Szamorodnikat kóstoltunk vakon. A cél az volt, hogy szárazban és édesben is elmerüljünk kicsit, hol is tart a borvidék, s közben válaszokat keressünk a múltban és a jelenben. Sikerült egy elég szép borvidéki merítést összehozni, levonva a tanulságokat ebben a felettébb fontos borkategóriában.

Izgalmas univerzum a szamorodni Hegyalján. Mindkettő stílusnak, a száraznak és az édesnek is megvannak a maga korszakos sajátságai, stílusbeli különlegességei, amik természetesen megannyi különféle értelmezést adtak ezekhez a fontos tokaji borokhoz. Azt tudjuk, hogy a szamorodninak volt egy őse, noha az a bor még egyben tartalmazta az aszú és a szamorodni alapanyagát (nem szemezték ki). - Az aszúszőlőbor/főbor korszak után (1500-as évek), amikor az aszú hirtelen sikersztori lett (1630-as évektől) végülis 1655-ben jött egy királyi rendelet, aminek köszönhetően az aszúszem adómentességet kezdett élvezni. Hirtelen mindenki aszút akart! - A fogyasztó is és persze a bortermelők is. Ezidőtájt a fürtösen feldolgozott borok (főbor) tehát ki is koptak a tokaji palettáról, hogy 150 év múlva Mária Terézia idején lengyel elnevezéssel szülessen újjá, melyet ma is szamorodniként ismerünk. Az pontosan számomra nem ismert, hogy a száraz és az édes kategória egyszerre indult-e el, de azt tudjuk, hogy a szegényedő lengyelországi piacok voltak a fő felvásárlói ezen boroknak, így alakulhatott ki a szláv elnevezés is. 

Abban a legtöbb borász, a nagy öregek és a fiatalok is egyetértenek, hogy akár aszúztak (17. Század első felétől), akár nem (17. Század előtt), a borok Hegyalján biztos, hogy a legtöbb évjáratban többé-kevésbé botritiszes fürtrészekből készültek (alighanem korunkban, azaz csak 2000 után indult el a botrtiszmentes gyümölcsért folytatott módszeres szüreti technológia, küzdelem és féltés, ami aztán a száraz szamorodni érlelt, kesernyés ízvilágát végképp kiszorította a borvidéken, de talán az elmúlt években mintha kezdene újra érdeklődés tárgyává válni mint különlegesség). 

Azt is kimondhatjuk, hogy a száraz szamorodni talán a (leg)mostohábban kezelt tokaji műfaj, hiszen mindigis hosszú érlelést igényelt; vélhetően idő közben alakult ki a darabban tartás gyakorlata, ami élesztőhártya alatti érleléssel ruházta fel a borokat. Ez a metódus egyes források szerint egyfajta melléktermék kármentéseként alakult ki: a lengyelek azt mondták, hogy az a bor, amit a kereskedők nem vettek meg, és darabban is elállt, az valóban időtálló bor. Persze azt is tudja mindenki ősidők óta, aki borral foglalkozik, hogy a legjobb bor meg az, ami el van adva (ki is van fizetve). Tehát kicsit vaskarika fából ez az eredettörténet, hacsak nem például háború, válság vagy egyéb ok miatt maradt a bor a pincében (ebben az esetben lehet benne ráció).
A legtöbb forrás arról számol be, hogy a tokaji bort (teli) hordóstul következő évben a kereskedő elvitte (többnyire észak felé: Felvidék és onnan tovább északabbi nagyvárosokba). Így hártya nem alakulhatott tehát ki; amíg zötykölődött a hordó a szekéren, addig ért benne a bor, illetve a kereskedő aztán a saját pincéjében érlelte mondjuk Krakkó egyik belvárosi épülete alatt, ameddig el nem fogyott... az is lehet, hogy a hártya eközben alakulhatott ki, ha például jött egy háború, járvány vagy kisebb recesszió és megtorpantak az eladások. Valaki rájött, hogy ez a bor ettől lesz különleges, talált rá vevőket: ez is lehet egy magyarázat a darabban való érlelés elterjedésére. Azt azért ki lehet jelenteni, hogy borászok részéről elég fontos minőségi követelmény, kvázi alapszabály hosszú idők óta, hogy a boros hordónak mindig tele kell lenni. A hártyás érlelést tehát vannak borászok, akik mégis természetes/hagyományos tokaji gyakorlatnak vélik, míg mások szerint "kényszer szülte", netán "kívülről jött jövevény", esetleg "a múlt rendszer hagyatéka", ami szembe megy kissé a klasszikus és mai tokaji megoldásokkal. 

Az biztos, hogy ma a Tokaji Borbíráló Bizottság (TBB) elvárja a darabban érlelt, aldehides jelleget, ha száraz szamorodninak terjesztenek fel egy bort. Sőt sajnos esetenként olyat is hallunk, hogy ennek hiányában nem enged át jelölteket. Három izgalmas és eredett száraz tétel után jönnek az édesek.

Az édes szamorodniba bár többször botlunk, mint a kissé elfeledett szárazba, nem mondhatjuk, hogy egységes képet mutatna a borvidéken belül. Öröm, hogy egyre többen készítik, hisz a szabályok (érlelés, alkoholtartalom stb) lazultak az elmúlt évtizedekben és fegyvertény, hogy a vízfehér fél literes tokaji palackot lehet hozzá (ki)használni. Szepsy így például 2007 után el is hagyta a cuvée-t, Demeter Zoltán a 2016 előtt használt főbort, s azóta csak szamorodnit készítenek aszú alatti édes kategóriában. Szepsy elmondása szerint a szamorodni lehetett korábban az a tokaji bor, mely a szélesebb rétegek édes bora volt, s ami így egy közismertebb tokaji stílus volt, mint mondjuk az aszú, mely mindig a tehetősebb méltóságok itala volt.

Több pincénél párhuzamosan fut egy töppedtebb (olcsóbb) késői szüret és egy botritiszesebb (drágább) szamorodni stílus, mondván, a (világ)piac szegmentált. Ám érzésem szerint a leginkább az zavaró, hogy édes szamorodnin belül találunk 60-70 gramm cukortól 250 g/l-ig nagyjából mindenféle bort (utóbbi bőven aszú szintű vonásokkal). Okafogyottnak érzem kicsit azt, hogy ezeket a műfajokat próbáljuk egzakt néven nevezni, holott óriási az áthallás a cuvée-késői szüret-főbor-szamorodni-máslás-fordítás vagy akár aszú kategóriák közt mind cukorban, mind botritiszességben, mind ízvilágban és ezekben nem is lesz soha konszenzus (a zűrzavaros és önkényes árazásról nem is beszélve). Értem, hogy az alapanyag és a technológia más, de így a műfajok együtt nem adnak ki pozitív szinergiát, nem erősítik egymást a piaci káoszban, sőt….

A fogyasztó sajnos 300-400 év útán sem igazán érti a különbséget a szamorodni és a fordítás közt (jó, ha az aszút be tudja fogadni). Ezért az én vízióm továbbra is azt diktálja, hogy a vízfehér tokaji palack az aszút illeti meg és alatta egy logikus cukortartományban (cca. 80-200 g/l) korlátozva és egy egységesebb (új tokaji palackos) TOKAJSWEET kategória a nemzetközi kommunikációban nagyobb hatásfokkal működne. Alatta kisbetűkkel vagy a hátcímkén a leírásban ragyogóan el lehet mesélni azt, hogy az aszútészta, netán aszúseprő felöntésével készült-e vagy épp úgy dolgozták fel “ahogy termett”. 

Sosem fogják ezt megszavazni a hegyközségek, pedig ha jobban belegondolunk, a fogyasztót és a borászatot is sajnos/nem sajnos egyetlen dolog fogja igazán izgatni: rendelne-e még egy pohárral/palackkal az adott édes tokajiból a kuncsaft vagy sem. A többire a fogyasztónak sajnos nincs ideje, viszont kiváló témája lehet meghitt borvacsoráknak, patetikus pincebejárásoknak és színes-szagos szóróanyagoknak, weboldalaknak, online bejegyzéseknek stb. Az hogy a borok egységes köntösben vannak felöltöztetve, az a világon semmit nem fog levonni egy máslás, cuvée vagy más önálló tokaji bortípus szépségéből, ahogy a borászati teljesítményből sem.

1. Bott Pince “Botritiszes Szárazbor” 2017
   Világos árnyalat. Nem volt hártya alatt, nem is kerülhetett száraz szamóként forgalomba. Ez a tény persze a bor jellegére is masszívan kihat. Halkabb jelenség a műfajon belül. Finom gyümölcsök, tiszta, enyhén füstös jegyek, alig észrevehető gomba, érett barack. Kerek, enyhén kesernyés, tiszta íz, nem túl hivalkodó botritisz és gomba. Elég (mogyoró)krémes, vastag és hosszú korty. Abszolút lightos, nem közhelyes száraz szamos érleltség. Nagyon izgalmas simaság. Inkább botritiszes száraz tokaji textúra, viszont még okozhat bőven meglepetéseket fejlődése folyamán... 6

2. Samuel Tinon Száraz Szamorodni 2009
   Mély, borostyán szín. Masszív oxi, hártyás, kenyérhéjas, erős. Széles, kesernyés, kenyérhéjas erős szamorodnisság. Sok dió, zöld dió, klasszikus vonal. Hosszú és összetett. 6+

3. Pajzos Száraz Szamorodni 2011
   Sötétedő szín. Részben darabban tartott (3-4 hónapokra). Intenzíven bukés, szinte primer jegyek, ami a tiszta muskotályból fakad. Illatos, virágos, aszalt szilvás jegyek, benne a fajta felismerhető, de itt találjuk a legtöbb gyümölcsöt is. Finom kesernye. A régi és a modern határán. Ízben is fiatalos, vannak gyümölcsök is szépen, szinte húsos, bukés íz, messze nem olyan száraz, mint a sor többi tagja. Sok keserű diós, sőt étcsokis jelleg, finom savakkal, sóssággal, mazsolával, kávéval és dohánnyal. Megjelenik benne egy izgalmas vörösboros szárítás is. Szép összkép, egy nem szokványos száraz szamorodniban. 6

4. *Disznókő Száraz Szamorodni 2015
   Színben fiatalos szalma. Eltéveszthetetlen zöld diós, gombásan botrtitiszes, kenyérhéjas, kávés jegyek orrban. Jellegzetes és tipikus formavilág. Ízben rusztikus, de széles, kimondottan hosszú és nagyon eklatáns példa a műfajra, sok dióval, kesernyével, de tiszta, egyedi és nemes ízekkel. Ha be kéne mutatnom a klasszikus száraz szamót, őt választanám iskolapéldának. Utóízben sok dió és csontos, szárító savak. 6+

Ha készen álltok az édes köre:

1. *Disznókő édes szamorodni 2017*
   Szép sárga gyümölcs, finom botritisz, tiszta, elegáns, kecses vonások (nagyon enyhe szúrós illó, de nem vészes). Finom cukor, fiatalos, modern, krémes, meleg év lehet. Egyensúlyos, de savakban kicsit tompább. Nagyon puha és jó ivású, közepes hosszúsággal. Tiszta zamatok, finom édesség. 6+

2. Tállya Édes 2018
   Az illat nem túl megnyerő. Borsó, zöldségek, nem igazán tiszta és szép (fiatal és fejlődő is). Friss, körtés, birses, pürés íz. Finom és szép tiszta zamat, nem túl hosszú, tiszta gyümölcsök ízben. Kár az illat furcsaságaiért kicsit. 5+

3. Degenfeld Szamorodni 2016*
   Finom, friss egzotikus gyümölcsök, tiszta, mély és ölelő karakterű illat, vanília, szépen definiált hordó, modern iskola. Könnyed, légies íz, sok hordóval itt is, de finom, érett sárga húsú gyümölcsök is színezik a kortyot. Nagyon fiatal még. Friss savak árulkodnak az évjáratról és szépen érezni a cukrot is elejétől a végéig. Tankönyvien tiszta, modern tokajiság. Sokáig él a palackban. 6+

4. Pajzos Szamorodni 2014
   Elsőre ismét tompább, nyúzottabb jegyek, némi hordóval, kandírozott narancshéjjal, citrusokkal, aszalványokkal, hidegen sokkal szebb. Ízben mélyebb érettség, kicsit a cukor sűrűbbé, töményebbé teszi a kelleténél. Némi sav jól esne a lendülethez. Hihetetlen, hogy vakon olyan, mintha meleg év lenne. Nagy test, sűrűség és majdnem aszús koncentráció, kevés vitalitás. Az eleje kissé üres, de egyedien tömör szövet a korty közepén, nagyon édes lecsengéssel (főleg, ha felmelegszik a pohárban). Lassan érdemes kibontani (alaposan behűtve). Fiatalon nagyon szerettem, most kicsit már kezd halványulni fénye. 6

5. Szepsy Szamorodni 2013
   Pici illó szúr bontás után (pár nap a hűtőben, és eltűnik), sárga húsú, érett déli gyümölcsök (mangó, maracuya), sok botrtiszes jegy. Sűrű, édes korty, hosszú, vastag, mézes, rengeteg húsos zamat, barackkompót. Sajnos az évjáratra jellemzően elég alárendelt a sav, és a cukor dominál, elfed minden mást az ízben, ami az egyensúly rovására megy (nehéz inni, márpedig ez egy szamorodninak szerintem alap erénye kéne, hogy legyen)… Ezt is hűtsük be alaposan! Fiatalon sokkal szebb volt. Most vakon kóstolva ez 5+ (nem vakon, túlhűtve is max. 6)

6. Kikelet Szamorodni 2016*
   Fiatalos szín. Nagyon szép fehércsoki, emelkedett illat, nemes, tiszta és modern, csurig tele primer jegyekkel (jelen állapotában egy kis kén fedi, de érzésem szerint el fog az tűnni gyorsan). Friss, fiatalos és elegáns szamorodni, kevesebb cukorral, primer fehér húsú gyümölcsökkel, fehér csokis édességgel. Légiesen könnyed textúra, filigrán savakkal támogatva az őszibarackosságot. Még fejlődő szerkezet. Napokig alakul felbontás után. Idő kell neki a palackban, de kecses, makulátlan, bájos, törékeny löszös jelenség… 6+

7. Szent Benedek Szamorodni 2012
   Mézes tea, szép érettség, alma, körte, elég rendhagyó illat. Ízben is almás, almaleves jegyek. Egyedi ízek és textúra. Sok cukor, kevesebb sav, érezhetően már lazább lendület, de ez ebből a meleg évből így is szép teljesítmény. 5+

Ráadás:
Barta Aszú 2019 (M): Furmintfan kollégát kocsival aznap én vittem fel Pestre Mádról, és út közben áttöltött az egyik üres palackomba egy friss aszúmintát Bartáéktól... Amolyan meglepetés, nem vakon. Kirobbanó, friss, fejlődő, enyhén szúrós illat. Sok fehér gyümölcs, zöldalma és körte. Nagyon fiatal. Krémes, hosszú, enyhén kénes, elképesztő sok cukorral. Mézesség, nektáros sűrűség. Vastag, mádiasan széles bébiaszúminta. Komoly szerkezet, szinte kész jelleg, fehér színek, éterien tiszta zamatok mindenütt.

PROGRAMAJÁNLÓ:

A következő, egyben az idei utolsó TokajMagic-re EGY HELY VAN MÉG: TopAszúk//2016

Dátum, helyszín: November 26, 18.00; Borganika Stúdió

További részletek itt érhetők el a borsorral együtt.

Jelenkezni itt lehet emailben: hello@tokajmagic.hu 

Vagy telefonon: +36 20 244 60 97