X

BIO

Ripka Gergely

A Nagy Moseli Utazás

Riesling-leckék felsőfokon

Még csupán február közepe van, de az évem máris bővelkedik felejthetetlen nemzetközi borkalandokban. - Tar Feri alighanem az év borsorát prezentálta múlt csütörtökön a Carpe Diemben. Egy éve kaptam hideget és meleget is arra vonatkozóan, hogy az ő borválasztékát emeltem ki itthon legkomolyabbként egy évvégi portrésorozatban. A sokat megélt kereskedő azonban tényleg olyan missziót vállalt fel, melyet idehaza nagyon kevesen tudnának.....sikeresen. – Gyakorlatilag csak magas árszínvonalú borokat terjeszt. S immár nem csupán a választék bitang erős, hanem itt van hozzá a Zoltán utcában a méltó zarándokhely is a komoly borok rojongóinak. A Carpe Diem olyan szakmai műhely lett, ahol jönnek-mennek a borszakírók, borászok, expat-borfanatikusok, egymásnak adják a kilincset a sommelier-k, kereskedők, világlátott, „sokat kóstolt” arcok. A borlapon csupa izgalmas tétel, melyben mindenki talál magának exkluzív borélményt. Szóval hiánypótló az egész vállalkozás, és bízunk benne, hogy tart már ott a pesti boros közélet, hogy egy ilyen közösségi tér örökké működjön, sőt vendégkörében gyarapodjon.

Tovább

Ripka Gergely

2014: már a polcokon

De mi kerül a szőlőből a testünkbe?

Közeleg ismét Márton nap. Már itt vannak és egyre csak jönni fognak 2014 első szüreteiből az újborok. A bor még mindig egy olyan kivételezett élelmiszer, melynek pontos összetételét a csomgolás alapján sem tudjuk meg. A szőlőben használt felszívódó és egyéb vegyszereknek ugyan szigorú várakozási idő előtt szabad csak a gyümölcsre kerülni, de máig nem tudja senki, hogy milyen mértékben halmozódnak fel ezek a szerek a különféle érési fázisú gyümölcsben (most nyilván a legkorábbi szüret boriat kóstolhatjuk). Elvileg az emberre veszélytelennek ítélték meg ezeket a szereket (részben azok, akik a kemikáliák forgalmazásából élnek), de (együttes) hatásukról semmit nem tudunk. Senki nem tudja, pontosan milyen szinten módosítja a gyümölcs összetételét évi nyolc permetezés felszívódó permetszerrel?

Tovább

Ripka Gergely

MORIC//KFR

burgundia burgenlandban

A burgenlandi Moric pince a vájtfülűek körében jól csengő név. A biodinamikus guru, Roland Velich kékfrankosait nyugodtan nevezhetjük világszínvonalú referenciáknak. A hozzállás burgundi stílust és a biodinamika elveit követi. Lepusztult termőhelyeket újítottak föl ebben a szellemben és lett mára igazi zarándokhelye a borértő közönségnek. Tizenhárom évjárattal a háta mögött igen komoly érdemeket, pontszámokat szerzett kékfrankosaival. Tiszteli a magyarokat és burgenland magyar gyökereit is, ahogy a kárpát-medencei fajtákat, termőhelyeket. A szőlészeti és borászati eljárásokban is a maximális természetességre törekszik és csak minimálisan avatkozik be a folyamatokba. Az eredmény: koncentrált, egyedi, termőhelyet megjelenítő kékfrankosok.

Tovább

Ripka Gergely

Weningerék Kékfrankos-szobrai

KÉkfrankos - most mesterkurzus

A világ nagy borvidékein már mindenütt eljutottak oda, hogy a fajta réges régen nem meghatározó paramétere egy bornak. Mármint olyan értelemben releváns csak, mint a maradékcukor-tartalom vagy a bor színe mondjuk. Egy bordói vagy egy burgundi vörös esetében már nagyon régóta nem a fajták közti különbség a fontos üzenet, hanem az hogy a borász a fajtán, az évjáraton, az apró fogásokon keresztül mit tud megvillantani a borvidék és annak szűkebb termőhelyének jellegéből. A szobor anyaga a fajta, de amit a szobor ábrázol az a termőhely egy megnyilvánulása adott évben.

