Van egy mádi borász, aki a rendszerváltás után együtt indult sokakkal, lendülettel, kecsegtető eredményekkel, borminőséggel. Az egyik legjobb fekvésű dűlőben birtokol területet, mely ráadásul 20 év leforgása alatt (tőle részben függetlenül is) a borvidék Cote d’Or-jának egyik legjobban csengő terroirjává vált. Szent Tamás és Gergely Vince, akiről ez a poszt szól. De vajon az aktuális mádi események miért nem szólnak róla (is)? Miért kell őt is, borait is műholddal kutatni a tokaji palettán? Mi történhetett, hogy mára ennyire keveset hallunk róla és borairól?

Gergely Vince és az Uri Borok a Szent Tamás-dűlő aszúival szereztek maguknak hírnevet a 90-es évek első felében. Aztán az évtized végére mintha elfogyott volna a lendület és a borász a száraz borok kibontakoztatásában már egyáltalán nem vállalt komolyabb szerepeket. Neve az 1-2 éve komolyabban borozgatók körében meglehet, közel ismeretlennek számít. A 4-5 éve Tokajjal foglalkozók, ha boraival esetleg nem is futhattak össze (rendezvények forgatagában, vinotékákban, éttermek borlapjain), de nevére talán még emlékeznek. Akik régebb óta járják Hegyalját, azoknak is csak egy kicsivel lehetett több esélyük arra, hogy az Uri borokkal közelebbi kapcsolatba kerüljenek.

Életemben először találkoztam pár hete a borásszal. Tény, hogy sajátos figura, sajátos elvekkel (ez a mondjuk a legtöbb borászra ugyanúgy igaz). Azt is éreztem a borokon, hogy nem mondhatók annyira makulátlanoknak és kirobbanóan modernnek, üdének, mint mondjuk más kortárs termelők aszúi (a kontextus végett egy Royal aszú adta meg a ráhangolódást). Nem voltak fiatalok az alábbi aszúk, a kor és némi száraz szamorodnis oxidatív vonás is egyértelműen megmutatkozott bennük; de számomra mindezekkel együtt mégis óriási kérdőjel, hogy egy ilyen szerencsés adottságú területet művelő borászat miért szorult ennyire a háttérbe, a periférián is túlra 20 esztendő múltán…

Royal Tokaji BECSEK 6 puttonyos tokaji aszú 2007.**
Vaníliás, virágos, kenyérhéjas, elegáns pörkölési jegyekkel körbeölelt illat, a kötelező barackkal. Vastag, krémesen olvadó, hosszú és vitális modernaszú, melynek nem extrém magas, de tekintélyes a cukra, citrusos savai pedig hihetetlen lendülettel bírnak. Mézes, propoliszos lecsengés, közepesnél jóval kiterjedetebb hosszúság és intenzitás. Nagyon korrekt munka, ismét a már megszokott kimagasló egyensúlyú dűlős aszústílus a Royaltól. 8

Gergely Vince Szent Tamás 6 puttonyos tokaji aszú 2003.*
Kenyérhéjas, érett, tercier jegyek. Száraz szamorodnis buké, kicsit szigorú és matt, kevés élénkséggel, kevés gyümölccsel. Ízben aztán az egyensúly sem tökéletes: a cukor túlsúlya kissé émelygőssé teszi, a test sincs megtámogatva, s az egész óriási tehetségű alapanyag kissé darabos borrá formálódott. Kenyérhéjas, érlelési jegyei miatt is nehézkes inni, eleganciában lemarad a többiektől e nagy évjárat diszharmonikus bora. Kár. 6+

Gergely Vince Sárga muskotály aszúesszencia 2003.**
A Szent Tamás termése ez a bor is. Fűszeres, keleties hangulatú, sokkal fiatalosabb illat, melyben azért szellőzve szekunder és tercier, sherrys, kenyérhéjas jelleg is föltűnik. Aszalt gyümölcsös jegyek, relatíve magas cukortartalom, de mégis társul mellé üdeség, kedvesség, báj, s az illatos fajtától egész megdöbbentő szerkezet! Nagyon tetszett, hogy a muskotály kedvessége, bája mennyire szépen benne van a hosszú és elegáns ízben (noha a palackban ez a kezdeti állapothoz képest biztos sokat kopott az idővel). Tettrekész savainak sokat köszönhet a bor, többek közt vibráló élénkséget, gördülékenységet, színeket, viszonylagos fiatal érzetet. 7+

Gergely Vince 6 puttonyos tokaji aszú 1994
Mindig sok tanulsággal szolgál egy idős aszút faggatni. Egy éve a 93-as Gergely Vince aszúesszencia csodás élményt nyújtott. Érett, dohányos, avaros, gombás, kenyérhéjas palackbuké, frissesség halvány nyomaival (18 év után). Komoly mélységű íz, jól kivehető kesernye. Szerkezetileg már elmarad az előbbiektől, de élénk savai meglepőek, komolyak, izgalmat, szépséget csempésznek az enyhén lustuló, érett borba. 6

Gergely Vince Aszúesszencia 1998.*
Meglepett, mennyire fiatalos, vaníliás orrban, végre kellő mennyiségű obligát sárgabarackkal (sőt friss palackozás után sokkal jellemzőbb új sportcipős jegy ad neki kortalan kifinomultságot). Ízben teás, mély és drámaian gazdag, szinte örökéletű bort sejtet. Súlyos tétel, tekintélyes cukorral, miközben savai már-már karcolnak szájban, torokban. Hosszú, vitális, mézes édességű íz. Nagy élmény volt kóstolni a viszontagságos évjárat, s egy korábbi, kissé átmeneti korszak aszúborát, mely még messze nem ért útja végére. 7

....és a borász válaszol:

Kedves Gergely !

Az írásban több pontatlanság,valótlan állítás van és úgy érzem van ami kimaradt belőle,ha valaki korrekt tájékoztatást akar adni.


Második bekezdéshez.

Az Úri Borok Pincészete a "hírnevet" ( én nem nevezném annak,talán ismertséget )nem a 90-es évek első felében szerezte,hiszen az első bora 1996 -ban került forgalomba,és nem is Szt Tamás borral, hiszen ebben az időben még szőlőterülettel sem rendelkezett a Szt Tamáson.
Az első bor amire felfigyelt a szakma 1993 5 puttonyos aszú volt. Akkor még újdonság volt,hogy muskotályt használtam alapbornak, így az aszú illatok a muskotállyal kiegészülve egy különleges íz- illat világot adtak a bornak. Több hazai versenyen és teszten kiválóan szerepelt. Ma már nem egyedi eset,hogy a muskotályt alapborként használják az aszúhoz.
Az első Szt Tamás bor 2004-ben került forgalomba. 2000 6 puttonyos aszú Szt Tamás néven. Ez a bor amelyik borversenyen indult ott kiválóan szerepelt ( Mádi Borverseny arany, Pannon Bormustra csúcsbor, Challenge International du Vin arany érem,stb )

Harmadik bekezdéshez.

Az,hogy a boraim nem ízlenek,ehhez nincs mit hozzá tennem,ez szubjektív dolog,mindenki azt ír róla amit gondol.
Azonban,ha korrekt lett volna a tájékoztatás akkor minden képen le kellett volna írnod,hogy hol és milyen alkalomból kóstoltad a borokat!!! Ezt nem tetted meg,így én most pótolom.

A Magyar Tudományos Akadémia  borversenyének díjátadó gáláján ahol az általad negatívan minősített borok hozták el az 1-2-3-5-6 helyezést.
Ezek a borok más megmérettetésen is kiválóan szerepeltek,sok arany és ezüst érmet szereztek hazai és nemzetközi versenyen.
Az,hogy a Te ízlés világod ezt nem díjazza azzal én nem tudok mit kezdeni.

Az tény,hogy a hazai borkedvelő közönség jószerivel akkor találkozik velem és a boraimmal,ha felkeres, ez igaz.
A borok magas ára miatt,itthon mérsékelt az igény ezekre a borokra.

A cím béli kérdésedre a válasz : Ott van ahol eddig is,köszöni szépen jól van.Egy családi pincészetnek az az alapvető feladata,hogy a család megéljen belőle,nálunk ez működik,három gyermekünket felneveltük,kitaníttattuk,export piacainkat építgetjük.Köszönjük jól vagyunk.

Ennyit szerettem volna leírni. A Te döntésed,hogy közzéteszed-e a válaszomat a cikk mellett.

Üdvözlettel: Gergely Vince