Gombás jegyek, izgalmas illat, fiatalos, élénk gyümölcsök, modern vonásokkal. A korty szép nagyon, izgalmas, virgonc mozgás, roppanó sav, sok cukorral. Vibráló, fiatalos, primer jelleg egy remek édes tokajiban. Meg kell mondjam, hogy az eddigi legszebb Zsadányi borok egyike számomra, melyért igazán tudtam rajongani (idén többször is, vakon is).
Nagy Furmint Február X//Vol. 1.
Idén is volt nagy furmintozás a Vajdahunyad várban. Pár napja szóltunk előre, hogy idén tizedjére rendezi meg Kézdy Dániel és stábja ezt a nagyszabású kóstolót, ahol többszáz hazai és néhány külföldi furmintba is bele lehet kóstolni, egyszeri belépő mellett. A kép most is elég változatos, töredékes, sokszínű...ki honnan nézi (térben és időben mérve). Pár főbb tanulság: rengeteg középszerű bort kóstoltam, alighanem ezekből volt a legtöbb. Akadt sajnos néhány olyan bátor pince is, akinek még lehet, hogy nagyon sok dolga lenne otthon (elsősorban kóstolni a nagyvilágból, de legalább azoktól a szomszédoktól, akiknek láthatóan sikeres a bora egy népesebb/szofisztikáltabb fogyasztói körben; de tárolóedény kérdésében, higiéniában és technológiában is van baj néhol). Továbbra is nehéz logikát keresni abban, hogy ha valaki dűlős bor készítése mellett dönt (külön szüreteli, külön dolgozza föl, külön palackot és címkét vesz hozzá, külön engedélyezteti), akkor ugyan mégis hogy jut el fejben oda, hogy agyonvágja a szerencsétlen termőhelyet fával. Mire gondolhatott a költő? (Inkább nevezte volna el a furmintját prímszámokról vagy az unokahugáról vagy Furmint Grand Selection Reserve-nek.) Felfelé kiugró példák szárazban most is csak elvétve találhatók, komolyan nagyon célirányosan kell őket keresni. Vak tyúk alapon egy ilyen eseményen a laikus el fog tévedni, ez biztos; ahogy az is, hogy 20 furmintból 20 különböző stílust fog megismerni. Na de melyik az igazi...?
Tállya pionír kortárs birtokától ez az első aszú, amit kóstolok. Intenzív, mézes illat, nektáros, nagyon tiszta, főként töppedt jegyekkel. Nagyon édes a korty, mégis egyensúlyos. Nem túl hosszú íz, ám csordultig tele van buja déli gyümölcsökkel. Jó egyensúlyú, koncentrált, kerek. Magas szintű egyensúly. Még igen fiatal aszú.
Az idei FurmintFebruárt kezdjük az elmúlt években új energiákkal lendületbe kerülő Tállyán! A mádiakhoz hasonlóan itt is készül már az exkluzív falubor, mely önmaga próbálja hírét vinni a világban a village-nak. Sós, fás, nehéz illat. Mély ízében leginkább a fásság a főszereplő, kesernyével, cseres tapadással kiegészülve. Vaníliás lecsengéssel búcsúzik a hordó, de alapvetően nem közhelyes fahasználat ez. - Profizmus és igényesség is érezhető rajta.
Meglepő édesboros illat. Nem a megszokott late harvest aromatérképet mutatja. Intenzív egzotikus gyümölcsösséget áraszt (nem fumintos). Mangó, banán, licsi, narancs, aszalványok, méz, propolisz. Ízben közepes cukor, szinte nem is tűnik édesnek, csak az íz eleje, a végét az alkoholos hév zárja. Nem makulátlanul tiszta íz, vegyül bele valami kis zavaró kesernye, gyantásság, ami épp csak ott lappang, de nyugtalanítóan hat mégis. Ahogy az illat, az íz is gyümölcsökre épít, különösen a lecsengésben: őszibarack, érett szőlő, déli gyümölcsök. Viszonylag nagy és olajos test, relatíve kevés sav, közepes hossz. Az ilyesmiket szokás thai ételekhez, édes-savanyú dolgokhoz ajánlgatni. De egy palack elfogyasztása szerintem magában sem jelenthet gondot soha.
Egy Szombat délutáni borozgatós chill
Egy kóstoló akkor jó, ha minél több jó ember van hozzá. A bor egyik, ha nem a legjobb tulajdonsága, hogy lerövidíti az emberek közti távolságot, temérdek témát vet föl és nagyon kellemes kísérője, sőt indukálója fontos beszélgetéseknek. Nagyon jó látni, hogy a hazai borbloggerek közt egyre erősebb kohéziós erők hatnak. A közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeknek hála zökkenőmentes és előremutató kommunikáció tud zajlani köztünk, nem ritkán barátságok, sőt baráti társaságok is alakultak a boros érdeklődésnek köszönhetően. Ungert és rszabi mindketten blog.hu-s bloggerek. Sokat kóstolnak már együtt, összeszokott brigád, de most én is bepofátlankodtam hagyományos szombat délutáni borozgatásukba, szerencsére nem volt annyira ellenükre. A szabályok egyszerűek: nincs semmiféle szabály, csak örömborozás, mindenki hoz valamit, sorba rakjuk őket és kóstolunk, aztán iszunk is, mert így teljes a lelki békénk.
Láthatatlan kincsek kóstolása Alkonyi Lászlóval
Ha már a Tokaj-hegyes bemutató ilyen nagyszerűen sikerült ősszel, úgy voltam vele, hogy nem hagyom ki a következő TokajWine.net-es kóstolót sem, melyet természetesen ismét Alkonyi László vezényelt le. A téma ezúttal alapvetően nem is a címben megjelöltek voltak (csak számomra), hanem a különböző hosszúságú fahordós érlelés hatását vizsgáltuk meg néhány ultralimitált, minipincék által jegyzett kivételes boron.
Két nehéz évjárat vizsgázik
Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:
Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt
Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!
Keserédes, felemás élmények
A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….
8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával
Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….
Egy viszontagságos év édesei 10 év után
A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...: