x

Ripka Gergely

A Nagy Moseli Utazás

Riesling-leckék felsőfokon

Még csupán február közepe van, de az évem máris bővelkedik felejthetetlen nemzetközi borkalandokban. - Tar Feri alighanem az év borsorát prezentálta múlt csütörtökön a Carpe Diemben. Egy éve kaptam hideget és meleget is arra vonatkozóan, hogy az ő borválasztékát emeltem ki itthon legkomolyabbként egy évvégi portrésorozatban. A sokat megélt kereskedő azonban tényleg olyan missziót vállalt fel, melyet idehaza nagyon kevesen tudnának.....sikeresen. – Gyakorlatilag csak magas árszínvonalú borokat terjeszt. S immár nem csupán a választék bitang erős, hanem itt van hozzá a Zoltán utcában a méltó zarándokhely is a komoly borok rojongóinak. A Carpe Diem olyan szakmai műhely lett, ahol jönnek-mennek a borszakírók, borászok, expat-borfanatikusok, egymásnak adják a kilincset a sommelier-k, kereskedők, világlátott, „sokat kóstolt” arcok. A borlapon csupa izgalmas tétel, melyben mindenki talál magának exkluzív borélményt. Szóval hiánypótló az egész vállalkozás, és bízunk benne, hogy tart már ott a pesti boros közélet, hogy egy ilyen közösségi tér örökké működjön, sőt vendégkörében gyarapodjon.

Megint hosszú lett a bevezető, pedig megannyi fontos közölnivaló jön még. A téma tehát Tar Feri számára szinte hazai pálya: Mosel, rieslingek, kiegészülve pár saar-ival, szám szerint összesen 12+1 csiszolt gyöngyszem, csupa élvonalbeli név, évjáratok, termőhelyek, stílusok.

A rizling még mindig, töretlenül a kedvenc fehér szőlőfajtám. A legfelvillanyozóbb (electrifying) bor, ami létezik a világon. Bárki kipróbálhatja: akár rosszkedv, depresszió ellen is tökéletes orvosság tud lenni, annyi hihetetlen, vidám frissesség, boldogság szorult ebbe a fajtába. Moselt számomra a komplexitás teszi mégis páratlanul különlegessé a rizling-univerzumban. – Mosel a bizonyíték, hogy a világ legjobb száraz fehérborait pont a néhány grammnyi édesség teszi igazán széppé. Ez fontos következtetés a mi Tokajunk (furmint, hárslevelű) szempontjából is...ám ez a ragyogó sor nem csak ezt a váratlan párhuzamot, fontos konklúziót tartogatta. Kezdődjék a tánc, öveket becsatolni, életem meghatározó fehérboros utazását fogom most elmesélni:

 

Knebel Hamm 2011.

Meleg évjárat. Meleg hangú, krémes az illata is Moselhez vagy pláne az északibb Rheingauhoz képest. Aztán szellőzve virágos, grapefruitos, citrusosságra vált. Meglepő, mennyire fejlődő az illat, még messze nem érte el a bor fejlődésének zenitjét, petrolt is csupán diszkréten érezni. Ízben akad egy kis maradék CO2, textúrában is megvan a krémesség (nagyon kevés cukorral), hajszállal hömpölgyősebb, mint ami a fajtától megszokott. Ettől kicsit nehézkesebb lesz, az utóíz is melegít, halvány gumissággal.  Szép, profi munka, de meglehetősen atipikus moseli. Vártam volna még savat, gyümölcsöket. Így 6

 

Knebel Uhlen-R 2011.•

Gumis, citrusos, érett déli gyümölcsös buké. Sokkalta hosszabb, simább, de szélesebb ízt is mutat a Hamm után. Nagyon szépen integrált benne minden: a cukor, a gyümölcs, utóbbiból sokkal többet lehet érezni benne, végre megkapom azt a csiszolt, szépséget, életvidámságot, ami ezt a fajtát különlegessé teszi. Ez már nagyon komoly darab. 7+

 

Heymann Löwenstein Röttgen 2014.

Moseli és hazai értelmezésben is intézmény ez a pince. Rizlingfanoknak szükségtelen bemutatni, nekem is az első nagy reisling-élmények egyike volt sok évvel ezelőtt. Teljesen más karakter: fűszeres, puskaporos, sós és borsos, döbbenetesen komplex illat, némi héjas aromatikával. Ízben ismét érezni pezsgést, de mindenekelőtt rajnais feszességet mutat, amire rálép egy kis bizarr disszonancia is: gyógyszeresség, multivitamin pezsgőtabletta. Minden különcsége ellenére tetszenek sárga gyümölcsei, tetszenek a hűvös év fickós savai, szárító utóíze. 6+

 

HL. Uhlen Blaufasser Lay 2012.•

Ugyancsak hűvösebb év. Tiszta az illat: füstös, puskaporos, ami aztán szépen átalakul zöldes citrusokká. Ez is nagyon sima, példásan ölelkeznek eggyé alkotóelemei, teljesen varratmentes és gömbölyded a korty. Nagyon szépen díszíti a cukor, gyönyörű gyümölcsös ízben érve véget, hosszan! (Kilencven pont körül járunk.) 7

 

HL. Uhlen Roth Lay 2011.••

Ismét a meleg 2011. Fél évvel később kerül palackba, mint a pince többi bora.
Döbbenetesen citrusos, primer illat hat év után is! Összetéveszthetetlen HL-es elegancia. Ízre érezni a nyelven a pezsgést megint, mégis cizellált, élénk savakkal muzsikál a korty, a végén olyan zamatos és friss trópusi gyümölcsöket felvillantva, hogy ennyi év után ezt el se merem hinni. Száraz a lecsengés, minden édes mellékzönge ellenére. Vibrál, csupa szilajság, amitől gasztronómiában is kivételes értékkel bír. Hatalmas élmény. Fehérbor aligha tudhat ennél többet, pláne 5 évesen. 8

 

Clemens Busch Marienburg Riesling Grosses Gewachs Rothenpfad 2007.

Biodinamika, visszafogott kén...ismerjük a képletet, és azt is, mit eredményez gyakorta az ilyesmi. – Sejtéseink nyomban pedig be is igazolódnak: oxidált, kénszegény hangulat, amolyan sherry-száraz szamorodni vonal, és makulátlanul tisztának sem lehet nevezni (mintha dugós lenne). Tíz éves, de a 2011-esek után azért még mutatóba várnék itt is kedveséget, bájt, gyümölcsöket, de hiába. Szájban egyébként szerkezetre egész meglepő. - Rétegzett, hosszú, jó benne a cukor is, sima felszínű a korty. Komplex ízzel bír, kár, hogy a száraz szamorodni-érzet a kortyot is körbelengi. 4/5

 

Loch Herrenberg Stier (Saar) 2012.•

Számos hazai autentikus borászunk rajnais példaképe a Loch. Ami azért is éredekes, mert ennél a rizlingnél éreztem először, hogy hajaznak rá a komolyabb magyar példák is. Moselhez képest viszont  kilép a mátrixból. – Viaszos, ananászos, gazdag illat, igazán rajnais. Húsos, hosszú, lédúsan gyümölcsös a korty. Remek savak adják a peckességet ebbe a zamatos, sárgás tónusú, valóságos déli gyümölcsorgiába. Mégis melegebb, puhább a tapintása az előzőekhez képest. A korábbi pincéknél jellemző fókuszhoz, illesztésmentességhez képest itt némileg külön-külön is kiérezni a bor alkotóit, elmozdulnak egymáson, de ez cseppet sem zavaró. Nem annyira integráltak a részletek (még?), de tobzódó gyümölcsei felejthetetlenné teszik. 7+

 

Loch Herrenberg Quasaar (Saar) 2012.•

Üdébb, frissebb, sokkal citrusosabb, tropikálisabb illat. Pici pezsgés ismét megvan, aztán édeskés karakterű a korty második fele, hihetetlen ízorgia: savval, cukorral, egzotikus jegyekkel (15-20 g/l cukornál járunk). Érettek, imádnivalóak a gyümölcsei. Teste karcsú, fiatalos, szinte gyümölcslés szerkezet, egészen behízelgő. 7+

 

Loch Schlangengraben Riesling Alte Reben (Saar) 2011.••

Elsőre kissé zárkózott az illat, ami nálam mindig azt jelzi, hogy a bor még javában fejlődik, változik. Mély, krémes, termőhelyközeli hangulat. Szellőzve egy nagyon emelkedett, gyümölcsös, fiatalos rajnai karaktert érezni benne. Ostromolják a szájpadlást a savai. Magas szerekezet, hihetetlen vitális struktúra jellemzi. Feszes, virgonc, cizellált, miközben kellőképp testes is. Minden rieslinges kifinomult paraméter megvan benne, hogy a legnagyobbak közt lehessen emlegetni. Rendkívüli bor. 8

 

Peter Lauer Kern (Saar) 2008.••

Elsőre redukció, kénes gumisság, fülledt fűszeresség jön belőle; de szellőzve gyorsan változik: mangó, ananász, ismét trópusi gyümölcsök, citrusok játsszák a főszerepet, mindezt képes kilenc év után (de ez magyarázza a ként is...valahogy tartósnak kell maradnia ezeknek a finom szekezetű, mardékcukros, alacsony alkoholú boroknak).
Botrány. Ízre a legszebb sav-cukor arányt mutatja, ami létezik. Kecses, sima tapintású, selymes, kedves, tökéletesen illeszkedő alkotók. Ideális érettségben lehet. Az előzőek után egyáltalán nem egy hivalkodó rizling, mégis tud mindent, amit a fajtától elvárhatunk. Nincs nagyon mit magyarázni szépségén. Vastaps. 8

 

JJ. Prüm Graacher Himmelreich Spatlese 2011.•

Elsőre kimondottan kénhidrogénes, melyet bizonyára a magasabb cukor és az alacsony alkohol indokol újfent. Aztán a levegőn hamarosan megkapjuk a zöldes citrusokat is, de ezt a fajta kettősséget itt már nehéz elnézni: csorbul az illat.
Fehér, olvadó húsú gyümölcsei aztán kárpótolnak sokmindenért: őszibarack, vajkörte, ismét gyümölcsnektárra emlékeztető textúra. Tobzódó, finom édes ízek rétegei épülnek egymásra a kortyban. Hihetetlen szép és kedves. Az illat miatt azonban ez most így 6+

 

JJ. Prüm Wehlener Sonnenuhr Spatlese 2014.•

Soron kívül egy hosszabban szellőzött, frissebb évjárat is előkerült kompenzáció gyanánt, hogy lássuk, mennyire sokat alakul, szellőzik egy ilyen szintű Spatlese. Zöldes, déli gyümölcsök illata árad belőle makulátlanul: tiszta kivi, szép késői szüretes illattal.  Ennek is van egy gyümölcslés, szörpös karaktere, ami nyilván az alacsony alkohol miatt is adódik. Sokkal izmosabb a sava is, hűvösebb benyomást kelt a bor (évjárat). Feszesebb, gyümölcsei ízben is a citrusokra épülnek inkább és némileg rövidebb, lineárisabb, kiszámíthatóbb, mint a teltebb 11-es bor volt. 6+

 

JJ. Prüm Wehlener Sonnenuhr Auslese Goldkapsel 2011.••

Igazi legenda (húszezer fölötti árban). Csodás késői szüret jelleg. Szép petrolosság, kiegészülve déli gyümölcsökkel, barackkal. Ízben finom édesség, krémesen és sok-sok barackkal megint. Rendkívüli gazdagság, talán itt is az igazi, kimunkált testet hiányolom. Nem légies a bor, de mégsincs meg benne az a mélység és masszivitás, ami egy tokajinál magától értetődő. Persze én kérek elnézést, egyáltalán nem a tokajiak hangszerein zenél ez a bor. Pont könnyed eleganciája teszi izgalmassá, gyönyörűvé, sajátos sav-cukor játéka pedig egyéniséggé. Ilyet csak Mosel tud. 7+

 

Tanulságok:

Nemzetközi etalonokat kóstolni mindig tanulságos élmény. Ez a blog alapvetően hazai, tokaji borokra összpontosít. Volt/van egy (jópárezres) boros koordináta rendszerem, de volt/van hova felzárkózni is (ez az év pedig úgy tűnik a fejlődés jegyében indul). Aki borral akar foglalkozni, egyáltalán  nem mindegy, milyen értelmezési tartományban kóstol. Milyen gyakran hangzik fel a cinikus kérdés....mitől lesz egy Dom Perignon hússzor drágább a Hungáriánál, hisz mindkettő ugyanúgy szőlőből van, mindkettőben van buborék? A válasz bizony csakis folyamatos kóstolással deríthető csak ki. Van, aki a wset rendszerre építi fel tudását. Van, aki istenadta tehetség és pár év után vakon is magabiztos, van aki a borászképzés, borásztudás oldaláról kóstol, én magam leginkább a folyamatos tréningben, újabb és újabb kóstolási élményekben hiszek. 

- Moselnek kell a szellőzés, nem is kevés: akár több órás, 1-2 napos levegőztetés is újabb rétegeket tár fel egy markáns rizlingben (minőségromlásról pedig szó sem lehet napok múlva sem).

- A nagy száraz tokajianál néha-néha tapasztalt kénes büdi Moselben is létezikA büdösség egyértelműen kénes hangulatot kelt, amire nyilván a mardékcukor miatt is szükség van. Viszont fontos különbség, hogy a fent kóstolt boroknál ez percek alatt kiszellőzik és nyomban teret ad a gyümölcsöknek. De miért tűnik el náluk ilyen gyorsan? Nyilván tudatos munka eredménye ez is (mint a stílus), ami nálunk hiánycikk.

- Mosel nem olcsó, sőt drága. De ugyan minek is váltanák aprópénzre ezeket az elképesztően finom, precíz és pontos borokat? Az árazás valahol indokolt. Fehér burgundinál sokszor a történelmet és a presztízst fizetjük meg, Tokajnál a legendát, Moselnél az élményt.

- Gyakorta emlegetjük ezeknél a boroknál a németes profizmust, a pontos, kiszámítható stílust. Igaz, számos hangszereléssel találkoztunk ebben a sorban. Az egység széles közös halmazban jelölhető meg. Volt olyan bor, melyben a hazai rieslingek etalonjainak hangulata is felrémlett bennem. De ezek a borok mindenekelőtt egytől-egyig beleköthetetlenül gyönyörűek és amikor egységességről, beazonosítható stílusról beszélünk egy borvidék kapcsán, na annak valahol ennél a gondolatiságnál kéne indulnia.

X

Ripka Gergely

Béres-gyorsszemle

Halkan, alázattal, szép borokkal

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

 

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább
Aszúk!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj első számú birtoka húsz éve mutat példát

Hétszőlő a bioművelés nyomdokain

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Tovább