Tovább

Ripka Gergely

Weninger gyorsszemle 2010/2011

sopron legjava

Pár hónappal ezelőtt már megénekeltem a 2011-es Weningerek fényességét. Talán már akkor is elmondtam: idehaza nem nagyon tudnék mondani olyan vörösboros termelőt, aki annyi örömet, izgalmat okozott volna mostanság boraival, mint ifjabb Franz. A biodinamikus átállás végeredménye az lett, hogy a soproni tehetség 2010-re hátrahagyta a súlyos, koncentrált vörösöket, de még a sokszor felrótt penetráns istállók hangulatát is. A gyengécske évjárat tiszta és ízig-vérig sopronias tételeivel egész más szellemiség öltött testet poharainkban, s - ahogy említettem - vált idehaza egy teljesen önálló, izgalmas stílussá. Ez a stílus 2011-ben még tovább finomodott; mostanság debütál az évjárat Syrah-ja és Frettner Franc-ja is. - Mellettük a többi forgalomban lévő 10-es és 11-es borokat kóstoltam végig nem olyan rég. Akár Kékfrankosról, akár Pinot-ról, akár Cabernet-ről van szó, az egyedi és megnyerő Weninger-vonások jól kitapinthatók:

Tovább

Ripka Gergely

Weninger Pinot noir 2010.

Bőr, főtt gyümölcsök, gomba, animalitás, pinot-s cseresznyekompót. Törékeny, elegáns Pinot, izgalmas értelmezésben. Fanyar gyümölcsök, cseresség és az évjárat savai azért dolgoznak benne erőnek erejével. Ifj. Franz Weninger új stílus csiszolásán dolgozik, természetesen biodinamikus keretek közt.

Tovább

Ripka Gergely

Weninger Sopron 2010.

Merlot-Kékfrankos modernül építkező házasítása. Vegetális, zöldfűszeres illat. Cseresznyekompót, az évjárat és a termőhely hűvössége is érezhető benne. Tömör, telt, meglepően vastag (szűretlen). Meggyes, gyümölcsös lecsengés. Újabb remek és megfizethető vörös a hétköznapi programokhoz.

Tovább

Ripka Gergely

Westons Organic Pear Cider

Távol áll tőlem az angolszász nyelvterületeken oly divatos ciderezés. Annak idején, egy írországi látogatás alkalmával tettem az első próbát, de eltántorított idegen almás, gyümölcsös mellékíze. Íreknél, angoloknál, skótoknál a sörrel egyenértékű ital inkább (6 v/v %), s főleg a hölgyek kedvelik fanyarkás pezsgését. Van benne egyfajta sajátos gyógyszeresség, amit a gyöngyözés még ráadásul ki is emel. Pezsgése szolidabb egy sörhöz képest, nem véletlenül szokás almapezsgőnek fordítani, közelebb áll szerintem is a pezsgőkhöz jellegben...csak valamiért mégis a trendibb söröspalackot kapták a ciderek.
Manapság már nem csak almából, de körtéből, sőt barackból is készülhet cider, melyek természetesen ide Magyarországra is eljutottak az idővel. Illatban nem is annyira körtét, mint inkább a déli gyümölcsöket érezni: ananász, mangó, és némi plussztablettás mellékzönge, ami ízben is kifejti hatását. Pedig elvileg bioélelmiszer:  bio körtesűrítmény+biocukor. Az összkép elég érdekes, meglehetősen visszafogott képet mutat. Félszáraz, amitől könnyen emészthető, aromás, amitől jól csúszik, körtés, gyümölcsös, amitől kedvesen fanyar is, de lehet, hogy én továbbra sem tudok megbarátkozni ezzel a cider világgal.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos Egri Bikavér 2008

A kékfrankos és a bíbor píbor után elég zárkózott, komor az illat, egy kevés szilvát lehet előcsalni belőle. Struktúrában erősebb az előbbi kettőnél. Alkoholban is, lecsengésben is határozottabb. Nem szokványosak a Gajdos borok, szerkezetükben nem azt érezzük, mint egy átlag egri borban. Valaki ezt vagy tudja szeretni, vagy nem, de nekem bejön ez a szolidabb, könnyebb hangolás. Ha rosszindulatú lennék, azt is mondhatnám, kicsit vékonyak, lágyak, de az is érződik rajtuk, hogy semmiféle borászati tornamutatványt (pl. hordó) nem erőltettek rájuk. Nem áll meg bennük a kanál sem, de természetesek, diszkrétek, simák, egy könnyű, esti borozáshoz épp jók.

Tovább

Ripka Gergely

Gajdos Bíbor Píbor 2008

Blauburger & Kékfrankos. Egy fokkal még sötétebb tónus, mind színben, mind illatban. Egyértelműen fekete gyümölcsök (szeder, ribizli, némi bársonyosabb aszalt szilvával) vezetik orrban, kicsit vadabb, belóg pár szál gyógynövény is, végül a meggy és a cseresznye előbújik. Ízben csípősebbek a nyelven a savak. Virgoncabb, kedvesebb egy kicsit, és tartalomban is több, mint a kékfrankos volt. Lecsengése jólesően fanyarkás, s ha tényleg igaz, hogy még egészséges is a píbor, akkor én örömmel iszom.

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább