogy körbevezet ő is szívesen, ha nem ragaszkodom a borász személyéhez. Nem ragaszkodtam.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos tokaji aszú 2007.

Illatos aszúbor, bár csak 5%-a muskotály (számtalanszor kiderült már, hogy a fajta exhibicionista énjének elég pár százalék is). Illatos, mézes, propoliszos, méhviaszos buké, melyben a botritisz eleinte alig-alig van jelen (egy nap után beerősít). Késői szüretes légiességet mutat. Ízben talán egy fokkal intenzívebb, melyben a primer gyümölcsösség a meghatározó. Savai a korty elején robbannak, a cukra is tekintélyes (119 g/l), mely az íz végén főszerepet is kap (kevesebb élénkséggel, de 2007 ilyen aszúkat adott). Szép fa, krémes simaság és narancs. Közepes hossz, laza könnyedség, remek ihatóság (végén árnyalatnyi kesernyével), de nem érzem azt, hogy a pince szamorodnija vagy late harvest cuvée-je mellett bármi újat kaptam volna. Profi bor ez, nincs vele gond, de az én eddigi élményeimből összerakva a képet, egy felejthetetlen aszúborban egy árnyalattal több mélység és hossz okoz igazi megdöbbenést (melyet viszont az Oremus 5 és 6 puttonyosai maradéktalanul hoznak).

Tovább

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java/ Vol. #3

olvasnivaló egy hosszú hétvégére

A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Tovább

Ripka Gergely

Mindszenthavi mulatság/2011.

Program a szemnek, a szájnak, a léleknek (nem csak borisszáknak)

Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud az a része a Tokaji borvidéknek, melynek hangulatához nagyban hozzájárul, hogy nem főútvonal mentén helyezkedik el, kicsit kiesik a látómezőből (a 37-esről Tarcal után leágazó 38-ason keressük). Ez kellő romantikát, meghitt hangulatot ad ezeknek a kis takaros, eldugott településeknek, ahol ezen túlmenően rengeteg kiváló adottságú terület, történelmileg is jelentős dűlő található. Elég csak a Lapisra, Barakonyira, Henyére gondolni. Tudjuk, számos fontos borászatnak van erre területe, ám a legtöbben nem itt élnek, nem is itt készítik boraikat. A helyi nagyok közül a Dereszla és a Patricius a legjelentősebbek, de zömében a kis családi pincéké a főszerep errefelé, melyeket az év minden szakában érdemes meglátogatni jó borért, jó szóért. Ahogy már pár hete beharangoztuk: október 8-9-én Mindszenthavi Mulatságot rendezett a környék néhány aktív borásza és barátaik.

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 3 puttonyos Tokaji Aszú 2003

Kíváncsian vártam ezt a bort, mert a 2000-es évjárat hasonló év is volt, és az az Oremus 3 puttonyos bontotta le bennem anno a falat az édes borok felé (emlékszem, még anno Marci, egy jópár napja nyitva lévő, dugósgyanús palackot hozott el a boltból, melyet egy vevő hozott vissza...még soha addig nem éreztem borban olyan gyönyörű barackosságot, csodás édesség mellett olyan szép egyensúlyt). Színben halványabb borostyán. Ez illatban elég szolid, alig kivehető jegyek. A megszokott kajszibarack például egyáltalán nincs jelen, inkább a narancs(héj) a főszereplő, némi vaníliával. Ízben sem harsány, nem lehet magas a maradékcukra (szinte félédes), abszolút "borszerű", nem annyira aszús vagy végletesen desszertszerű. Savai, alkoholja, záró kesernyéje viszont elég határozott. Fiatal és könnyű édes bor, egy kissé halvány árnyalatokkal (pláne, ha az árát is hozzávesszük). Az Oremustól azt hiszem, nem ezt a 3 puttonyost fogom megjegyezni (a 2000-es, 2002-es talán kifejezőbb lett ebből a műfajból).

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább