x

Ripka Gergely

Látogatás a Bott Pincénél

A tisztaság maga

Egyre inkább úgy látom, hogy a kezdeti nagyberuházásokkal alapított, s valóban innovatív nagypincék után, ma inkább a kis családi borászok alakítják Hegyalja történelmét. Az ő kezükben van egyre inkább a kulcs; olyan borminőségek tudnak megszületni általuk a kisebb mérvű piaci nyomás révén, aminek egy jelentős része szükségszerűen külföldön realizálódik inkább (sajnos vagy nem sajnos). Így sajnos a boraik gyorsan elfogynak idehaza, látszólag kis lépésekben fejlődnek, de ezeknek a világszínvonalú minipincéknek a hátterében bizony óriási küzdelmek, mindenen átívelő erejű családi és a szemmel sokszor alig érzékelhető közösségiség, baráti összefogás húzódik meg. – Olyan dolgok ezek, amitől egy kis birtok sikeres vállalkozás tud lenni, de az adóbevallásban nincsenek rá kitöltendő pontok.
A Bott Pince friss tételeiről ebben az évben már sokszor írtam, de az ő stílusukra mindig kellemes élmény rácsodálkozni:


Bott Pince TELEKI 2011.*
Szúrós illat, kis barack bújik meg benne. Ízben filigrán, löszösen törékeny, kecses és olyan sós, termálvizes a végén, mint valami ásványkivonat. Szép, arányos testalkat, elegancia. Teljesen önálló stílus. 7

Bott Pince CSONTOS 2011.*
Tiszta illat, púder, kevéske trópusi gyümölcs. A fás árnyalatok (vagy amit én fásságként érzékelek), a vanília nekem most is kissé nehezítettek rajta, cserébe kárpótol a nagyobb test, a hosszúság, a sűrű, enyhén olajos és viszkózus textúra. 7

Bott Pince ELŐHEGY 2011.**
Minden szakértő más bort tart a Bott borok közül kiemelkedőnek, hisz ebben a tisztaságban már tényleg árnyalatnyi és szubjektív különbségeket lehet csak találni. Örültem, hogy a Csontos után jött az Előhegy. Senki nem szerette eddig ezt a bort annyira a bloggerek közül, mint én, de ebben a sorban szerintem megint érezhető volt, hogy nem feltétlenül az a legszebb bor, amelyik a legnagyobbra nőtt, - az elegancia, a fogyaszthatóság sokszor többet nyom a latba. (Ebben egyet értettünk a szintén jelenlévő somlói borásszal is.)
Gyönyörű, izgalmas illat, melyben a tercier jegyek is kezdik megmutatni magukat: kukorica, sárga gyümölcsök sora. Ízben gazdag, strukturált, mégis üde. Bravúros könnyedség. Rengeteg gyümölccsel vesz le a lábamról, miközben a nagy furmintok alapvető motívumai is ugyanúgy jelen vannak. A Teleikben és az Előhegyben egyaránt szépen testet ölt a löszös karakter. 7+

Bott Pince Habzóbor 2011.
Hamar fölvásárolták a partnerek ezt a tételt, hiszen igen tikkasztó nyár áll mögöttünk. Nem mintha a tétel maga nem lenne egy borongós őszi napon is kellemes ital. Hízelgő muskotályosság, sok szappanos jegy az illatban. A maradék cukor nekem kissé eluralja a kortyot, kissé tapadóssá is teszi a bort, de van mögötte tartalom is. Behízelgő, zamatgazdag bor. Jóízű laza üdítő. 5+

Bott Pince ’2010’ **
Kóstoltam egy saját palackot ebből is nem rég, akkor nem annyira győzött meg. Most ismét hozta a jobbik énjét. Illatban puskapor, mineralitás, zárkózottság, majd némi ananász. Fanyar gyümölcsös illatok. Ízben roppanóan friss sav, szinte száraz érzet a tekintélyes maradékcukor utáni utóízekben. Déli gyümölcsök és emelkedettebb mineralitás együtt. Kikezdhetetlennek tűnő, csiszolt és feszes bor, bár picit hegyes is. 7+

Bott Pince édes szamorodni 2011.***
Üvegballonból kóstolni micsoda élmény volt ezt a bort az év első felében, két ízben is…!
Más lett. Korlátok közé szorította a palack, de kezdi belakni új, átmeneti szállását ez a csodás szamorodni. Nagyon fiatal, még nem is forgalmi tétel, épp a palackos érlelőtérben várja címkéit. Illatban a banánosság volt benne a főszereplő, mostanra a mézes tea kezdi átvenni a hatalmat, de azért az ismerős felezett őszibarackból sincs hiány. Közben hihetetlenül krémes jellegű, vaníliás jegyek köszönnek vissza a meleg évjáratból. Ízben elképesztő vitalitással vibrál, a vaníliakrém valósággal olvad a kortyban is. Botrány. Csodás arányérzékkel készült bor, nyoma sincs nehézkességnek, túlzásoknak és mégis: az aszú mellett is megvillantotta nagyságát a bor. Eljön még az idő, hogy a szamorodni visszakapja megkopott nemzetközi hírét. Pláne, ha ilyen tételek kerülnek a megfelelő asztalokra, poharakba. (Illetve pláne, ha egy személy végzi az egész borvidéken az aszúszemek minőségét szüret előtt, ami miatt idén sem vártak Juditék, leszedték azt szamorodninak.) Egyetlen borász jutott el a szamorodnival igazán komoly gazdagságig. Eddig. Berecz Stéphanie és Bott Judit szorosan a nyomában vannak.
A kilencet egyelőre nem mertem leírni, de nálam ez a szint minimum óvatos 8+

Bott Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2008.***
A Skanzenben már egyszer megborította a napomat ez a bor. Érdekes, hogy Juditnál és Józsinál a 6-os és 8-as aszúk mennyivel össztettebbek, izgalmasabbak lettek, mint a 7-es, amit januárban kóstoltam a pincénél. Egy komoly szinttel feljebb vannak nálam az extrém koncentrált aszúalapanyaggal szolgáló 2007-esüknél.
Elegáns botritisz az illatban, mellette marcipán, vanília, határtalan, krémes komplexitás. Ízben végtelenül hosszú, üdén barackos, vanlília fagyis. Hihetetlen csodás savai feszessé és elegánssá teszik szerkezetben, egyensúlyban egyaránt. Kivételes textúrájú aszúbor. 9+

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább