Mikor igyunk édes tokajit?
mikor ne...?
Istenem már megint megjelent egy cikk (ráadásul angolul), ami arról értekezik, hogy a tokaji fajtákban ugyan vannak lehetőségek, de az édesek bezzeg mennyire nyögve-nyelősen kívánkoznak a borhűtőből az ember poharába…csak legfeljebb sátoros ünnepeken…meg ilyenek. Nem tudom, mennyire vagyok mérvadó, de én nem szoktam az ilyesmiből ügyet csinálni. Bármikor meg tudnék inni egy-két pohárral a kedvenc édes tokaji boraimból. Manapság ráadásul már tényleg nem kell feltétlenül pokolian mélyre nyúlni az embernek a zsebében: Áts Cuvée, Oremus szamorodni, Fortissimo, Vayi borok, hogy csak párat említsünk az elérhető árú édes tokajiakból. Az idei vári borfesztivál kapcsán kértek a Gault&Millau-nál, hogy javasoljak kettőt/hármat a rendezvényen elérhető borok körül. Akárhogy is néztem a kiállítok listáját, a legtöbb izgalmat most is (sőt az újabb és újabb távol-maradók miatt évről-évre egyre inkább) a Tokaji Udvaron találja meg az egyszeri borfogyasztó. Manapság a citrusos, friss aszúk korában már a nyári napok sem igazán jelenthetnek kifogást (számomra), hogy lemondjak, mondjuk akár egy pohár alaposan behűtött, csupa gyümölcs Disznókő aszúról.