A tokaji körút alkalmával Mészáros Lászlóval kellett egy interjút készítenem (meghökkentő részletek hamarosan a Tokaji Ősz felületein és itt is…). A Disznókőről többnyire aszúik kapcsán beszélünk. Más édes különlegességeket is készítenek. Ugyan a késői szüret csupán 1999-ben vált külön a szamorodnitól, utóbbi nagyon fontos (picit talán mellőzött) példa korunk tokaji szamorodnijai közt. Nem vagyok rá büszke, de a pince édes szamorodnijaival eddig talán nem is találkoztam, vagy ha valahol mégis, akkor nem szenteltem neki kellő figyelmet. Aszú alatti bevezetője mindig az évjáratnak a Disznókő szamorodni. Árban is nagyjából a fele (ötezer körül), és valóban remekül kiegészíti, beharangozza a később megjelenő aszút.

Kissé szerteágazó a paletta az aszú alatti édes tokajiak közt. Rengeteg az elnevezés, még több az önálló stílus. A szamorodni név mellett szinte csak a lengyel piaci érdekeltség szól, mégis az előző rendszert követően is máig fönnmaradt a termékleírások közt. Tudjuk, hogy a szabadabb késői szüretnél mindig alkoholosabb, borszerűbb (ami a Disznókő stílus fontos ismérve amúgy is), hosszabban érleljük és az aszún kívül csakis a szamorodnikat lehet hagyományos tokajis palackba letölteni. Jól van-e ez így? Számos termelőnél látom, hogy a késői szüret mellett/helyett visszatér a szamorodnihoz (Samuel Tinon, Szepsy, Bereczék, Bott Juditék, de kezdettől fogva fontos az Oremus, a Degenfeld és a Disznókő számára is)…hamarosan több interjú kapcsán is körbejárhatja az izgalmas témát az, akinek szívügye az édes paletta jövője, racionalizálása. Mészáros Lászlóval és francia gyakornokukkal az alábbi Disznókő szamorodnikat vizsgálgattuk:

1994.*

Hárslevelű alapú bor (ma már ez nem jellemző a borászatnál). Maradékcukra 60-70 g/l, Alk: 13,5 %. Illatában karamell, narancs, szép érettség, mézzel. Van még mellé virágosság is, és a tercier jegyek mellett sok gyümölcs is: hecsedli, kajszi dzsem. Ízben is megőrizte frissességét. Barack, citrusok, kis oxidáltság érzékelhető, de hibákat nem vét sehol. Meglepő formát mutat. 6+

1999.*

Ez már furmintra épül, noha az évjárat maga sem szűkölködött savakban. Sokkal fiatalosabb a szín, mivel macerációt nem nagyon kapott a feldolgozáskor, kevesebb polifenol került a mustba, ezért is világosabb sokkal mindig, mint egy aszú. Teás, gombás illat. Tompább és az előző után kevésbé gyümölcsös elsőre. Később aztán barack jelenik meg. Van frissesség, citrusok, feszesség, az izmos savak mellett. Csúcson van az íz alapján. Botrányosan fiatalos. 6+

2000: ez sajnos dugós (behűtve egy palack volt).

2002.

Furmint az alapja ennek is. Porosabb és kicsit magasabb illó érződik orrban. Aztán tisztulva dohány, gomba, grillázs, tercier jegyek színezik. Egészen friss az íze, sok citrussal, kortalansággal, a végén kesernye és némi szesz bontja meg a fókuszt. Mégis vibráló, egyenes a lefutása a kortynak máig. 6

2011.*

Furmint ez is. Egészen más hangulati elemek. Kirobbanó fiatalság: grapefruit, trópusi gyümölcsök végtelen hosszú sora, mangó, licsi stb. Letaglózóan energikus illat. Elegáns édes bor. Nem hosszú, de azalatt csupa ropogós, sárga gyümölcsben lehet részünk, hihetetlen izgalmas savérzet mellett. Újabb ékes példája annak, hogy a Disznókő borok soha nem az extrém paraméterekkel, hanem egy okosabb, tudatosabb eleganciával hódítanak. 7

2012. (M)

Szűrés előtti minta került elő a hűtőből. Értelemszerűen ez a bor tehát tartalmaz egy sor díszítőelemet, amit a palackozás, sterilszűrés elvesz később. Így a leírás nem biztos, hogy hasonlít majd a bolti palackokéra. Ananász, banán, kimondottan édeskés trópusi gyümölcsök. Vastagabb a 11-es után, alkoholja és krémessége is dúsabbá, húsosabbá teszik. Rendkívül izgalmas szamorodni, meggyőző komplexitással (tán a sorban a legteltebb bor). Hamarosan forgalomba is kerül, egy új brand alatt.