Loch Riesling Cruv Saar 2016.**
Ha az igazság egy patetikus pillanatában valaki nekem szegezné azt a kérdést, hogy életem folyamán melyik pince borát ittam a legnagyobb örömmel, akkor meglehet, hogy a Lochot vágnám rá. Elképesztő, hogy tudnak egy korty rizlingbe ennyi szép zamatot belesűríteni. Nyilván van maradék cukor, nyilván kicsit érettebb a szőlő egy Leitzhez vagy Mosbacherhez képest, de imádom ezeket a puha mangós, narancsos, sárga déli gyümölcsös tobzódásokat. Maga a gyönyör. Ízben is rágható, harapható, húsos, dzsúzos, mégis elevenek és fickósak a savai, hosszú, roppanóan citrusos, cizellált, és mérhetetlenül komplex bor, ami minden extremitásával is példás egyensúllyal bír. Hidegen tömör és energikus, aztán melegedve ölel és simogat. Olyan érzése van az embernek, mintha nem lehetne elég későn kibontani...(de elég korán se, kár rejtegetni a pincében azt, ami ennyire finom; rendeltünk egy thait és ki is bontottam jól: tökéletesek voltak együtt). Nálam a Loch a riesling-universe csúcsa.