X

OSTOROS

Ripka Gergely

Terra Hungarica – borszalon/2012.

Kóstolási jegyzetek

Van már egynéhány , autentikus borászat Magyarországon. Beszélni kell róluk és soha nem szabad többet panaszkodni, mint örülni annak, amink van! Különösen okot ad az örömre egy ilyen rendezvény, ahol a profi szervezés képes összerakni a kép darabkáit, keretbe foglalni azt, s a közönség egy helyen ennyi izgalmas és hiteles borral, borásszal tud kapcsolatba lépni. A furmintokban most sem csalódtam, a vörös kép vegyes volt most is, de talán legjobban egynémely Olaszrizlingekre sikerült rácsodálkoznom. Kóstolási jegyzetek következnek:

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankos-ünnep

Terra Hungarica/Kékfrankos-nap

Az In Vino Consulting és a Terroir Club újabb közös szervezésű bemutató keretében próbálta méltó módon bemutatni a hazai borászati értékek egy kisebb szeletét. Az őszi Borszalon mellett könnyen lehet, hogy tavasszal egy szűkebb tematika szerint követik a Kékfrankos-napot hasonló színvonalú bemutatók, ahol tehát nem az összes, beválasztott, természetességre és egyediségre filozófiát alapozó borászat vesz részt, mint ősszel, hanem egy kisebb, konkrétabb téma mentén lehet a borokkal ismerkedni. Ezúttal tehát legnagyobb területen termelt (kék)szőlőfajtánk, a Kékfrankos került reflektorfénybe.

Tovább

A Medvék

Kadarka-etalon kerestetik (frissítve)

Viszonyítási pontok #7

Marcival a minap megint összeültünk. Megint három palack nyílt ki, megint vörösek (sok szép fehéret kompenzálandó), és megint ketten írunk róluk; hozzácsaptuk Marci jegyzeteit is. Ezúttal viszont volt téma is: ígéretes Kadarkák. A fajta kapcsán egyébként a legnagyobb közhely, ami (laikusoktól?) általában elhangzik, valahogy így szól: „Jó-jó, de akkor is csak egy Kadarka…”. Vevőim nagy részének a szemében is látom, hogy nem érdekli őket egyáltalán a fajta, sőt sokaknál semmiféle megbecsülése nincs („Kössz, Kadarkát inkább nem…elég rosszak a tapasztalataim”). Az ilyen méltatlanul lerombolt presztízseket, pedig ebben az országban évtizedekig kell újra fölépíteni (ld bikavér, mely a mai napig küzd identitásbeli kérdések sorával, abszolút nélkülözve bármilyen átgondolt, központi koncepciót). A nagy kérdés, hogy ebből a sztereotípiából sikerül-e, s ha igen mikor kilépnie. Vannak-e tényleges korlátai a fajtának? Egyáltalán kell-e erőltetni a fajtából a nagy bor megalkotását, vagy tartsa-e meg inkább a Jóisten egyszerű, mégis finom, gyümölcsös hétköznapi bornak, ami mellett csak simán jólesik múlatni az időt, nem kell megfejteni stb?

Tovább

Ripka Gergely

Baráti kóstoló

Sebestyén és Orsolya borokkal

Marcival már régóta tervbe volt véve egy közös baráti borozás. Nehezen jött össze, de végül is sikerült náluk, a Rádayban összeülni. A kóstolandó borokon sokat lamentáltunk, addig-addig, mire végül egészen más palackok kerültek elő, mint az eredeti terv volt (megvan az előnye, ha az ember borboltban dolgozik: minden kóstolósor képlékeny). Alapvetően próbáltunk Kadarkákra összpontosítani, de az élet végül kicsit másképp írta ennek a kóstolónak a sztoriját. Két embernek 3 palack bőven elég, úgyhogy így munka után, hirtelen most erre futotta. Különösebb koncepció nélkül...csak a magunk örömére...jóízű beszélgetés mellé:

Tovább

Ripka Gergely

Orsolya Pince Hermány Leányka 2008

Sokat írtam már Turcsek Orsolyáról és Tarnóczi Zoltánról, de arról talán még nem, hogy a fehér szőlők közül az olyan fajtákat is nagyon pártolják, mint a Viognier és a Leányka (lenn a pincénél egy évvel ezelőtt tetszettek a 2009-es, friss fehérboraik). A Leányka, a borvidék jellemző fajtája, melyről egyetemi tankönyvem is így ír: „Méltatlanul háttérbe szorult fajtánk”, illetve említést tesz egy izgalmas nektáros zamatról is. Az utóbbi időkben számomra Sike Tamás Leánykái voltak a leginkább meghatározóak (tény, hogy nem iszom minden héten e fajta borából). De meggyőződésem, hogy ő valami illatos klónnal dolgozik, ugyanis más leánykában én még olyan tömény muskotályosságot nem éreztem, mint az ő 2008-as, 2009-es évjárataiban. Lágy, jó ivású, igazi nyári borok, szerettem őket.
A hermányi területről való borok, az Orsolya Leánykái közt, úgy tudom, a kedvesebbek, közérthetőbbek közé tartoznak (merthogy van nekik többfelé is ebből a fajtából). Színe élénk citromszín, illata friss, nagyon üde, parfümös, nyári virágözön, zöldalmával. Ízben elég visszafogott, a fajtára jellemzően lágy, mégis frissítően vibráló savakkal, érezhető kesernyével, némi alkoholossággal is, de mégis minden kellően a helyén van. Zamatos, kifejezetten aromás fehérbor. Melegedve/szellőzve a koncentrált (késői szüretes?) alapanyag sűrű, diós, süteményes aromái, illetve a fahordó jegyei is előkerülnek. (Nem mondom azt,hogy ilyen árban nem kapok komolyabb bort, vagy hogy kevesebbért hasonlót, de ezzel együtt is szerettem, s a fajta és a borászat egyaránt megérdemli a figyelmet.) 6

Tovább

Ripka Gergely

Top 12//2010.

első évadunk legjava egy kartonba sűrítve

Az elmúlt év, s egyben a Táncoló Medve első Best Of...Top 12-es borválogatását összeállítani hálás és egyúttal nehéz kihívás. Próbál az ember igazságos lenni, objektíven nézni a – szerencsére - sok kiváló bort, próbálom én is a kedvenceimet (tokajiakat, száraz fehéreket) kicsit leépíteni egy ésszerű, limitált keretbe, hogy mellettük még más remek borászok is szerepelhessenek. Lássuk a medvét!

Tovább

Ripka Gergely

Orsolya Pince @ ostorosi Tehéntánc 2007

névnapi borozás

Nem sokan tudják, de megrészegülve nem csak a medvék hajlamosak ám táncolni! Kevés izgalmasabb, értékesebb sajátságot tudnék mondani egy külföldinek hazánk borvidékeiről, mint a rendkívül gazdag dűlő-etimológiánkat. Szerintem óriási kincs, hogy minden egyes kis termőhelynek külön története - s persze sokszor borainak is külön ásványos karaktere - van. Nevet annak ad az ember, amit szeret, amihez valamilyen módon kötődik, ragaszkodik (a gyermekének, ki-ki a kutyájának, macskájának, sokan az autójuknak is). Annak idején, mikor az emberek még leélték teljes életüket egy adott járáson vagy akár egy kis köz(ös)ség területén belül, anélkül, hogy azon kívülre látogattak volna, külön érzéseket váltott ki belőlük egy-egy táj, egy-egy dűlő, s rájuk ragadt egy különleges név. Innentől pedig kötődve hozzá, nevén kezdték nevezni azt. Ez a gazdag dűlő-etimológia fontos néprajzi kincs, értékes lenyomata a múltnak.

Tovább

Ripka Gergely

Jóvétel - Top 12/#4

Egy újabb karton bor, mely megéri az árát

Azoknak az olvasóknak próbálnék ebben a sorozatban időnként naprakész tippeket adni, akik szeretik a borokat, de a minőség mellett szeretnek figyelni az árra is...tehát gyakorlatilag mindenkinek hasznos lehet, hisz a borok árának ma már egyre inkább csak a csillagos ég az, ami határt szabhat. Persze a sokat emlegetett, jól hangzó ár/érték arány kifejezés igen sokféleképp értelmezhető. Lehet egy komoly (4-5 ezer Ft-os) Furmint is olyan, hogy 4 db 1000 Ft-os borért sem cserélné el az ember azt az egy palackot. Lesznek tehát a sorozatban drága és olcsó borok is, az élmény mértéke lenne a döntő (mi más?). Időről-időre szeretnék összeállítani egy kb. egész hónapra elegendő 12-es csokrot/kóstolási sort azokból a vörös, fehér, rozé és édes borokból, melyeket jóvételnek tartok (némi borkereskedelmi rálátással).

Tovább

Ripka Gergely

Orsolya Pince gyorsszemle

Kicsiként is nagyok

Korábban már többször szóba kerültek itt, a TáncolóMedvén az Orsolya Pince érdemei. Februárban jártam náluk Ostoroson (hivatalból), a pincében, ahol a borokat kóstolva a szerelem első látásra című giccset élhettem át Pinot-juk és Tehéntáncuk kóstolásakor. Meghívásomra, pár napja viszonozta az üzletben Turcsek Orsi a téli látogatást. Bemutatta néhány friss tételüket az érdeklődőknek is. A közönségsiker mellett (azon fölbuzdulva) én is méltatnám szép boraikat.

Tovább

Ripka Gergely

A Pinot Noir hazai útkeresése

Viszonyítási pontok #2

Burgundia, Sideways, Robert Parker, halvány szín, törékeny kifinomultság... Mindössze néhány szó elég lenne, hogy érzékeltetni tudjuk egy fajta értékeit? Sokszor hallani: „a Pinot Noir nehéz műfaj”. Tán a legnehezebb valamennyi kék színű szőlőfajta közül. Talán pont ezért, jellemzően a borsznobok egyik kedvence. Csupa közhely. A Pinot ellenben nélkülöz mindenfajta közhelyt. Egy megközelíthetetlen, misztikus díva, aki mindig más arcát mutatja. Nem tűr el semmilyen felületességet, megköveteli a maximális törődést, odafigyelést a metszéstől, az érlelésen át, a palackba zárásig, az ízlelésig. Mégis szinte az egész világon megvetette lábát. Talán pont a nagy kihívás vonzza úgy a szőlész-borászokat és a kóstolókat is a Pinot felé. Rengetegen mondják, hogy a kedvencük. Azt azonban elsőre ne higgyük el senkinek, hogy valóban ért is hozzá...

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább
Rákóczi Aspremont Kúria, Mád

Ripka Gergely

Tovább