Ha már a Tokaj-hegyes bemutató ilyen nagyszerűen sikerült ősszel, úgy voltam vele, hogy nem hagyom ki a következő TokajWine.net-es kóstolót sem, melyet természetesen ismét Alkonyi László vezényelt le. A téma ezúttal alapvetően nem is a címben megjelöltek voltak (csak számomra), hanem a különböző hosszúságú fahordós érlelés hatását vizsgáltuk meg néhány ultralimitált, minipincék által jegyzett kivételes boron.

Azért mondom, hogy nem ez volt a fő téma, mert egyrészt a fa tulajdonképpen egyik borban sem kapott számomra még csak mellékszerepet sem (pedig 6-tól 36 hónapig terjedt az hordós érlelés hosszúsága a borokban). Egy borra sem lehetett azt mondani, hogy na itt könyököl a fa (bár ismerve a házigazda tájékozottságát a borvidék terkintetében, valljuk be: ez nem is olyan nagy meglepetés); másrészt számomra ezek a borok sokkal különlegesebb üzeneteket hordoztak, melyek magukban hordozzák e tételek különleges szépségét és tragédiáját egyaránt. A különleges szépségről mindjárt írok egyenként: a tragédiáról csak annyit: hogy ezeket a borokat sajnos nem hogy a világ, de még a hazai közönség sem tudja fölfogni, átélni, annyira kevés készül belőlük (egy részük forgalomba sem kerül).

Asztalos Zoltán AZ Vióka Furmint 2008.*
Drbarta már írt erről a pincéről, s talán erről a borról is szépeket. Örültem, hogy sikerült itt belefutnom. Illata elsőre elég bizonytalannak indult, aztán termálvíz és sárgás gyümölcsök kerekednek ki belőle: Birs, egres, licsi, később még több déli gyümölcs: banán, mandarin, friss roppanó húsú zöldalma fergeteges bukéja bontakozik ki előttem, s uralkodik el a boron. Remek! Ízben jók a zamatok, finoman fanyarkás a korty, sőt a savak dominálnak alapvetően. A riolitból egyértelműen ásványok is kerültek a borba. Hat hónapot töltött hordóban, ennek nyomát nem érezni. Üdít, lefegyverzően kedves és kecses bor, csupa élénkség, mindez az este többi boránál is alapvető erény volt, s mindez páratlan gasztronómiai értéküket is egyértelműen tanúsította (és szépen kirajzolták előttünk, milyen potenciált is érez iránymutatónak száraz borokban Alkonyi László). 6+

Zsadányi Pince tállyai Furmint 2009.
A zöldalmásság frissessége itt is megjelenik, de az előző bortól egyfajta parfümösség vagy szúrósság különböztette meg. Nagyon hasonlított a Viókára szerintem jellegében. Idővel halványan marcipánt éreztem még benne. Hasonlóan gyümölcsös vonalvezetés, kis alkoholosság érződik torokban, miközben kellően élénk, virgonc savú ő is. Tartályban erjedt, aztán nyolc hónapig volt másodtöltésű hordóban. Szabadkozott Alkonyi úr egyfajta kesernye miatt, ami szerintem egyáltalán nem volt zavaró a borban, de szóba került, hogy a 2011-es borokban már nem is lesz ez jelen. Ígéretes kezdet Tállyáról, mely állítólag remek adottságú dűlők mentén fekszik, erős, összetartó közösség élt erre mindig is, úgyhogy kíváncsian várjuk a folytatást, mert nem sok borászat hallat magáról Tállyáról. 6+

Pajzos Pince JLL Furmint 2007.
A Pajzos Pince ugyancsak homályos folt számomra eddig Tokaj térképén, nem nagyon kóstoltam a boraikat eddig. Külföldi érdekeltség (talán francia?). Ez a tétel a tulajdonos monogramjáról kapta a nevét, s azt kell még tudni róla, hogy Kanadába került gyakorlatilag az összes palack. Illatban kicsit előjön a Sec-es gyógyszer, jóval töményebb és émelyítőbb elsőre, mint az előző két karcsú szépség. Puhább, krémesebb jelleg. Ízben magas savszerkezet dominál, feszes, nagyon szikár, kicsit cseres is. A fából talán egyedül itt éreztem egy kicsit (egy évet töltött húsz hektós fahordóban). Eleganciában mindenképp visszaléptünk szerintem; no de csak egy egész kicsit, az izgalmas élénkség itt is jelen van azért. 6

Breitenbach Pince HALAS Furmint 2008.*
Bevallom, amit eddig Kiss Jánostól kóstoltam, arról sok szuperlatívuszt nem tudnék mondani. Ez a bor viszont ezen az estén hatalmasat alakított szerintem, s az egyik kedvencem lett a végén visszakóstolva is. Szép, rusztikusabb hatású aranyló tükrösség, és illatban is régies stílust idéz. Nem követi ő sem az első két bor friss, üde vonalát. Ízben héjon tartott borokra emlékeztető gyönyörű zamatok szövik át, és folytatódik a rusztikus, old school jelleg (de semmi oxidáltság a 18 hónapos hordós érlelés ellenére), sárga gyümölcsök valóságos garmadájával. Íze hosszú, felejthetetlen, semmi zavaró jegy, megbonthatatlan egyensúly, nagyszerű mineralitás. Húsos, nagyon telt érzet. Öblös, túlérett gyümölcsből származó jegyek, némi izgalmas extrakt/alkoholédességgel a végén. Sokat gondolkoztam a ponton, de szerintem ez megvan 7

Firmánszky Gábor SÁTOR-dűlő Furmint 2006.*
Firmánszky Gáborral én alighanem már találkoztam, méghozzá abszolút nem boros ügyből kifolyólag. Ő ugyanis hivatását tekintve nem borász, hanem természetvédelmi őr a Zemplénben. Egy gimis erdei iskolázás alkalmával (jó tíz éve) mesélt nekünk a vidék természeti kincseiről (szirti sasról, hiúzról és medvékről), s a különös sors úgy hozta, hogy most megismerhettem egy egészen más oldaláról is. Na ez az a bor, amiről a bevezetőben is meséltem: nagyszerű száraz tokaji, bátran oda lehet tenni egy nagyobb nevű pince furmintja mellé is, de ha valamiből összesen 460 liter készül, akkor örülhetünk, ha egyáltalán lesz olyan, aki megkóstolja és az nem Firmánszky Gábor közvetlen rokona. Illatban hihetetlen szédítő ásványosság. Mézes, virágos és végtelenül kedves bor. Savai élénkek öt év után is. Markáns ásványok olvadnak szét a nyelven. Íze hosszú, elképesztően vibrálóak neki is a savai. Tetszett ő is. 6+

Bott Pince Exczelencziás (Csontos) Furmint 2007.**
Bevallottam mindenki előtt, hogy én ezért a borért jöttem el tulajdonképpen a kóstolóra. A Terra hungaricán már a hatása alá kerültem egészen, s tudtam, hogy ha lesz bármilyen lehetőség, hogy még egyszer megkóstoljam, akkor azt kihasználom. Nos erre egy hasonló elmélyülős, ültetett kóstolónál jobb alkalmat aligha találtam volna. A nyolcvan éves, szinte áthatolhatatlan gaz fogságából kiszabadított, nagyon apró fürtű tőkék bora összesen három (!) esztendőt töltött Dósa Kálmán hordójában (igen: egyetlen 220 literes hordó készült belőle, s csak a pincétől lehetett rendelni a limitált különlegességből, elég rövid ideig, már azt hiszem, el is fogyott). Bott Juditék érzékeny szépségű borai illatban engem mindig Chablis-élményekre emlékeztetnek…nem ez az első alkalom. Üledékes kőzetek (tudom: képzavar), majd érett bogyós gyümölcsök jönnek elő: cassis, ribizli, de még milyen töménységben! Illetve most is egyetlen tájidegen dologra tudok a kavalkádból egyértelműen asszociálni (elnézést): narancsos Haribo!! Ananász, tutti-frutti, van itt mindenféle egzotikum. Öblös, és elképesztően tartalmas, szinte súlyos bor, de fontos, hogy egy pillanatra sem lusta. Nagyon is eleven, kidolgozott részletek, varratmentes kerek egész…mely így négy évesen még csak közelít a csúcsa felé. Csupa élénkség és vitalitás még mindig. Narancs, sárgabarack, méghozzá töményen. Szeret minket a Jóisten, hogy ilyen dolgok léteznek. Akinek tehát van belőle (magnum palackos), eláshatja még jó mélyre. Minimum 8