A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tavaly demberben 1999-et ünnepeltük egy felejthetetlen visszatekintésen. De 2020-ra is jut egy izgalmas jubileum. Talán 1999 kapott több szakmai méltatást az elmúlt húsz év alatt, de az idő igazolta, hogy a forróbb 2000-nek semmiféle szégyenkeznivalója nincs a sziporkázó savú 99-es aszúk árnyékában. Megfigyeléseim szerint minden tíz évben 3 nagy aszús évjárat van (bár pont az elmúlt évtized lehet, hogy lemarad, hacsak 2020-ban nem történik meg a csoda). A rendszerváltás utáni évtized, a múlt évezred végének 3 legszebb évjárata közt gondolhatunk 2000-re, ami nem csupán nagy aszúkban, de TokajSweet (cuvée) és ugyebár TokajDry (*Királyudvar Úrágya 2000) stílusban is számos mérföldkővel és meglepetéssel örvendeztette meg a szakmát és a közönséget is. Tokaj reneszánszának, egy fontos innovációs időszaknak talán a záróakkorja ez az év Hegyalján. Sydney Olympia, Putyin, Bush (és Britney Spears) színrelépése, ezredforduló, egy fontos évjárat, brilliáns aszúkkal, és országszerte kiválóan érő száraz fehér és vörösborokkal. Ezzel a nem mindennapi TokajMagic-sorral emlékezünk húsz év után 2000-re, erre a gyönyörű, meleg aszús évre:

Sok szempontból különleges év volt 2019. - Idén 10 éves a Táncoló... Megejelent a harmadik Tokaj-könyv, jártam vele sokfelé Európában, és elindultak a TOKAJMAGIC-klubkóstolóim is. Önálló útak. Akik régóta olvassák ezeket a hasábokat, és képben vannak a TokajGuide csillagos szabályaival is, azok tudják, milyen rendszer szerint zajlik a borok (és a tokaji birtokok) értékelése blogunkon. A Művelt Alkoholistától átvett 10 pontos rendszer mellett 1-3 csillagig jutalmazzuk a legkiemelkedőbb borokat, amik nemzetközi mérce szerint 90+/100 (8+/10) ponton mozognak. Így az év utolsó előtti napján összegyűjtöttem hát, mely borok hozták a legnagyobb csillagzáport a poharamba. Úgy tűnik, valóban különleges év áll mögöttem, és igazán sok nagyszerű borélménnyel gazdagodtam 2019-ben (ne lepjen meg senkit a tokaji túlsúly, én már csak ott kóstolok a legtöbbet, de azért van két külföldi száraz alibim is a listán). A Borkatalógus menüpont alatt minden bor jegyzete és pontszáma elérhető a megfelelő posztra mutató linkkel (klikk az évjáratra).

Idén harminc éve történt a rendszerváltás Magyarországon. Tokaj-Hegyalja történelmében óriási fordulatot és átrendeződést jelentett ez a dátum (ha lenne egy képzeletbeli toplista, 1989 biztos hogy a 10 legfontosabb évszám között lenne a helye). – Nem csak a birtokszerkezet formálódott át: a borkombinát átalakult, a jogutódját kereskedőházra keresztelték (hogy aztán pár éve ismét átnevezzék, és igazán nem világos, merre is tart most a Grand Tokaj). Az állami borászatot tehát lélegeztetőre tették a borvidéken, közben privatizáció útján komoly közép- és nagybirtokok alakultak ki (zömmel külföldi befektetések nyomán) bordói chateau-khoz hasonlatos módon (technológiával, nagy reményekkel, zászlajukra pedig az aszút tűzték); majd szépen lassan megjelentek a kisebb családi birtokok is a 90-es években, melyek inkább burgundi kisbirtokokként kezdték csiszolni, renoválni egy elfeledett, megkopott fényű történelmi borvidék értékeit: a minőséget, a terroirt és a Tokaji Aszút (hogy az új évezred teljesen új borkategóriáiról most kivételesen ne is beszéljünk).

100 % Mád. Gergely Vincénél sokféle hagyomány és stílus ötvöződik. Készül nála száraz szamorodni, modernebb aszú, de van egy tétel, ami 1999 óta hordóban érlelődik (esszenciával). Ha ilyen volt a Rákóczi idők aszúja, akkor már valóban értem, miért szerették már akkor is a királyok, császárok, pápák. Gergely Vince gyönyörűen felújított házában pedig olyan érzésem volt, hogy igen, valami hasonló arisztokratikus, grófi környezetben, gondolatiságban születhettek meg hajdan ezeknek a boroknak az ősei. A mádi látogatásomnak egyébként más apropója is volt. Gergely Vince több ponton sem értett egyet egy korábbi, róla szóló írással (melyhez az ő megjegyzéseit is csatoltam utólag). Legjobb ezeket a vitákat személyesen helyretenni, lehetőleg egy pohár bor mellett. A borszakíró és a borász persze soha nem fog egyetérteni mindenben, de mindennél fontosabb, hogy tudjunk egymással őszintén beszélgetni.

Van egy mádi borász, aki a rendszerváltás után együtt indult sokakkal, lendülettel, kecsegtető eredményekkel, borminőséggel. Az egyik legjobb fekvésű dűlőben birtokol területet, mely ráadásul 20 év leforgása alatt (tőle részben függetlenül is) a borvidék Cote d’Or-jának egyik legjobban csengő terroirjává vált. Szent Tamás és Gergely Vince, akiről ez a poszt szól. De vajon az aktuális mádi események miért nem szólnak róla (is)? Miért kell őt is, borait is műholddal kutatni a tokaji palettán? Mi történhetett, hogy mára ennyire keveset hallunk róla és borairól?

Nem csak korrepetálás végett tűnt tanulságos programnak ez a kóstoló. Még a laikusok fejében is az a kép él, hogy egy aszút márpedig nem szabad frissen meginni, azt évekig tárolni kell. Nincs vége a bevezetőposzt kérdéseinek sorának: Milyen ízűek az évtizedekig érlelt új stílusú aszúk? Mennyit veszít vagy nyer ezzel a bor? Egyáltalán meddig tanácsos ezeket tartogatni? Kapom meg sokszor a kérdést vevőktől, akik gyermekeik születési évéből tennének el 18-20 évre friss aszúborokat. Bevallom, én sem igazán tudok erre válaszolni. Arról van képünk, hogy a régi eljárással készülő old-school (szupermarketes) aszúk milyenek lettek évek múltán... A citrusosabb, magasabb savú és cukortartalmú, alacsonyabb alkoholú és oxidáltságú modern aszúk viszont inkább fiatalon varázsolnak el minket (Lehet, hogy ebben piaci kényszerek is benne vannak? Vagy vajon tényleg nem szükséges huzamosabban érlelni hordóban, majd palackban egy aszút a forgalomba kerülés előtt? S vajon mennyire piacos egy friss 6 puttonyos aszú?). Fejlődésük lefutásáról kevés még a tényleges tapasztalatunk. Nagyon kíváncsi voltam, mivé lettek 18 év alatt, felnőtté válva e borok.

Hat aszúbort kóstoltunk most meg '93-ból. A leírások elején dőlt betűkkel szedve Alkonyi László bevezető gondolatait vettem kölcsön (kivételesen diktafonnal is készültem, mert sejteni lehetett, hogy sűrű információáradat fogad).