Egyre inkább úgy látom, hogy a kezdeti nagyberuházásokkal alapított, s valóban innovatív nagypincék után, ma inkább a kis családi borászok alakítják Hegyalja történelmét. Az ő kezükben van egyre inkább a kulcs; olyan borminőségek tudnak megszületni általuk a kisebb mérvű piaci nyomás révén, aminek egy jelentős része szükségszerűen külföldön realizálódik inkább (sajnos vagy nem sajnos). Így sajnos a boraik gyorsan elfogynak idehaza, látszólag kis lépésekben fejlődnek, de ezeknek a világszínvonalú minipincéknek a hátterében bizony óriási küzdelmek, mindenen átívelő erejű családi és a szemmel sokszor alig érzékelhető közösségiség, baráti összefogás húzódik meg. – Olyan dolgok ezek, amitől egy kis birtok sikeres vállalkozás tud lenni, de az adóbevallásban nincsenek rá kitöltendő pontok.
A Bott Pince friss tételeiről ebben az évben már sokszor írtam, de az ő stílusukra mindig kellemes élmény rácsodálkozni:

Bott Pince TELEKI 2011.*
Szúrós illat, kis barack bújik meg benne. Ízben filigrán, löszösen törékeny, kecses és olyan sós, termálvizes a végén, mint valami ásványkivonat. Szép, arányos testalkat, elegancia. Teljesen önálló stílus. 7

Bott Pince CSONTOS 2011.*
Tiszta illat, púder, kevéske trópusi gyümölcs. A fás árnyalatok (vagy amit én fásságként érzékelek), a vanília nekem most is kissé nehezítettek rajta, cserébe kárpótol a nagyobb test, a hosszúság, a sűrű, enyhén olajos és viszkózus textúra. 7

Bott Pince ELŐHEGY 2011.**
Minden szakértő más bort tart a Bott borok közül kiemelkedőnek, hisz ebben a tisztaságban már tényleg árnyalatnyi és szubjektív különbségeket lehet csak találni. Örültem, hogy a Csontos után jött az Előhegy. Senki nem szerette eddig ezt a bort annyira a bloggerek közül, mint én, de ebben a sorban szerintem megint érezhető volt, hogy nem feltétlenül az a legszebb bor, amelyik a legnagyobbra nőtt, - az elegancia, a fogyaszthatóság sokszor többet nyom a latba. (Ebben egyet értettünk a szintén jelenlévő somlói borásszal is.)
Gyönyörű, izgalmas illat, melyben a tercier jegyek is kezdik megmutatni magukat: kukorica, sárga gyümölcsök sora. Ízben gazdag, strukturált, mégis üde. Bravúros könnyedség. Rengeteg gyümölccsel vesz le a lábamról, miközben a nagy furmintok alapvető motívumai is ugyanúgy jelen vannak. A Teleikben és az Előhegyben egyaránt szépen testet ölt a löszös karakter. 7+

Bott Pince Habzóbor 2011.
Hamar fölvásárolták a partnerek ezt a tételt, hiszen igen tikkasztó nyár áll mögöttünk. Nem mintha a tétel maga nem lenne egy borongós őszi napon is kellemes ital. Hízelgő muskotályosság, sok szappanos jegy az illatban. A maradék cukor nekem kissé eluralja a kortyot, kissé tapadóssá is teszi a bort, de van mögötte tartalom is. Behízelgő, zamatgazdag bor. Jóízű laza üdítő. 5+

Bott Pince ’2010’ **
Kóstoltam egy saját palackot ebből is nem rég, akkor nem annyira győzött meg. Most ismét hozta a jobbik énjét. Illatban puskapor, mineralitás, zárkózottság, majd némi ananász. Fanyar gyümölcsös illatok. Ízben roppanóan friss sav, szinte száraz érzet a tekintélyes maradékcukor utáni utóízekben. Déli gyümölcsök és emelkedettebb mineralitás együtt. Kikezdhetetlennek tűnő, csiszolt és feszes bor, bár picit hegyes is. 7+

Bott Pince édes szamorodni 2011.***
Üvegballonból kóstolni micsoda élmény volt ezt a bort az év első felében, két ízben is…!
Más lett. Korlátok közé szorította a palack, de kezdi belakni új, átmeneti szállását ez a csodás szamorodni. Nagyon fiatal, még nem is forgalmi tétel, épp a palackos érlelőtérben várja címkéit. Illatban a banánosság volt benne a főszereplő, mostanra a mézes tea kezdi átvenni a hatalmat, de azért az ismerős felezett őszibarackból sincs hiány. Közben hihetetlenül krémes jellegű, vaníliás jegyek köszönnek vissza a meleg évjáratból. Ízben elképesztő vitalitással vibrál, a vaníliakrém valósággal olvad a kortyban is. Botrány. Csodás arányérzékkel készült bor, nyoma sincs nehézkességnek, túlzásoknak és mégis: az aszú mellett is megvillantotta nagyságát a bor. Eljön még az idő, hogy a szamorodni visszakapja megkopott nemzetközi hírét. Pláne, ha ilyen tételek kerülnek a megfelelő asztalokra, poharakba. (Illetve pláne, ha egy személy végzi az egész borvidéken az aszúszemek minőségét szüret előtt, ami miatt idén sem vártak Juditék, leszedték azt szamorodninak.) Egyetlen borász jutott el a szamorodnival igazán komoly gazdagságig. Eddig. Berecz Stéphanie és Bott Judit szorosan a nyomában vannak.
A kilencet egyelőre nem mertem leírni, de nálam ez a szint minimum óvatos 8+

Bott Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2008.***
A Skanzenben már egyszer megborította a napomat ez a bor. Érdekes, hogy Juditnál és Józsinál a 6-os és 8-as aszúk mennyivel össztettebbek, izgalmasabbak lettek, mint a 7-es, amit januárban kóstoltam a pincénél. Egy komoly szinttel feljebb vannak nálam az extrém koncentrált aszúalapanyaggal szolgáló 2007-esüknél.
Elegáns botritisz az illatban, mellette marcipán, vanília, határtalan, krémes komplexitás. Ízben végtelenül hosszú, üdén barackos, vanlília fagyis. Hihetetlen csodás savai feszessé és elegánssá teszik szerkezetben, egyensúlyban egyaránt. Kivételes textúrájú aszúbor. 9+