A héten ismét Lengyelországban jártam tokaji borokat a hónom alá csapva. Az értő körökben igencsak közkedvelt "három tokaji borászgrácia" egyikének, Bárdos Saroltának borait kóstoltattam (következő Magyar Konyhában egyébként épp velük közösen lesz interjú). Csupa olyan bor, amihez már volt szerencsém, de az ismétlés soha nem árt. Ezúttal három alapbort sikerült alaposabban megkóstolni a bodrogkeresztúri kézműves borászattól:

Tokaj Nobilis Birtokbor 2009

Fiatal állapotában egyáltalán nem éreztem ebben a borban semmi átütő erejűt. Ezúttal lengyelek körében kóstolva tetszett. 90 % Csirke Furmint+10% Barakonyi Hárs (mely legutóbbi lengyel utamon annyira tetszett), a régi ordináriumok mintájára egyben erjedt a kétféle must. Végtelenül tiszta és elegáns illat fogad, amiben eleinte szikár neutrális jegyek, enyhülve ásványos reflexek érezhetők. Később némi zöldalma csalható elő, védjegyszerűen Nobilises almás süteménnyel. Ízben eleinte elég vaskos, direkt támadás a kövek részéről. Gömbölyded, szép arányokkal eltalált kortyközép, szép savszerkezettel, majd kicsit hirtelen végszóval. Kis alkoholosság is azért fűt néha. Tiszta elegancia árad belőle így is, kellő feszességgel, csupa termőhelyi jeggyel. Most megnyerő állapotában van. 6

Tokaj Nobilis Sárgamuskotály 2009.

A fajta jótékony üdeségének megőrzése végett nem került hordóba (természetesen vadélesztők munkája). Néhány hónappal ezelőtt, nem sokkal forgalomba kerülése után, családi körben kóstoltam, de még elég kesze-kuszának, nyersnek tűnt akkor. Beigazolódott: csak egy kis időre volt szüksége, hogy összerendeződjön. Hát nem fura, hogy többen már a 11-es muskotályokkal jönnek ki, de ez a Nobilis-féle még csak most kezd fejlődésének zenitjéhez érni? Színtelen muskotályosság. Illata sokat fejlődött. Tiszta bukébor: érett szőlő, virágok, sok bodza főleg, szappan. Szebb, kitárulkozóbb, őszintébb lett minden tekintetben. Ízben nagyon zamatos, fűszeres, minden cseppje földi örömök egész tárháza. Alkoholja alacsony, de azért melegedve érezhető. Nincs kesernye, a savérzet is visszafogott, gyakorlatilag üdítő benyomását kelti. Tökéletes nevelőbor (főleg hölgyek számára). Tény, hogy vannak a fajtának korlátai, de rengeteg jóleső pillanatot tud okozni így is. 6
(Épp miközben ezeket a borokat kóstoltuk, tartotta Alkonyi László az egészen a 90-es évekig visszanyúló Degenfeld Muscat lunel vertikális kóstolót, s mint tudjuk Demeter Zoltán után Bárdos Sarolta is készített néhányat a tarcali pince, mára igazi slégerré vált alapborából.)

Tokaj Nobilis Kövérszőlő 2008.

Mindig bajban voltam ezzel a borral. Késői szüret: 66 g/l a maradékcukra. Ez az a kategória, amire nagyon nehéz őszintén rácsodálkozni. Pedig alapvetően ez is egy szép bor, csak hozzászoktunk a magasabb cukor és savérzethez, a nagyobb testhez, a furmint áradó, túlcsorduló kajszisságához. Pár éve kimondottan neutrális illatú bor volt. Közben azért kibomlott belőle sok primer gyümölcs: ananász, friss sárga és fehér gyümölcsök, körte és birs villanásaival. A körte ízben is fölbukkan, némi déli gyümölcsösséggel karöltve. Édes ízű, de nem elég hosszú, savai is elég enyhék, kevés a történés, a bonyodalom és a feloldozó megoldás, de ez a bor bizonyára nem is olyannak készült. Egyszerű, lágy és selymes késői szüretelésű bor, melynek egyensúlyi problémái sincsenek. Jó zamatú, korrekt, de ennyi. Ételek mellet is izgalmas lehet, hisz nem esik túlzásokba. 5+
(Két-három nap alatt kivirult. Nem hittem el, hogy ennyi volt képes változni, de fél pontot azért biztos följebb kúszott: elevenebb vitálisabb lett sokkal. Illata is kitárulkozóbb és szikrázóbb lett, őszibarackkal, savai is mintha új erőre kaptak volna. Lehetséges lenne, hogy még érnie kéne...? Visszatérek rá.)

Megbízható és magabiztos belépőborok mind a Tokaj Nobilis borpiramisának alaptételei. Méltó felvezetés ez a három bor a klasszis szintet megcélzó Barakonyi dűlős Furmint és Hárslevelűk, illetve a késői szüretelés Amicus, s az aszúk szintje alatt, melyek szépen magukon hordozzák a kis, kézműves pincék sajátos kifinomultságát, kidolgozottságát és érzékenységégét.