X

1994

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

Oremus - helyszíni szemle/Vol. #2.

Csillagzápor Tolcsváról

Ha Oremus, akkor alighanem a legtöbbeknek az aszú ugrik be. A Mandolás is korszakalkotó volt a hordós száraz furmintok közt, a late harvest és a szamorodni nem különben referenciák. Láthattuk, hogy a tavaly újdonságként debütált Petrács és 2018-as utódja mennyire iskolapélda egy presztízsbor elegáns bevezetésének. Tiszta és definiált értékek jellemzik tehát továbbra is a pincészetet. Mégis: a tegnap részletesen bemutatott tolcsvai nagybirtok a 3-6 puttonyosok igazi állócsillaga a rendszerváltás óta; meghatározó “térítői” az aszú műfajának a kezdetek óta: itthon és külföldön egyaránt egyaránt ez a legfontosabb bor számukra. Tegnap azt is megtudhattuk, hogy a 3 puttonyost az új termékleírás (2013) bevezetése után sem engedik el (5 puttonnyi, azaz 120+ cukorral, de kihozzák, ha úgy adódik). Mese nincs: ma jönnek a nagyágyúk, néhány igazi ritkasággal, tanulságos évjáratokkal. Ilyen aszúkból sosem elég!

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő//1 4 1 3

Új szamorodni brand születik

Eleve mit tudunk szegény szamorodniról? Lengyel szó (ahogy termett), annyira nem ősi elnevezés, mint a hasonló bort jelentő főbor, de azért mégis van hagyománya. Kevésbé intenzíven botritiszes években is remek minőséget ki lehet belőle hozni, noha divatosnak egyáltalán nem lehet mondani már régóta. Arról már nyáron tett Disznókős látogatásomat követően megemlékeztem, hogyan képzelte el a kilencvenes években a Mészáros László vezette, francia illetőségű nagybirtok a csúcsokat jelentő aszú alatti édes kategóriát. Náluk a szamorodni került hamarabb képbe (s csak jóval később jelent meg a késői szüret).

Tovább

Ripka Gergely

Oremus 5 puttonyos tokaji aszú 1994

Gombás, érett illat, nem túl elegáns, kicsit a palackbuké ráült a borra. Éles savak hasítanak ízében, aztán picit kesernyébe is hajlik, és nem is igazán hosszú. Gyümölcsök elfogytak belőle, helyettük grillázsos jegyek és a sok sav maradt. Nem a legszebben érett Oremus aszúként marad meg emlékeimben, az biztos.

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő szamorodni-retrospektív

A tokaji körút alkalmával Mészáros Lászlóval kellett egy interjút készítenem (meghökkentő részletek hamarosan a Tokaji Ősz felületein és itt is…). A Disznókőről többnyire aszúik kapcsán beszélünk. Más édes különlegességeket is készítenek. Ugyan a késői szüret csupán 1999-ben vált külön a szamorodnitól, utóbbi nagyon fontos (picit talán mellőzött) példa korunk tokaji szamorodnijai közt. Nem vagyok rá büszke, de a pince édes szamorodnijaival eddig talán nem is találkoztam, vagy ha valahol mégis, akkor nem szenteltem neki kellő figyelmet. Aszú alatti bevezetője mindig az évjáratnak a Disznókő szamorodni. Árban is nagyjából a fele (ötezer körül), és valóban remekül kiegészíti, beharangozza a később megjelenő aszút.

Tovább

Ripka Gergely

Hová tűnt Gergely Vince? [Gergely Vince válaszával frissítve]

Uri borok után kutatva a Szent Tamás-dűlőben

Van egy mádi borász, aki a rendszerváltás után együtt indult sokakkal, lendülettel, kecsegtető eredményekkel, borminőséggel. Az egyik legjobb fekvésű dűlőben birtokol területet, mely ráadásul 20 év leforgása alatt (tőle részben függetlenül is) a borvidék Cote d’Or-jának egyik legjobban csengő terroirjává vált. Szent Tamás és Gergely Vince, akiről ez a poszt szól. De vajon az aktuális mádi események miért nem szólnak róla (is)? Miért kell őt is, borait is műholddal kutatni a tokaji palettán? Mi történhetett, hogy mára ennyire keveset hallunk róla és borairól?

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább