Az idők folyamán hivatásommá vált ’borkedvelés’ szép lassan többfajta értelmet is nyert számomra. Egyrészt a kereskedelem révén a borkedvelés szép lassan átment borkedveltetésbe. Eleinte tehát a saját ízlésem feltérképezését követően olyan bort/borokat kezdtem el keresni, mely lenyűgözi a.) az önjelölt borértőt (egy borboltos számára kezdetben a pénzes szakbarbárok lenyűgözése tűnik a nagy kihívásnak); b.) egy átlagos, mondjuk úgy alkalom szülte borfogyasztót (a maga nemében számomra ez is szép kihívásokat tartogat: „paprikáskrumplihoz kéne valami finom bor estére...” vagy „kóstoltam tavaly a borfesztiválon egy bort, a haver standjánál, azt hiszem kékfrankos is volt benne, ilyen sárgás címkéje volt, de másra nem emlékszem, nagyon jó volt...volna önöknél ilyesmi??”) és végül c.) a borok iránt nem/alig fogékony, mondjuk úgy lelkes kezdőt („ajándékba vennék egy bort a páromnak, aki nem boros, DE próbálom vele megszerettetni”).Kérdéseikre, bennem is fölmerült a nagy kérdés: Hogy lehet őket megfogni EGYETLEN egy borral?!

Az idők folyamán hivatásommá vált ’borkedvelés’ szép lassan többfajta értelmet is nyert számomra. Egyrészt a kereskedelem révén a borkedvelés szép lassan átment borkedveltetésbe. Eleinte tehát a saját ízlésem feltérképezését követően olyan bort/borokat kezdtem el keresni, mely lenyűgözi a.) az önjelölt borértőt (egy borboltos számára kezdetben a pénzes szakbarbárok lenyűgözése tűnik a nagy kihívásnak); b.) egy átlagos, mondjuk úgy alkalom szülte borfogyasztót (a maga nemében számomra ez is szép kihívásokat tartogat: „paprikáskrumplihoz kéne valami finom bor estére...” vagy „kóstoltam tavaly a borfesztiválon egy bort, a haver standjánál, azt hiszem kékfrankos is volt benne, ilyen sárgás címkéje volt, de másra nem emlékszem, nagyon jó volt...volna önöknél ilyesmi??”) és végül c.) a borok iránt nem/alig fogékony, mondjuk úgy lelkes kezdőt(„ajándékba vennék egy bort a páromnak, aki nem boros, DE próbálom vele megszerettetni”).Kérdéseikre, bennem is fölmerült a nagy kérdés: Hogy lehet őket megfogni EGYETLEN egy borral?!
Joggal merülhet föl a következő kérdés, létezik-e ideális bor a három közül valamelyikhez. A b.) változat nyilván igen. Az a legkönnyebb talán. Az a.) változat egy idő után megunhatóvá válik és a célközönség személyiségéből fakadóan (tisztelet a kivételnek) igen ritka az őszinte elismerés és a sikerélmény. Ám a hittérítés tevékenységéhez nagyon hasonlatos c.) verzió a szakma egyik legszebb oldala! A-tól C-felé haladva lesz egyre érdekesebb ez a munka. Vagyis a sok kóstolás után, az ezernyi összemosódott, kiváló, tökéletes, frenetikus borélmény közül kell tehát visszakeresnem azt az egyet, amelyik tutira megfogja majd az egyszeri érdeklődőt. Csak egy dobásom van...azt vagy tudja értékelni a vásárló, vagy akár egy életre (!) elvehetem a boroktól a kedvét. Tehát nem is olyan egyszerű a feladat, igaz?
Megmondom őszintén megvan a maga bája annak is, amikor az általában csinos, fiatal és általában még pénzes ifjú hölgyek bort szeretnének venni ajándékba, vagy mondjuk maguknak (sajnos biztosan nem nekem), s őket kell beavatni....”efféle” rejtelmekbe, de komolyra fordítva: igazából minden új és lelkes érdeklődő ad igazi értelmet a minőségi borok terjesztésének. Hál Istennek az érdeklődés hazánkban is, külföldiek részéről is növekszik minőségi boraink iránt! Hál Istennek szégyenkeznivalónk sincs, van miből meríteni minden bortípus terén. Ha ezekkel az ambíciózus egyénekkel sikerül „padlót fogatni” egy kivételes, de jól befogadható borral, nos akkor én is hátradőlhetek, mert az már valami. Melyik lehet ez a bor? Nyilván nem egy Szepsy Urbán Furmint vagy egy Weninger Cabernet Franc...melyek természetesen a maguk kategóriájukban szédületesen nagy borok, de senki nem akar 5 méter mély, koromsötét (sós)vízben először úszni tanulni. Bár sose lehet tudni.... Hisz egyelőre a sötétben tapogatózunk, méghozzá olyan szubjektív kérdéskörben, hogy kinek milyen bor a finom (és az említett két borból számomra legalább az egyik bátran nevezhető finomnak).

Közelebb hozva a választ, ilyen bort keresünk:

1. már a palack felbontásának idejére elérte fejődési harang-görbéjének csúcsát

2. a külcsíny mellett állítólag az illat az, ami meghatározza a laikus véleményét egy bor kapcsán (tehát címke és illat...például muskotályos, virágos, epres aromák, lehetőleg nem macskapisi vagy állati vagy férfi illemhelyek szagával)

3. jól iható

4. egyensúlyban lévő bor, melyben az alkotórészek összeálltak egy egésszé, szakzsargonnal élve „nem lóg ki semmi” (alkohol, sav, cukor, ne agyj Isten kén).

5. összbenyomásra lehetőleg kifejezi az adott borvidék/ország/terroir/fajta/borászat lényegét

6. az plusz pont, ha különleges, netán van valami kuriózum jellege, amibe kapaszkodhat az érdeklődő (pl. jégbor, siller)

7. Ne legyen túl drága, mert „hát én úgyse annyira értek hozzá, meg különben is csak esti iszogatáshoz kell.”

Továbbá saját tapasztalataim szerint a kezdők szeretik érzékelni a borban, hogy az milyen gyümölcsből is készült. Ezért oly népszerűek talán a gyümölcsborok is, de témánk szempontjából rendkívül fontos az illat, a szőlős jelleg, a gyümölcsös aroma és ízérzet, mely az érett szőlő képét juttatja eszünkbe! Ebből a szempontból máris eljutottunk két alap támponthoz, ugyanis ezek alapján két féle bor jut eszünkbe: a reduktívabb/frissebb fehér és az általában szintén primőr rozé borok. Más megközelítésben viszont az emberek nagyrésze kezdetben édes borokat szeret inni, emiatt viszont érdemes a sokunk által nem annyira kedvelt félszáraz irány felé elvinni őket. A szárazborokat szükségszerűen később szeretjük meg legtöbben, és sokan le is telepednek itt. A cukorral ugyanis az a baj, hogy hegemóniára törekszik a szánkban, és minden más ízre rátelepszik kóstoláskor. Ám az igazán komoly száraz boroknál a „tanulás” folyamán a kevesebb több lesz, és esszenciánál is édesebb élménynek kezdi őket megélni legtöbbünk, fölfedezvén sokszínűségüket, változatos jellegüket. A pezsgőt pláne a sört is rengetegen jobban kedvelik, mint a bort, ezért akár a gyöngyözőborok vagy a kissé szén-dioxidos primőrborok szintén számításba jönnek. Kicsit sok az info egyszerre... És mindenkinél eltérő sorrendben jönnek lépcsőfokok. Mindennél fontosabb azonban, hogy kinek mi az éppen aktuális preferencia!

Mi jöhet számításba még? Mi van, ha valaki kapásból vörösözne? Ilyen esetben elsőre szintén nem a szanaszét barrikolt, bordói nagyágyúk a nyerők. Inkább a Márton-napi, vagy friss évjáratú borokkal (beaujolais), fajtákkal (portugieser) érdemes kezdeni, hisz ezek szintén a gyümölcsösségről, a játékos savak egyensúlyáról szólnak. Jó esetben...

Mindent összevetve, íme egy karton könnyű bor (10ezer körüli összár környékén), kezdők számára:

1. Dúzsi Kékfrankos Rosé/Konyári Rosé legutóbbi évjárata. Igazi parfümös, tutti-fruttis rozék, méghozzá olyan biztos kezekből, mint Dúzsi „rozékirály” Tamás. 5 fokon, 40 fokban, árnyékban, ha magában semmiképp, akkor akár szódával is.

2. Pannonhalmi Tramini - szintén up-to-date kiadása. Mert muskotályos fajtából készült, amit ugyan nem mindenki szeret, de a kezdők könnyen megbarátkoznak közvetlenségével.

3. Patricius Sárgamuskotály 2008. - mert szintén illatos, azonnal ámulatba ejt gazdag illata és tokaj kedves bájossága, mégis testre határozott egyéniség. És férfi sorstársaim: a lányok azonnal ledobják mindenüket egy ilyen bortól...vagy ha nem is azonnal, de 3-4 pohár után biztos, mert szép kerek alkoholtartalma van, emiatt a hűtésre is érdemes fokozottan ügyelni...

4. Szemes Portugieser - igazi márton-napi gyümölcsbomba, izgalmas pörkölt kávés illatokkal, biztos portugieseres kézből, Szemes Józseftől, aki a villányi borvidék legelterjedtebb fajtájának évjáratok óta igazi mestere, egy könnyű, hétköznapi – esetleg egy meghitt gyertyafényes – meglepetésvacsi mellé is remekül passzol. Akár enyhén hűtve is. Ne tartogassuk a tavalyit sokáig a spájzban.

5. St. Andrea Áldás Bikavér. - no ez már egy leheletnyivel magasabb szint, árban is, de testre, savakra mégsem olyan erőteljes, rengeteg kedvesség, letisztult elegancia és simaság van benne a merlot fajtának és persze Lőrincz Györgynek köszönhetően. Ne hagyjuk magunkat eltántorítani a 10 évvel ezelőtti édes vagy épp túl savas, kétes eredetű, 400-ért hiperben vásárolt, végül lefolyóba locsolt egri vörösek által...!

6. Royal Tokaji Áts Cuvée – aki azt állítja, hogy nem szereti az édes bort vagy (az édes borok édes borát) a tokajit, az vagy hazudik, vagy nem ivott még jót ebből a műfajból. Az Áts cuvée a tökéletes, elérhető árú cáfolat minden hibás beidegződésre. Egy ilyen maradékcukortalommal (144 g/l = 5 puttonyos aszú) megáldott késői szüretelésű cuvée életünk bármely percét képes megédesíteni. A félédes, félszáraz borok nem mindig célravezetőek...de egy szép, harmonikus tokaji édes bor bárkit képes elvarázsolni.

Emlékszem, nekem (Marcinak köszönhetően) a Le Mire Sangiovese, a Kaiken Malbec, a Vylyan Merlot, a St. Andrea Ferenchegy Chardonnay, a Szeremley (akkor még Szemelt) Rizling és egy egyébként dugós (!) Oremus 3 puttonyos ősi évjáratának valamelyikei voltak kifejezetten meghatározó, boros pálya felé terelgető katartikus borélmények. (S Önöknek?)