x

Ripka Gergely

Tokaj Classic: komolyzene ihlette klasszikus borok

Mád egy kissé elfeledett ősbirtoka a hőskorszakból a Classic, mely klasszikusan szintén azok közé a pincék közé tartozik, akik a magyar piaci harcok megvívása helyett a külföldi kapcsolataikra bízták magukat. Nem is bánták meg. A három tulajdonos közül kettő német, a harmadik magyar. Ő pécsi, komolyzenével foglalkozik, s a rendszerváltás után tért csak vissza Magyarországra. Pécs környéki kísérletek után úgy döntött, hogy a klasszikus zenéhez egy klasszikus borvidék passzol igazán, így Tokaj környékén kezdett önálló birtokot építeni. Aztán 93-94-ben a bátyja is bekapcsolódott a területek felkutatásába, így végül 7 hektárra tettek szert az első osztályú Királyban és a Betsekben, 0,7 hektárra a Juharosban (besorolatlan terület, Szarka Dénesnek készülnek innen izgalmas borai). A hozam 30-35 mázsa/ha körül mozog. A birtok az édesorientáltságú pincék közé sorolandó. Néhány éve kevés száraz bor mellett alapvetően a cuvée-ben és az aszúban próbálnak minden évben domborítani.  Aszúból évente két féle készül, melyek 3, 5 vagy 6 puttonyosok, illetve aszúesszenciák lettek.

A feldolgozó és a cuvée-k, illetve szárazak érlelőtere a belvárosban található, a mádi kúriával szemben. Hajdan egy zsidó bankáré, majd egy hentesé volt az épület, borokat tehát nem nagyon készítettek itt azelőtt. Az aszús érlelőhöz is fölmentünk, mely a katolikus templom mellett található. - Itt néhány igen ígéretes, friss, mégis hagyományos stílust követő aszúminta után az alábbi palackos tételeket kóstoltuk meg:

Furmint 2012

Ezerkétszáz palackot töltöttek belőle. Virágos, muskotályosba hajló, meghökkentő illat. Friss, élénk savú furmint. Kissé üres és rövid is, krétás ásványossággal és némi alkoholos lecsengéssel. 4+

Furmint 2013

Visszafogott és zárkózott még az illat, főként florális jegyekkel ismét. Áttetsző íz, finom savak, kissé szikár felépítésű furmint. 5

Fumint 2010

Füstös, puskaporos illat. Itt is izmos, szikár érzetű savak, sőt picit az oxidáció révén üresedik is a bor… 4

Furmint 1999

Nem hittem volna, hogy a Tokaj Classic ilyen régi száraz furminttal tud büszkélkedni. Teljes egészében a Király-dűlő termése. Érett palackbuké dohánnyal, karamellel. Mély és izgalmas bor, nem esett még szét. Méltósággal érik a palackban, van hosszúsága is, van szerkezete is, de gyümölcsöt már kár keresni benne. 5

Muskotály 2009

Nagyon meglepett, hogy egy 9-es muskotállyal vannak jelen a piacon, nagy elvárásokat nem támasztottam felé. A Juharos termése egyébként a bor. Visszafogott illat, rózsás tercier muskotály jelleg mellett kövek, sósság. Öregedést mutat, ízben szinte csak savakat érezni, semmi egyéb izgalmat… 4

Cuvée 2005

Maradékcukra 102 g/l és 7,1-es a sav. Mély borostyánba hajló szín. Sült gyümölcsök, porosság, illó, és egyértelműen palackérett, tercier buké. Aszalt gyümölcsös jelleg, melegséggel, alkohollal párosulva, a legvégén grillázsos, karamelles kesernyével. 5

3 puttonyos tokaji aszú 2008

A cukor 89, a sav 7,6. Kicsit a hagyományos aszús vonásokat hordozza inkább magán a bor. Palackérett, tradicionális, megszokott jegyek. Kandírozott gyümölcsök, érezhető plackérettség. Izgalmakat nem fedeztem föl benne, de arányaival sem volt semmi probléma. 5+

5 puttonyos tokaji aszú 2009

Alk: 11,9, cukor 163, sav 8,3. Visszafogott illat, mely aszalt gyümölcsökre épül, trópusi gyümölcsökkel, baracklekvárral. Koncentrált, mély, hosszú és mézes aszú, valamivel több savval gördülékenyebb, jobban iható lenne. 5+/6

6 puttonyos tokaji aszú 2006.*

Alk: 9, cukor: 196, sav: 10,5. Itt értük el az igazán komoly magaslatokat is! A legtisztább illat eddig: primer hangsúllyal, tropikális jelleggel, sárga húsú gyümölcsök vidám és bájos hangulatával, mézzel, propolisszal, nektárossággal és egyfajta izgalmas csipkebogyós árnyalattal. Igazán szép. Hosszú, komplex íz, tiszta és semmi palackos defekt nem érződik még rajta. Szépséges egyensúly, kifogástalan minden tekintetben. A 2006-os évjárat csalhatatlannak tűnik... 7+

6 puttonyos tokaji aszú 1999.*

Alk: 11, cukor: 180, sav: 11,8. Karamell, grillázs és ismét csipkebogyó illat! Savai elképesztő lendülettel csapódnak be, szinte azonnal lemossák a cukrot. Érett bor, de máig nem lustult el, 1999 tele van ma is vibrálással, üdeséggel, gyümölcsökkel. Főként aszaltakkal, de frissekkel és lekvárosakkal is ugyanúgy gyönyörködtet. A 2006-os szintjét talán már nem éri el, de így is csodás. 7

Aszúesszencia 2006.**

A hecsedlis vonás itt is egyértelműen érezhető számomra. Friss illat, szinte kortalan. Sok-sok barackos jegy, mindenben sok. Épp élvezhetően habzsolható édesség, krémesség mellett is sok-sok gyümölcs, kompótos jegyek. Gyönyörű szerkezet és felejthetetlen hosszúság. 7+

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább