Korábban már többször szóba kerültek itt, a TáncolóMedvén az Orsolya Pince érdemei. Februárban jártam náluk Ostoroson (hivatalból), a pincében, ahol a borokat kóstolva a szerelem első látásra című giccset élhettem át Pinot-juk és Tehéntáncuk kóstolásakor. Meghívásomra, pár napja viszonozta az üzletben Turcsek Orsi a téli látogatást. Bemutatta néhány friss tételüket az érdeklődőknek is. A közönségsiker mellett (azon fölbuzdulva) én is méltatnám szép boraikat.

Korábban már többször szóba kerültek itt, a TáncolóMedvén az Orsolya Pince érdemei. Februárban jártam náluk Ostoroson (hivatalból), a pincében, ahol a borokat kóstolva a szerelem első látásra című giccset élhettem át Pinot-juk és Tehéntáncuk kóstolásakor. Meghívásomra, pár napja viszonozta az üzletben Turcsek Orsi a téli látogatást. Bemutatta néhány friss tételüket az érdeklődőknek is. A közönségsiker mellett (azon fölbuzdulva) én is méltatnám szép boraikat.
Jó látni, hogy vannak ennyire lelkes emberek, ennyire elhivatott házasok, akik a munkában is ennyire társai tudnak lenni egymásnak, tűzön-vízen át. Szeretet, türelem, egymás támogatása a közös értékekért, a közös jóért. A szimpatikus és becsülendő hozzáállást a kitartásuk erősíti. Elszántság és a pazar borok, amiknek köszönhetik, hogy nem válhattak sok-sok év után sem mellőzött szereplőivé az ingoványos táptalajt jelentő egri borvidéknek. Húsz-harminc évvel ezelőtt bizonyára nevetség tárgyát képezte volna a szakma körében ez a volumen, ez a fajta minőségorientáltság. Mindössze 15.000 palack bor évente, mely sok egri borásznál egy adott tétel esetében is kis számot jelentene, valóban nem sok. Mégis föláldoztak mindent a minőség oltárán, és a gyümölcshozam átgondolt korlátozásával, a teljes egészében Turcsek Orsolya és Tarnóczi Zoltán által koordinált, felügyelt és gyakorlatilag a két kezükkel művelt 9 ha-al, az úgyszintén kézműves módon készülő boraikkal (melyek minden cseppjén érezni lehet Orsi és Zoli féltő gondviselését) példaértéket képviselnek minden kezdő borász(pár) számára.Bizony lehet valaki kicsiként is nagy, bár nem a sopánkodástól, hanem a tenni akarástól. Becsülni való értékek ezek, hétköznapi csodák, melyek mellett nem mehetünk el csakúgy!
Az Orsolya vörösborok tehát télen a pincében nagy hatással voltak rám (előző bejegyzésem alkalmával a hazai Pinot-k közt egy sajátos gyöngyszemként értekeztem róla, és Marci is tett már említést boraikról Orsolya-est cím alatt). A 9-es fehérboraik hordómintáival, illetve az Abrakadabrával már úgy emlékszem, nehezebb volt megbarátkozni, meg ott a céges ismerkedés, kötetlen beszélgetés közepette nem az volt a lényeg, hogy kiszálazhassam a borokat és blogosan (medvenyelven) értékeljem őket. De most eljött az igazság pillanata: rászántam magam a bolti kóstolót követően, s miután lehúztam a boltban a rácsot, megpróbáltam egyedül maradni a borokkal. A palackok alján megmaradt pár, tanulságot tartogató korty....

Orsolya Pince @ Abrakadabra 2008.*
A varázslat úgy látszik Orsiéknál Abrakadabrával kezdődik, hát mi is ezzel indítottunk. A pince első számú fehérbora. Zöme Olaszrizling (34 %), mellette Chardonnay (28 %), Viognier (26 %) és Leányka (12 %) teszik teljesség ezt a komoly fehérbort.
Illatban túlérett Olaszrizling töppedt illatjegyei jönnek elő (idővel kajszi, dinnye, majd marcipán). És valóban a rizling egy része későn lett szüretelve. Mint minden Orsolya borban, itt is komoly beltartalommal kell számoljunk. Ízben legalább ilyen szép, és telt, mint az illatban. Zamatos, krémesen árad szét a korty, mely a Chardonnayt, Viogniert idézi a szájban. Némi ásványosság és zamatos trópusi gyümölcsösség mellett a tekintélyes alkohol teszi édeskéssé az összképet. Mégis ez a hosszú, nagy testű, alkoholédes lecsengés is részt vesz a jó ihatóságban, a jóleső már-már félszáraz érzetben (pedig Orsi szerint 4 g alatti a maradékcukor). Ha mindeképpen kell mondanom negatívumot, akkor a savak hiányát említeném meg. Kicsivel több sav nekem jól esne. De nem lehet haragudni rá. Szép bor. 7

Orsolya Pince @ 2008.*
Egy kellemes meglepetés a pincétől. Jó belépőbor lehet ez még, megfizethető árban (a pince szellemes módon 2008 Ft-ban határozná meg a bor árát is). Ha jól tudom, Kadarka és Kékfrankos duója. Kadarka szúr ki a pohárból, sok-sok izgalmas gyógyfűvel, fűszerkerttel, később kompótos, rumos cseresznyés, szilvás illatfelhők. Színe is inkább a Kadarka halvány pirosságát mutatja. Ízben húsos, vidám, nyári piros bogyós gyümölcsöket idéz: pirosribizli és málnalekváros extázis. Kellemes savak, jóitalú gyümis zamatokkal. 7

Orsolya Pince @ Százrejtekű 2007.*
A pince 2007-es csúcsboraként is felfoghatjuk. Ősi, török időkből fönnmaradt ostorosi pincét takar a névválasztás. Sötét tónusú illat Merlot-s, negros, kávés, dohányos aromák. Fekete cseresznye és ribizliszörp ugrik be az illatról. Színe átlátszatlan feketés. Ízben kevésbé hozza az ostorosi élményt (pláne a Pinot után kóstolva).
Orsival közösen előkóstoltuk, és szerinte sem volt annyira rendben a palack... Kis paprikásság, enyhén húzós tanninok mutatkoztak meg. Sűrű, ismét érezni az elképesztő alapanyagbeli koncentráltságot, de valahogy mégis középszerűbb ez most, mint általában, amit megszokhattam tőlük (a pincében anno talán nekem is jobban bejött). Nem baj. Másnak legyen vele szerencséje! 6+

(Összegzésképpen az alábbi borokat javasolnám föltétlenül az Orsolya borok iránt érdeklődőknek: Pinot Noir/2007, Tehéntánc/2007.)