Felettébb izgalmas kóstolót volt szerencsém megtartani a Borkollégiumban múlt pénteken. Az idei Winelovers Top 100 legszebb édes borai kerültek terítékre, melyek közt számos váratlan meglepetés is helyet kapott. Az idén nemzetközileg és itthon elismert szakértőkből verbúvált zsűriben én is helyet kaphattam. A mi panelünk csak édeseket kóstolt (szegény szerb hölgy mellettem a végén már úgy szuszogott, fujtatott a sok cukortól), elnökünk pedig Lenka Sedlackova MW volt; öröm volt látni (később), hogy a legtöbb bornál hasonló értékeléseket adtunk. Elképesztő, hogy milyen keveset ismerünk az édes borok stílusai közül, pedig mennyi színt, mennyi árnyalatot lehet találni a műfajon belül akár csak ebben a honi merítésben. A legnagyobb meglepetések persze most is Tokajból jöttek, de bizony a Balaton-felvidékről, sőt Aldebrőről is érkezett a pohárba eleddig számomra ismeretlen érdekesség. Lássuk is, hogy honnan!

Kevés aszúbor készült a meleg évjáratból, de láthatóan nem volt lehetetlen a 6 puttonyos minőség sem. Illatában aszalt gyümölcsök játsszák a főszerepet, egy kevéssé megnyerő tompasággal. Ízben nagyon telt, határozott gombás jegyek, kis kesernye dominál benne és magas cukor jellemzi.

Ritkán van mostanában poszt, de akkor legalább hosszú... Tokaji Március ugyan idén az ismert okoból elmaradt, de az Intercontinentalban ebben az esztendőben is tokaji pezsgővel ment a koccintás augusztus 20 alkalmából. A háttérben a tűzijáték ugyancsak elmaradt 2020-ban, a felhozatal is igen sokféle volt (kicsi, alig ismert pincétől a közkedvelt slágerekig), de ha már arra volt dolgom hivatalból végigszondáztam néhány pincét (közben archív árveréses tokajiakból tartottam egy pop up kóstolót, arról külön poszt lesz a héten). De akadt számomra is kellemes meglepetés, eddig ismeretlen gyöngyszem. Jöjjenek is a jegyzetek:

A Furmint Február mindig kihívás. Nem csak a borásznak és a kiállítóknak.... Egy olyan seregszemle ez az év elején, amivel nagyon mély merítésből lehet benyomásokat és válaszokat szerezni: hol tart Tokaj, hol tart a furmint, hol tartanak egyes borászatok a stílusuk kiérlelésével? Minden évben igyekszem valami koncepciót találni, hogy minél több bort meg tudjak kóstolni, de így is látom, hogy egy személyben csak az elvárások egy részét tudom teljesíteni (ezúton is elnézést azoktól, akikhez nem jutottam el vagy csupán egy bort tudtam megkóstolni, esküszöm, hogy három előtt elkezdtem). Mivel tavaly az emeleten kezdtem, s a mádi terembe már csak zárás előtt értem oda (volt, aki már lerámolt, másnál elfogyott szinte minden), így idén lent rugaszkodtam neki: Tarcal, Bodrogkeresztúr és Mád, majd a felső szinten folytattam a többiekkel. Több, mint 80 furmintot sikerült megkóstolni. Jövőre megint fentről lefelé kezdek neki...

A Breitenbach eddigi csúcs évjárata volt 2008 (mindkét csillagos tételük ebből az évből való, a másik a Halas Furmint volt). Jellegzetes, megnyerő aszús illatok: narancshéj, barack, gomba, szépen integrált botritisz. Ízben mézesen édes, hosszú, barackos, gyönyörű korty. Telt, meglepően hömpölgyős és inkább a cukorról szól, de az egyensúly így is tankönyvi. Aszalt sárgabarack és narancshéj a fő ízjegyei. 

Tokaji-hegy, mély lösszel. Virágok, szép löszkarakter, almás jegyek orrban. Eléggé tiszta íz, szép savszerkezet, érett és egyszerre komplex is tud lenni ebből a szép évjáratból. 

Tállyai terroir, egy lisztharmatsújtotta évjáratból. Elég disszonáns az illat. Van benne érettség, oxidáció és botritisz is bőven. Húsos, vastag, hosszú íz, amiben ugyancsak szerepet kap a botritisz, az érett jelleg. Nem a mai trendek alapján készített száraz tokaji, amolyan rétegműfaj. 

Tarcali dűlő, melynek azonban a lösz mellett elég szép felszíni vulkáni kőzetes összetétele van. Illatban alma, körte, birs. Gyümölcsös, könnyed, friss ízek, nyári almával, lágyabb érzettel,  szép krétás utóízzel. Friss palackozás, de érdemes lesz követni fejlődését

Nehézkes illat: dús, mádi hangulatú. Ízre is kicsit sokat akar adni mindenben: fa, alkohol, test, túlérett gyümölcsösség, de a végén némi öregedéssel vegyes üresség érezhetô.

Nem nagy dicsőség, de a három év alatt először sikerült eljutnom a Nagy Furmint Február kóstolóra. Örültem, hogy ezúttal sikerült; - a legjobb, legpozitívabb hazai boros kezdeményezések közt említendő az egész FF-mozgalom, melybe egyre több és több étterem, kereskedő kapcsolódik be. Nagyon szeretem a fajtát én is (kell is szeretni), a blogon is sokat írunk róla, - ezen a rendezvényen nagyjából 55 borász aktuális furmintját lehetett összevetni: Tokajból, Somlóról, Mátrából, Zalából, Köveskálról és Ausztriából. Ennyi furmintot szinte képtelenség objektíven összemérni egy ilyen tömegrendezvényen. Bevallom, ilyenkor én mindig az elejére veszem a legizgalmasabbnak ígérkezőket, hogy aztán mire kissé elfáradnék, a tömeg is megjelenik, nehezebb figyelni, akkor se maradjak le semmi fontosról. Új, tudatos koncepció alapján próbáltam fölépíteni a kóstolósort. A helyszín az illusztris Mezőgazdasági Múzeum volt a Vajdahunyad Várban, mely már sokadik boros rendezvény esetében bizonyul jó választásnak. Most kevesebbet kóstoltam (kb. 30 félét), kicsit többet beszélgettem, amíg meg nem jelent a rengeteg furmintra szomjazó ember. Rövid benyomások: