Bükkszentkereszti házunk terasza keletre néz. Egy hosszú hegyvonulat húzódik pont szembe a látóhatár végén… mögötte nem látni semmit… azt szoktuk mondani, hogy ez a hegyvonulat a világ vége. Egyszer persze kísértésbe estünk és elhatároztunk, hogy elmegyünk a világ végére… egy miskolctapolcai kőbánya az utunkat állta, de annyit láthattunk, hogy van világ a világ végén túl is…

Számtalanszor mentünk már fel, egyedül is szeretek ott lenni. Ezúttal pedig négyen úgy határoztunk valami ritka és érdekes kísérletbe fogunk. Vettünk tíz bort és egy péntek este elindultunk Bükkszentkeresztre. Éjfél is volt mire annyira fel tudtuk fűteni a házat, hogy a kóstolóba belefogjunk…néhány bort megkóstoltunk, majd nyugovóra tértünk. Másnap tíz órakkor kezdtük újra a kóstolást és este tizenegy óra körül fejeztük be. Közben alig álltunk fel az asztal mellől. Jegyzeteltünk, szellőztettünk, okoskodtunk, vitatkoztunk, áradoztunk és meglepődtünk.

És sikerült bebizonyítani magunknak, hogy ide nem csak kirándulni, hülyéskedni, vagy iszogatni lehet feljárni. Olyan elegánsan kóstolt négy huszonéves fiatal, amit öröm volt nézni és átélni. Ha van egy borszerető társaság és adott egy ilyesféle lehetőség mindenképpen érdemes kipróbálni a kóstolások azon szakaszában, amikor már mindenki megtanult tisztelettel lenni a kóstolás tárgyai, és egymás iránt. Nem a részegséget keresi, hanem a munkát, a tudományt, a tudást és az örömöt. És persze a magasságokat és a mélységeket…a fényt és a sötétséget, amiknek elkülönítése manapság egyre nehezebb…

És akkor a borok és a saját pontjaim és leírásaim. Egy-két kóstolás ill. visszakóstolás között 2-3 óra is eltelt. Sok vizet ittunk és sajtot, kenyeret ettünk a borok között. Minden elfogyott. (A borok zömét a Bortársaságnál szereztük be és kizárólag pillanatnyi kíváncsiságunk vezérelt! A pontozások között (tízes és százas rendszer) érthetetlen eltérések lehetnek, a tízes rendszerben saját megítélés, a százasban egy hivatalos pontozólap alapján pontoztunk.)

1. Pannonhalmi Apátsági Pincészet St. Martinus Cuvée, 2008

Újbor. Sauvignon blanc, tramini, királyleányka. Alkoholtartalma 12,5%. Világos kristálytiszta szín, üde friss élesztős illatok, a sauvignon blanc füves, zöldfűszeres jellege dominál. Száraz, könnyű bor jelentős, de kellemes savtartalommal. 5p – 82p /1380Ft/

2. Dúzsi Tamás szekszárdi Kékfrankos Rosé, 2007

Dúzsi Tamás méltán híres a rozéiról, van neki vagy fél tucat. Ez a bor a kékfrankos levéből készült és a leginkább elterjedt. Ezt szoktuk nagy általánosságban a „Dúzsi-rozénak” hívni.

Színe tökéletes rozé-szín, az előszeretettel emlegetett „hagymahéj” barnás-narancssárgás érett színe, keveredik a világos rózsaszínnel a lehető legmegfelelőbb arányban.

Illata karamellás, málnás, epres, jellegzetes, nem a kirobbanóan friss rozé-iskolából. Íze is érettebb rozé-jegyeket mutat, tutti-frutti, karamell és lehet hogy csak az érzékeim játszottak velem, de jellegzetes gabonapárlat (vodka) ízt is felfedeztem benne (nem ez volt az első eset…). Egyáltalán nem nehézkes.

Utóíze hosszú, kellemes, szépen búcsúzik. Várjuk a következő évjáratát. 5p – 79p /1590Ft/

3. Montes Sauvignon Blanc, Limited Selection (Leyda-valley, Chile), 2007

Chilei nagypincészet melynek Argentinában is vannak területei. Nemrég jelent meg a magyar piacon ( http://www.bortarsasag.hu/hu/boraszok/montes ).

Több borukat is kóstoltam már és meglehetősen vegyes élményekben volt részem. Az Alpha-sorozat borai kiválóak, míg az alap-kategória (Limited Selection) már nem olyan lenyűgöző. Mindenesetre ár-érték arányukra érdemes odafigyelni…

A csavarzár letekerése után olyan penetráns és kifejezetten nyers animális illat csapott meg minket, hogy rögtön félretettük a következő hat órára…nem egy chilei sauvignonnal jártam már így…

Színe tiszta, világossárga, zöldes árnyalatokkal. A hosszú szellőzés után jelentősen javult az illata. A bomlásnak indult fű helyét bodza vette át, de nem volt túl tolakodó. Több illatot vártunk volna egy sauvignon-tól. Enyhe állott jelleg jelent meg.

Szájban krémes jellegű, kevés szén-dioxiddal, kellemesen sok savval (szellőzés során szépen lágyult), némi zöldfűszeres (tárkony) jelleggel. Összességében nem túl különleges, és a szellőzés után nem is kellemetlen. 5p – 85p (2550Ft)

4. Gellavilla Málnás, 2006

Tálos Attila piros traminije. Lássuk milyen egy borkereskedő bora. (Egy régi málnás helyén nő most a szőlő, innen a név.)

Világos szín, olajos mozgás a hosszú seprőn érlelésnek köszönhetően, ez az ízét is krémessé teszi. Rendkívül illatos, főként orvosságra emlékeztet. Ízben simulékony, egyensúlyos, krémes, itt is megjelenik a gyógyszeres jelleg. Kifejezetten nőies bor. (A 2007-es évjáratú messze túlszárnyalja!) 5,5p – 83p (1890Ft)

5. Pannonhalmi Apátsági Pincészet Hemina Cuvée, 2006

Chardonnay, olaszrizling, pinot blanc. Mély arany szín, citromra emlékeztető árnyalatokkal, olajos mozgás.

Enyhén fülledt, animális illat, ez a későbbiekben (12 óra után) sem szellőzött ki. Petróleum és vaj illata is megjelenik. Egyáltalán nem kellemetlen!

Íze meglehetősen tömény, vajas, krémes, ritka szép hordóhasználat és nagyon kellemes savak. A 12 órás állás után mit sem változott. 6p – 87p (2640Ft)

6. St. Andrea Magyalos Kadarka, 2006

Az utolsó palackok egyikét hoztam el a boltból. A bor erősen megosztotta a véleményünket, aminek jellegzetes zöldfűszeres illata lehetett az oka. Nekem tetszett.

Sötét sillerre emlékeztető szín, zöldfűszeres, kapros, gyógynövényes illat némi cédrusossággal.

Íze szikár, kis likőrösséggel, selymes, pinot-ra emlékeztető stílus. 6,5p – 87p (3858Ft)

7. Bolyki egri Bikavér, 2005

Kékfrankos, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, portugieser, zweigelt, blauburger.

Kora ellenére lilás-rubin szín fogad minket, és a Magyalos kadarkához hasonló, de talán lágyabb zöldfűszeres, kapros, gyógynövényes jelleg. Ízében kékfrankos túlsúly érződik, paprikás jelleggel keveredve, szőlő is megjelenik, valamint enyhén csípős szén-dioxid. Meglehetősen fűszeresebb, mint gyümölcsös, és kellemesen savas (a 12,8-as alkohol mellett), ahogy bikavérhez illik. 6p – 85p (2250Ft)

8. Kaiken Reserve Malbec, 2004

A Montes pince argentin területeiről származó bor egy kifejezetten régi évjáratból (már a 2007-es is polcon van).

Nyitás előtt egy évig a pincénkben érlelődött, ennek köszönhetően először zárkózott, penészes, fülledt illat fogadott minket, ami hamar kiszellőzött. Helyette aszalt szilva és füst bújt elő, ami ízben is a vezető vonalnak bizonyult. A 14%-nyi alkohol észre sem vehető, sokkal inkább érezhető a savak jelenléte. A korty eleje enyhén fanyar. 6,5p – 85p (ez a palack 2900Ft volt annak idején a Decanterben, a 2007-es évjárat a Bortársaságnál jelenleg is kapható 2160Ft-ért)

9. Takler Kékfrankos Reserve, 2006

A Takler-boroknál kicsit mindig megnyugszik az ember, ha szekszárdi ízekre vágyik. Fiatalos vörös szín, illatában aszalt szilva-hegyek…

Ízében is az aszalt szilva viszi a prímet, füsttel és fűszerekkel keveredve. Tipikusan szekszárdi. Tömény, tanninos, fűszeres, jó hordóhasználat és hosszú utóíz. 7p – 86p (4950Ft)

10. Degenfeld édes Szamorodni, 2004

Megelégedve nyitottuk az utolsó palackot és a heves viták után csöndben kortyolgattuk. Nem is pontoztuk már és én is csak pár szót írtam le az oly sokat méltatott Degenfeld szamorodniról. Sokadjára kóstoltam így nem volt ismeretlen.

Színe arany. Illata tömény, tárkonyos, őszibarackos, még mindig üde, bár sokat veszített fiatalos jellegéből. Olajos mozgású, harmonikus sav-cukor arány. Utóíze száraz, kellemes és hosszú. Az édes szamorodni irányadója lehetne. 7p (a 2005-ös évjárat is piacon van már, mindkettő 2250Ft)

Tizenhárom órányi kóstolás után mély álomba merültünk. Sehol nem tudok olyan rövid alvás után annyira kipihenten ébredni, mint télen a hegyekben.