X

PANNONHALMI APÁTSÁGI PINCÉSZET

Ripka Gergely

Pannonhalmi Pinot Noir Válogatás 2013

Pannonhalma esetében nem ez az első ilyen élményem, de vakon kóstolva bizony meg nem mondtam volna soha, hogy Pinot. Fás, sós, szárított paradicsomos illat. Ízre telt, édes hatású, elég kövér és komoly vörösbor. Alkoholos likőrösség jellemzi… Egyszer szívesen megnéznék az Apátságtól egy északiasabbra hangszerelt Pinot-t. Ez itt akár dél-pannon is lehetne.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Hemina 2013.

Megújult címke, mely szakít az ugyancsak dekoratív arany betűkkel és igazodik az Apátság új, válogatás fehérboraihoz, de azok frissebb karakterét nem követi. Vakon került elém. Visszafogottan virágos, édes gyümölcsös és hordós illat. Tetszik. Chardonnay-s jelleget áraszt leginkább, mégis több bájossággal. Zamatos, hosszú, édes felszínű íz. Leginkább a hossza az, ami megfog, de ásványai és fája is finom. Az eddigi legizgalmasabb Hemina…mondhatni az első, amit igazán megjegyzek magamnak.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Prior 2012

Illatban sok-sok gyümölcs, petrol, palackbuké, rajnais összhatás (hiszen 100 % rajnai). Ízre élénk és harsogó savak. Csontszáraz érzet. Penge, szikár bor, citrusok, az elődhöz képest viszonylag kevés árnyalat. Tán a 11-eshez képest a maradékcukor teszi bujábbá, amit a savak persze kiegyenesítenek. Hordóban ez sem volt. Nem ez a kedvencem a 4 eddigi Priorból, de valahogy a 13-as bujasága és a 11-es csontossága is benne van szépen.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Prior 2011

Az első Prior. Egyben a legszikárabb, legszárazabb is. Illatban eleinte gumisság mutatkozik a tercier petrol mellett. Hosszabb, ásványosabb, üvegszerűen tiszta szerkezetű bor. Hasonló a 2012-eshez, de mintha annak lecsontozottabb változata lenne, melyről letisztogatták a fölösleges makeup-ot és bizsukat. Friss citrusai a mai napig vidámmá és élénkké teszik. Reméljük ilyen vitális lesz még sokáig. Hordóban egyik Prior sem volt. A 2011-ben megszülető márkával új pannon rajnai-klaszis született Pannonhalmán.

Tovább

Ripka Gergely

Mi újság Pannonhalmán?

Tavalyi évből igen sokféle érdekességgel büszkélkedhet a Pannonhalmi Apátsági Pincészet. Premier előtt sikerült két zászlós borukat megkóstolnom. Azóta a premier is megvolt, remélhetőleg minél többek számára. Az Infusio és a Prior bemutatása valószínűleg nem szükséges már az olvasónak. Talán nem ez a poszt lesz a magyarázat rá, de nekem Pannonhalma egyre inkább a megbízható fehérborok hazája.

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Salve 2013

Szőlőlé, szőlővirág, édeskésen illatos jelleg. Ízre nagyon gyümölcsös, könnyedén csúszik, némi maradékcukor érezhető benne, mely szinte félszáraz érzetet kölcsönöz neki.

Tovább

Ripka Gergely

Itt a Sauvignon ideje!

körkép a bortársaságnál

Mitől is lesz sikeres egy szőlőfajta? Mitől lesz egy sikeres szőlőfajtából világfajta? A három fehér testvér közül a legszínesebb világpolgár a Sauvignonból lett. A Chardonnay és a Rajnai is több útlevéllel rendelkezik, szépen meg tudják mutatni a termőhelyi jegyeket is, van nekik európai, ausztrál (magyar) stb referenciájuk bőven, de mégis a Sauvignon tudott a legvidámabb, legüdébb maradni, bárhonnan is kóstoljuk. Nem veszi magát véresen komolyan, és én ezért szeretem annyira. Ha súlyos borra vágyom, Chardonnayt bontok, ha elegánsan izgalmasat, akkor Rajnait, ha mosolyogni akarok, csak a Sauvignon...!

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Apátsági Rosé 2013

Pedig ritkán bontok rosét, ezt is ajándékba kaptam. Klasszikus hagymahéj szín, semmi hivalkodó árnyalat. Az illat is mérsékelt: barack, eper, virágok, finom, primér gyümölcsösség. Ízre húsos, virgonc és feszes savú rosé. Persze nem nagyon hosszú, könnyed, itatja magát, üdít is. Végén grapefruit, pici zöldfűszer, de a savak fanyarsága tán egy kissé domináns.

Tovább

Ripka Gergely

Az első Olaszrizling Októberem

Az Olaszrizling. A mi Olaszrizlingünk. Büszkék vagyunk rá. Gyakorlatilag csak a miénk, sőt nálunk valamiért az ősök akkora fantáziát láttak benne, hogy máig legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajtánk. Mi újat lehet még elmondani a rizlingről? (Sajnálom, és tudom, hogy a hatlövetű megmondóemberek kedvenc vesszőparipája a „rizling=rajnai, olaszrizling=olaszrizling” - tézis; de ahol mi szüretelünk szőlőt, ott egy rizling van, az olasz, úgyhogy legalábbis erre az októberi posztra én rövidíteni fogok.)

Tovább

Ripka Gergely

Pannonhalmi Sauvignon Válogatás 2012

Illatra nagyon intenzív sárgadinnye, ananász és mangó (kevés fajtajelleg, de engem ez nem zavart). Ízre lédús trópusi gyümölcsök és krémesség. Félszáraz érzet, hosszú, telt ízek, húsosság, gazdag bor az évjárat simaságával. A fajta hazai felhozatalán belül sajátos jelenség…

Tovább

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább