X

ÁTS KÁROLY

Ripka Gergely

És akkor a Tokaj Kerház aszúi új irányt vesznek...

Aki a kormányt kezeli: Áts Károly

A már emlegetett első Tokaji Aszúnap záró momentuma egy látogatás volt a Tokaj Kereskedőház szegi érlelőpincéjébe. Nem jártam még ott soha, pedig a 37-es úton robogva egy kormánymozdulattal bármikor megtehetettem volna. Nagyszabású tervekről számoltak be a hagyományos pince mélyén (mely egyébként régen bánya volt, ezért a plafon nincs annyira alacsonyan). Pár év múlva látogatóközpontot szeretnének ebből a pincéből, boros bolttal, akár étteremmel, értelmezhető, vezetett bejárási lehetőséggel a laikus közönség számára is. A fejlesztési tervek a modernebb szőlő befogadó-, feldolgozó- és érlelőtér kialakítására szép lassan összeállnak, felújul a hordópark is, szóval az állam által rendelkezésre bocsátott súlyos pénzek így kerülnek majd a fejlesztések mentén a megfelelő helyekre (elsőrosban az új, tolcsvai épületegyüttes kivitelezésébe). Nem kétséges. Komoly és nagy álmokat szövöget az állami borászat. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Tovább

Ripka Gergely

Áts Karcsi játszótere

mindenkinek kellenek saját álmok

Lassan 5 éve járok Tokajba hellyel-közzel rendszeresen, de be kell valljam: még soha nem ráztam kezet Áts Károllyal. Ugye, hogy döbbenet. A Royalnál szerzett érdemekről már nyilván szükségtelen bővebben beszélni, amiatt is, merthogy az a korszak lezárult. Amikor meghallottam, hogy a munkát a Kerháznál folytatja, rögvest megörültem: ha képes ugyanazt a borminőséget megvalósítani vásárolt alapanyagból, amit már Mádon is sikerült, akkor a legjobb kezekbe került a tetemes volument felvásárló és palackozó állami pince borászati csapata (btw rég hasonló borminőséget kéne tudni produkálni a Kerháznak, mint a Royalnak). Aztán hamar felröppent a hír, hogy Karcsi saját pincét is alapított Tarcalon, saját néven, így például az Áts Cuvée-ről sem kell lemondani a bor és Karcsi népes rajongótáborának. A választék és dűlőportfólió több ponton is ismerős lehet azok számára, akik kedvelték korábbi munkáit. Merthogy Karcsit valóban nagyon sokan szeretik. Híre van egész estét és pincét betöltő, jó hangulatú kóstolóinak, nagy szívének is. Humor, szenvedély, elhivatottság és óriási szakmai tapasztalat alkotja a kitűnően működő egységet.

Tovább

Ripka Gergely

Hová tűnt Gergely Vince? [Gergely Vince válaszával frissítve]

Uri borok után kutatva a Szent Tamás-dűlőben

Van egy mádi borász, aki a rendszerváltás után együtt indult sokakkal, lendülettel, kecsegtető eredményekkel, borminőséggel. Az egyik legjobb fekvésű dűlőben birtokol területet, mely ráadásul 20 év leforgása alatt (tőle részben függetlenül is) a borvidék Cote d’Or-jának egyik legjobban csengő terroirjává vált. Szent Tamás és Gergely Vince, akiről ez a poszt szól. De vajon az aktuális mádi események miért nem szólnak róla (is)? Miért kell őt is, borait is műholddal kutatni a tokaji palettán? Mi történhetett, hogy mára ennyire keveset hallunk róla és borairól?

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Furmint 2011

Cukrozott körte, olajosság, szőlőcukor, virágos, barackos, kukoricás, de van benne egy kis populáris jelleg is. Almás, körtés íz, leheletnyit krémes konzisztencia, mellette a vibráló savak is jól működnek. Széles testű, a végén jelzésnyi kesernyével lezárva. Vakon egy jó kis nemzetközi Chardonnay-nak is elment volna (a kukoricát leszámítva). Továbbra is kitűnő vétel ez a bor!

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji 6 puttonyos tokaji aszú 2005.* (arany címkés)

Áts Károly az egyik legsokoldalúbb aszúborász Hegyalján. Nagy hangsúlyt is fektet a Royal Tokaji a borvidék szimbolikus bortípusára: készül náluk a kétféle birtokaszú mellett minden jobb évben öt féle dűlős aszú, sokszor aszúesszencia és a legendás natúr esszencia is. Érett aszút látunk és tapasztalunk a pohárban: borostyán mélyebb árnyalatai. Lassan, méltósággal folyik, szinte mozdulatlan karimával tapad föl a pohárra. Illatban palackbukés aszússág: méz, propolisz, viaszosság, botritisz és a kor egyértelmű, nemes megjelenési formái, mosolygós ráncai. Nem áll ez neki rosszul, de obligát gyümölcsökre ne számítson alapvetően senki. Ízben savai valósággal széttépik a 190-es cukrot. Füge és szárított gyümölcsök nyomai, tercier túlsúly. Elég nagyot robban eleinte, de lecsengése nem valami hosszú, percekkel a lenyelés után nagyon halvány kávéssággal. Olyan benyomást keltett, ami a fejlődési, fogyasztási görbe optimuma környékén jár. Piaci szempontból is többre tartom a Royal Tokaji szintén elég fürgén fejlődő kék címkés 5 puttonyosait, nem véletlenül hallunk róla többet, mint erről az arany címkésről. Mindkettő az egy és a két csillag határán egyensúlyoz. Aszúkban továbbra is nagyszerű vétel mind, melyeket a szupermarketekben is megtalálunk.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj mai arcai

Egy reprezentatív piramis Hegyaljáról

Pár hete Lengyelországban kóstoltattam tokaji borokat, értő közönség számára. Tudjuk, hogy a lengyelek nagyon fontos exportpiacot adtak száz évekkel ezelőtt Tokajnak (erről tanúskodik a szamorodni szó is…nem szükséges az idelátogató olvasónak ezeket kifejteni). Egyrészt adódott ez a kedvező földrajzi elhelyezkedésből, másrészt a tényből, hogy a lengyeleknek nincs saját boruk (a bort viszont szeretik), harmadrészt bizonyára az évszázadok sodrában kialakult kölcsönös, baráti viszonyból is. Ebből a baráti fogadtatásból én is részesülhettem most, s próbáltam Tokaj Hegyalja olyan oldalát bemutatni nekik, ami valamennyire új, nem hagyományos, de napjaink tájékozott fogyasztója számára mindenképp reprezentatív (s persze azért megfizethető is). Különösen izgalmas kontrasztot képzett ez a kóstoló az Alkonyi-féle 1993-as aszúk bemutatójával. Előtte is és utána is folyamatosan kóstolgattam otthon az alábbi borok maradékait. A múlt/a kezdetek és a jelen. Érdekes látni, hogy aszúk terén milyen minőségektől indult a történet 1993-ban, az avinálás elhagyását követően, és ma milyen trendek figyelhetők meg Hegyalján (aszúkon innen és túl).
Praktikussági okokból is hat palackot vittem, hisz egy kartonba ennyi fér. Egy része a személyes gyűjteményemből származott, másik részét előzőleg vásároltam be:

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Furmint 2009

Csavarzár mostmár itt is (ez jó pont), közepes citromszín, mely mind laza fehérbort sejtet eleve. Februárban a pincénél is tetszett, majdnem annyira, mint a 2007-es etalon. Kiegyensúlyozott alapfurmint egy kiegyensúlyozott pince szortimentjéből. Illatában tökmag, mogyoró, pörkölt ilyesmik, egy kicsi hordóval (ami mondjuk nekem minden Royal Furmintban elég határozottan jelen volt, a zavaróság és a "még oké" határán evickélve). Eközben egyértelműen furmintos kerekség, melegség hatja át: süteményes, linzeres, egész komoly illatú. Pici kövesség szúr ki itt-ott, aztán krémesen vajas érzetű. A gyümölcsök most nem nagyon harsognak. Ízében a maradékcukor főszerepet kap, markáns, sütis, vaníliás édesség leplével borítja a kortyot. Zamatossága, hízelgő jellege erősen nőiessé teszi. Lecsengésében újra ismerős zöldalma bukkan föl (akárcsak korábbi verzióiban) s teszi üdébbé a negédesen krémes textúrát. Alkoholja jólesően melegít minket a hűvösödő, szeptemberi estén. Kicsivel több sav viszont nekem épp jól esne, ám így is veszélyesen kacér, kelleti magát egyik pohár a másik után. Nyárvégi esték teraszon beszélgetős hangulatához remek (csillagközeli élmény volt, de most mégsem...).

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji két édes bora

A pontozás Keserves buktatói

Nem volt szándékos, a véletlen hozta úgy, hogy rövid időközzel két igen népszerű (remek ár-érték arányú), tavaly is kóstolt édes tokaji került kibontásra szerény gyűjteményem bázisából. Ezért úgy döntöttem, miért ne vehetném őket egy bekezdés lombjai alá, már csak azért is, mert változtak azóta, és nem volt könnyű újraértékelni egyiküket sem. Két jól csengő brand, mindkettőnek több évjáratával találkoztam már korábban is most viszont nagyon érdekes volt látni, mennyire kemény dió is tud lenni olykor egy-egy érettebb bor (újra)értékelése.

Tovább

Ripka Gergely

Royal Tokaji Sárga muskotály 2010.

Tegnap volt alkalmam ezt a friss mintát előzetesen pohárba vételezni. A korábbi, félszáraz évjárat nekem tetszett, bár alkoholja már annak is kicsit több volt, mint elég. A megszokott módon elegáns, fekete csavarzár. Színe kifejezetten fiatalos, szinte vízszerűen halvány citrom. Illata nem annyira direkten muskotályos, csak első szippantásra. Szellőzve az édeskés bukéból savanykásabb, zöldalmás, frissebb illat bontakozik ki még, - később még inkább idegen petrolossággal, olajos magokkal kiegészülve a háttérben (pedig elvileg 100 % muskotály). Ízben a savak vezetik az egész hatást. Ő már teljesen száraz lett, ami persze nem meglepő 2010-ből. Ételt kérnek élénk, reduktív savai. Nyugodtan próbáljuk ki erősen fűszeres szárnyas ételek vagy halak mellé. (Fölmelegedni őt se hagyjuk. Egy címkétlen palackot kóstoltam, az is lehet, hogy megtréfál az analitika, mert bizonyára nincs benne annyi alkohol, mint a melegebb 2009-es éviben, mégis perzselte a torkom ez is egy csöppet.)

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj Nyitány 2011/#2

Tokaji borok és sajtok párosítása/mesterkurzus angol nyelven Ronn Wiegand MW, MS vezetésével

A Nyitányról szóló kis tudósítást ott hagytam abba, hogy igen kövér ívet sikerült körbe ölelni a 2007-es aszúk szenzációs sorával. Csillagzápor, 10 ponthoz közelítő élmények sora! Ezen ív legemlékezetesebb pontja számomra a Dobogó 6 puttonyosa volt; de valamennyi aszú erősítette bennem a sajátos, kimagasló, 5 csillagos évjárat világos képét! Csak ajánlani tudom tehát őket mindenkinek, némelyikük - a borászok szerint is - szép kilátásoknak néz elébe, melyeket akár évtizedekben mérhetnénk. Az elképesztő aszúk után hibátlan folytatás volt levezetésként a gasztronómiai kalandozás, egy igazi nemzetközi szaktekintély eszmefuttatásaival. - Ronn Wiegand neve bizonyára sokaknak csenghet ismerősen: master of wine és master sommelier egyszerre (s talán ő volt ebben az első a világon, én pl még általánosba sem jártam, amikor neki már megvolt mindkét cím). Nem minden nap találkozom én sem hasonló színvonalon kóstoló személyiségekkel. De talán még érdekesebb volt egyúttal, hogy nem egy tokaji borász, vagy magyar séf beszélt a sajtok és tokajiak párosításának titkairól, hanem betekintést nyerhettünk abba, hogy a szakma egyik csúcsa külföldről hogyan is értelmezi világhírű borainkat sajtok mellett. (Sokszor elhangzik ugyanis, hogy a tokaji borok, különösen a nagyon édesek, aszúk nehezen illeszthetők napjaink nyugat-európai gasztronómiai normájának megszokott ételei mellé.)

Tovább
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább