Szilágyi László és a Gizella pince mintha némileg csendesebb éráját élné az elmúlt években. Tény, hogy én is régen jártam Lászlónál. Legutóbbi fontos változás a birtok életében, hogy a borok egy jelentős része újabban a közösségi feldolgozóban készül (Bodrogkisfalud), egy nagyobb volumenben palackozott, amúgy frappáns birtokbor elég sok dűlő alapanyagát felszippantotta, így - legalábbis engem - a frissebb dűlőszelekciók újabban elkerültek. Édesben volt több szép élményem az elmúlt pár évből: egy kétcsillagos 2017-es aszúval, a remek 2017-es és 2018-as szamorodnikkal. 2019 utáni tételt nem nagyon kóstoltam a pincétől, így Furmintfan testvérünk jóvoltából ma egy 2016-os visszatekintés következik a családi pincétől, amolyan miértne-alapon.

Élénken emlékszem a 2016-os évre a Gizellánál. Lacival a korábbi tokaji vendégház földszintjén kóstolgattuk az évjáratot 2017 első felében, és ő volt az első, aki beavatott, mennyire nehéz volt a 16-os szüret: a savak csökkenése az érés közben megtorpant és közben lehetett látni az online meteorológiai felületeken, hogy vészesen közelednek a nagy esőzések, így a borász az általánoshoz képest korábbi időben és magasabb savval szüretelt. Ez a borok fiatal kori képén is mély nyomokat hagyott, komoly szárítással. Lássuk hát az érés miképp formája ezeket a savas TokajDry borokat!

Barát 2016

Meglepően, sőt ijesztően sötét szín jellemezte szinte mindegyik bort. Erőteljes palackbuké, de a hársas, mézes vonalak mentén, tetszetős érettséggel. A korty vibráló savú, élénk, citrusos és feszes. Nyílegyenes kortylefutás, sósság, hosszú íz, melyet a maradékcukor tesz szerethetővé a magas sav ellenére is. Nincs ez a bor rossz kondiban. Szikár tercier jegyei azt sugallják, hogy még nem öreg, de csúcsán van, szép lassan érdemes meginni az eltett palackokat. 6+

Szilvölgy 2016

Furmint és hárslevelű a borász legbecsesebb dűlőjéből. Sötét szín, eleinte szép illat itt is, igaz kicsit visszafogottabb a Barát után. Tompább, érettebb, kevésbé intenzív és mintha előrébb tartana. Sárgás gyümölcsök és a hárslevelű karaktere színezi. Ízben itt is masszív savak fogadnak, citrusokkal, szép mélységgel, löszös, bársonyossággal. A levegőn viszont az érettség kerekedik felül, jönek a reszelt almásabb jegyek és mintha a laza, löszös szerkezet fátyolos szövetét elkezdte volna már szétcincálni az idő. Érdemes kibontani, ha van még! Két évvel ezelőtti TokajMagic-es képe fakulni látszik. (Vannak bennem kérdőjelek a löszborok érlelhetősége kapcsán.) Gyenge 6

Bomboly 2016*

Az észak-mádi dűlő furmintja mutatja meglepő módon a legfiatalabb színt (pedig az a sztereotípia él bennem, hogy a hárs szebben állja az idő próbáját). Tűzköves, fémes, szigorú furmintosság orrban, de szép, tiszta, definiált és neutrális furmintkarakter jellemzi összességében. Remek savak, sós terroirjelleg, mégis sokkal elevenebb, frissebb, élénkebb ízek jellemzik. Csontos szerkezet, a bor áll, mint a cövek, nem öreg, arányos ízek, sok szép citrus, tiszta és tipikus TokajDry-jelenség. 6+

Szent Tamás 2016*

Hárs ez is. A terroir némileg itt is felülkerekedik. - Igazi mádias, öreg-Szepsys karakter, tercier jegyekkel, trópusi gyümölccsel, miközben elég neutrális és kimért is. Ízben sok sav, szárító íz, hosszú, sós jegyek, de mellette bejön a képbe a hordó is. Hosszú és mindenből sokkal több van benne, így elég eklektikus benyomást kelt. Kétségkívül nagyon komplex, hosszú, vastag, mádias tétel, de tetszik, hogy a savai is integráltabbak a hordó mellett. Izgalmas stílusgyakorlat, ami még messze nem mutat durva kort. Szép. 6+/7